Csizmadia Alexa: Fekete lyuk Londonban, légüres tér Frankfurtban

A londoni White Cube galéria új kiállításának résztvevői látszólag Malevics köpönyegéből bújtak elő. Malevics híres fekete négyzete a festészet végpontját jelölte ki, a White Cube galériában kiállító művészek számára azonban Malevics gesztusa nem a végpont, hanem az inspiráló kezdet.A kiállított művek a sötétséggel és az űrrel foglalkoznak, nagyrészük fekete monokróm alkotás. Damien Hirst Infanticide című képe egy rombusz alakú feketeség, amelynek felületét műgyantába dolgozott legyek borítják. Felix Gonzales-Torres-től egy nagy hasáb fekete lapot láthatunk, vagy akár haza is vihetünk, hiszen a művész mindig ily módon tette a nézőt az alkotás szerves részévé. Damian Ortega fekete beton-négyzetei betöltik az emeleti galériát, Ad Reinhardt Négy Szuprematista Négyzet című műve sokszorosított grafikákhoz hasonlítja Malevics modernista ikonját, s miközben megpróbálja letaszítani a piedesztálról, egyúttal megkerülhetetlenségét is hangsúlyozza. Malevics híres műve a festészet sarokköve, amely rávilágít, hogy a festmény nem egy másik térbe nyíló ablak, hanem egy önmagán nem túlmutató műtárgy. A White Cube művészei ezt a paradoxont járják körül a minimalizmus örökségének keretei között, feketére redukált palettával.

A londoni kiállítással párhuzamosan a frankfurti Schirn Kunsthalle aktuális kiállítása is ugyanezt a problémát veti fel, itt azonban az uralkodó szín a fehér, a fekete lyuk helyett az áttetsző üresség. A Semmi című kiállítás szereplői szkeptikusan viszonyulnak a vizuális reprezentációhoz. A „semmi”-t festmények, szobrok vagy installációk formájában jelenítik meg. Martin Creed egy hanginstallációval van jelen, Tom Friedman egy üres lapot állít ki, amelyet 1000 órán keresztül nézett. Karin Sander Zeigen című munkája nem más, mint egy üres galéria, melyben a hiányzó képek helyét feliratok jelzik. A képeket audio-kalauzokon kortárs művészek írják körül, így a néző szeme úgymond felszabadul, képzelete pedig szabadon szárnyal. A „semmi” tehát nem létezik, a keletkezett űrbe belép a képzelet.