Csizmadia Alexa: Máma már nem hasad tovább

A Tate Modern turbinaterme, illetve az ide készített helyspecikus munkák a művészek számára a legnagyobb kíhívást jelentik nemcsak az épület presztizse miatt, hanem a tér méreténél fogva is. Az idén a kolumbiai Doris Salcedo nézett szembe ezzel a kihívással.Salcedo Shibboleth című installációja az első olyan itt elhelyezett munka, amely az épület szerkezetét érinti. A mű nem más, mint a tér teljesen hosszában elhelyezett egyre szélesedő és mélyülő törésvonal. A betonzatba mélyített csaknem 170 méter hosszú repedés archeológia utalásokat is hordoz, a művész célja azonban a társadalmat megosztó rasszizmusban rejlő veszélyek hangsúlyozása volt. „A rasszizmus története párhuzamos a modernitás történetével, annak egy elhallgatott, sötét fejezete.” – vallja Salcedo. És, hogy milyen mély a repedés? A művész szerint a mélység „feneketlen”.
A Salcedo-t képviselő White Cube Galéria szintén a művész új munkáit mutatja be Hoxton téri épületében. A jellegzetes installációk, illetve ahogy a művész nevezi őket „bútorszobrok” hétköznapi bútorokból és betonból készültek. A művek hideg brutalitása nem véletlen; Kolumbia viharos közelmúltja inspirálta őket, a felhasznált bútorok pedig gyakran tisztázatlan körülmények között eltűnt emberek tárgyai, illetve relikviái.
A különböző bútorokból összeállított rekonfigurációk az események feldolgozását, a továbblépést segítik elő, miközben emlékművet állítanak egy rendszer áldozatainak.