Csizmadia Alexa: Bútor vagy szobor?

Scott Burton (1939-1989) kritikusként kezdte pályáját, majd a 60-as években a performansz műfajában kezdett alkotni, mivel a művészet hagyományos formáit időszerűtlennek tartotta. Lassú, gyakran provokatív akcióiban figurákat és bútorokat mozgatott a térben elegáns lassúsággal. Később tárgyakat, elsősorban bútorokat készített, geometrikus formáit Donald Judd és a minimalizmus szelleme inspirálta.

Scott Burton azonban nem fogadta el a minimalizmus Judd által lefektetett alapkövét, miszerint egy minimalista mű nem lehet sem funkcionális, sem ábrázoló. Amikor a Tate 1985-ben Burton kiállítást rendezett, a művész ragaszkodott hozzá, hogy a látogatók leülhessenek az egyik kiállított műre azaz kanapéra, mint írta ” Kanapém nem érthető meg csupán vizuálisan megközelítve, – rá kell ülni.” Burton műveit, gránit székeit, fa- és bronzkanapéit és padjait az emberi test arányai ihlették, és a mű a használatbavétellel válik teljessé, a néző mintegy befejezi az alkotás folyamatát. Burton 1989-ben több kritikust magára haragított, miután a New York-i Museum of Modern Art-ban az első ún. „Artist”s Choice” kiállítás kurátorokaként átrendezte a múzeum Brancusi gyűjteményét. Röviddel a kiállitás után 50 éves korában aids-ben elhunyt. A MOMA-ban tíz évvel később tervezett Burton retrospektívre nem kerülhetett sor, a kurátor Kirk Varnedoe halála miatt, így az első Burton munkákat bemutató átfogó kiállításnak most a londoni Albion Gallery ad otthont június 2-ig.