A londoni Barbican Pánikroham címmel rendezett kiállításának apropója a Sex Pistols első kislemezének 30 évvel ezelőtti megjelenése. A lemezborítóhoz tervezett Jamie Reid grafika a punk-éra ikonjává vált. A kiállítás a korszak
londoni és New York-i művészetét vizsgálja, legalábbis annak a punk által inspirált szeletét. Az ún. objektív kritika a rálátás érdekében legalább 25 éves távolságot tart
kívánatosnak egy-egy mű tárgyilagos megítéléséhez, így a korszak éppen
napjainkban válik a kritikai boncolás tárgyává, az első ilyen igényű kiállításnak pedig stílszerűen London ad otthont.
A punk mozgalom kapcsán morális pánik söpört végig Anglián és Észak-Amerikán, a térség művészei pedig provokatív művekben dolgozták fel a szexuális másságot, a faji előítélek okozta konfliktusokat és az olajválságot követő gazdasági hullámvölgy kilátástalanságát. A lepusztult városrészek ábrázolása indirekt társadalomkritikaként is értelmezhető, sok művész azonban a kendőzetlen politikai megnyilvánulások mellett tette le a voksot, például Victor Burgin, akinek fotói és szövegei a tárlat kiindulópontjaként szolgálnak.
A kiállításon látható Jordan tánca című Derek Jarman filmben egy sivár, romokban heverő Anglia tárul fel. Gilbert & George ironikus önéletrajzi filmjükben a Gilbert & George világában önmagukat és szűkebb környezetüket dokumentálják és csomagolják megkopott elégiába, a korszak sűrű, folytogató légköre azonban az ironikus hangvételű filmen is átüt. A 30 művész több mint 150 alkotását bemutató kiállításon a New York-i szcénát többek között Robert Mapplethorpe, Nan Goldin és Keith Haring képviselik. A kurátorok a korszakhatárt a 80-as évek közepénél húzták meg, mert véleményük
szerint ezután a punk és az ahhoz kapcsolódó társművészetek kommercializálódtak.
Csizmadia Alexa: Pánikroham
A londoni Barbican Pánikroham címmel rendezett kiállításának apropója a Sex Pistols első kislemezének 30 évvel ezelőtti megjelenése. A lemezborítóhoz tervezett Jamie Reid grafika a...