Csizmadia Alexa: Locus Amoenus

Kondor Attila kiállításának időzítése az Olasz Kultúrintézet irodalmi kávézójának újraindításához kapcsolódott. Az ott bemutatott festmények keresztmetszetet nyújtanak Kondor munkáiból és otthon vannak az intézet falain, hiszen az antikvitás auráját hordozzák, azt az esszenciát, ami a 16. század végétől a „Grand Tour”-t az európai arisztokrácia klasszikus nevelésének sarokkövévé tette.
A Grand Tour megkerülhetetlen állomása volt Velence, Firenze és Róma,
ahol az európai művészetet gyűjtőként és mecénásként évszázadokig
meghatározó osztályok a görög-római kultúra emlékeit csodálták meg,
hogy aztán hazatérve a neoklasszicizmust tegyék uralkodó doktrinává.
Kondor Attila visszanyúl a gyökerekhez, az európai kultúra és
művelődéstörténet gyökereihez éppúgy, mint az akadémizmus alapjaihoz és
a plein air festészetéhez, melynek eredete nem Dél-Franciaországhoz,
hanem Olaszországhoz kapcsolódik, legalábbis kora 17. századi források
ezt támasztják alá.
Kenneth Clark rámutatott, hogy maga a táj pusztán nyersanyag, ami a keret által válik tájképpé, a keret pedig az a tájrészlet, amit a művész kiválaszt, illetve az a formátum, amiben ezt feldolgozza. Kondor munkamódszere a régi mestereket követi, csupán a formátumban hagy némi játékteret magának. „Képkeresője” néha csak épületfragmentumokat fog be, a képet pedig az égbolt dominálja. Máskor egyazon tájrészletet különböző formátumban dolgoz fel, mintha keresné a behatolási pontot a látványba. Az ábrázolt kertek mindegyike afféle csendes menedék; Locus amoneus (kellemes hely) ahogy a klasszikus és reneszánsz időkben nevezték, erre a menedékre azonban úgy tűnik a mai városlakóknak is elemi szükségük van. Kondor Attila mediterrán tájai ezt a belénk-kódolt szükségletet elégítik ki a kopogós-locsogós budapesti tél közepén.