A videó-technológia leszálló ága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor egyre
több üzlet szüntette meg a VHS-rendszerű képmagnók forgalmazását. Bár
sokan használják még, a VHS mégiscsak kihalófélben lévő dinoszaurusszá
vált. Amikor arról beszélünk, hogy a videó a képzőművészetben mennyire
kiemelt szerepet kapott az utóbbi évtizedben, csak mintegy megszokásból,
gyűjtőnévként használjuk a szót, hiszen a kortárs művész “videója”
készülhet akár 16 mm-es filmre, vagy éppen digitális technológiával. A
2005-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció
tanszékének animáció szakán diplomázott Magyarósi Éva az utóbbi
technikát részesíti előnyben.
Hanne című diplomafilmje 2006-ban elnyerte az oberhauseni nemzetközi rövidfilmes fesztivál nagydíját, Lena című munkája pedig a 41. Magyar Filmszemle legjobb kísérleti kisjátékfilmje lett. A mindössze 12 perces Lena a budapesti Lengyel Intézet Platán Galériájában látható, készítésének dokumentumai pedig a Ponton Galériában. A Für Anikó előadásában elhangzó szöveget kísérő képek sokat merítenek a szürrealisták vizuális világából csakúgy, mint a zenei videóklipek esztétikájából. Az eredmény azonban egy sajátosan álomszerű világ érzékeny leképzése, egy időtlenül érvényes meditáció a kapcsolatokról, az emberi viszonyokról, érzelmekről és azokról a változásokról, amelyeket egymás életébe belépve előidézünk. A megjelenő képek egy érett női világot láttatnak, afféle csipkés, rózsás, tavaszillatú örök asszonyi esszenciát. (Már-már a tenger is a nőiség egyetemes szimbólumaként jelenik meg a festmény, film és fotó között lebegtetett térben, amely minden ízében a digitális korszakhoz kapcsolódik.)
A szöveg egy szakítás utáni lelkiállapot krónikája, finom megfigyelésekkel telitűzdelt számvetés, ami lehetne naplóbejegyzés vagy egy el nem küldött levél is. A beszélő kiindulópontja a magány fundamentális állapota. A filmben a szóban forgó partner enigmatikus hiánya köré rendeződik minden; kép és narratíva egyaránt negatív teret rajzol körbe. Darian Leader pszichoanalitikus megfigyelte, hogy az irodalomban ha egy nő szerelmi kapcsolatáról beszél, rendszerint érzelmekről és szenvedélyekről tesz említést, míg a férfi külsejére nem sok szót veszteget. A férfiaknál azonban kiemelt helyen szerepelnek a külsődleges jegyek, szonettek százai születtek például szemekről és más testrészekről. Ebből a szempontból Magyarósi szövege nem lép túl irodalmi előképein, vizuális téren azonban sokkal merészebben nyúl alapanyagához. Az írást szürrealista képzettársításokra emlékeztető képsorok kísérik, márpedig a szürrealizmus kialakulásában megkerülhetetlen Freud – azaz ismét visszaérkeztünk a kályhához, a mű pszichoanalitikai keretben való elemzéséhez. Leader elmélete szerint a feminin szexualitás fontos eleme a férfi által hagyott űrre való reflektálás, az előállt helyzet különböző magyarázatai, egyszóval a képzeletnek mindaz a játéka, ami az űrt hivatott betölteni, s abban kirajzolni az ideális partner képét. Magyarósi éppen ezzel foglalatoskodik filmjében, helyettünk, szinte minden néző nevében lép egy belső ösvényre.
“Ismerlek” – talán ez a legrosszabb, amit a férfi mondhat a nőnek, de a legtöbb, amit egy nő partneréről állíthat. “Ismerlek és ismerem önmagam” – mondja Magyarósi Éva filmjének minden képével és a narráció minden bevethető eszközével.
Lengyel Intézet Platán Galéria
2010. április 8. – 2010. május 21.
Ponton Galéria
2010. március 11. – 2010. május 22.
