Csontváry Kosztka Tivadar magányos cédrusa

Furcsamód a kádár-kori poszterpolitikának köszönhetően lett a legismertebb modern festmény. Persze nem a vezetés, hanem a Németh Lajos-féle kultúraápolók miatt. A nyolcvanas években nehezen találtunk volna olyan intézményt, ahol legalább egy reprodukciója ne függött volna. A célnak tökéletesen meg is felelt: az ágak dekoratív-bizarr vonaljátéka és a színek pazar kavalkádja kifejezetten nézőbarátnak mondható, míg a tépett, öreg fa hitelesen jelenítette meg nemcsak a modern magyar történelmet, de az egész űzött, szomorú és kétségbeesett huszadik századot is. Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusáról van szó. A Magyar Nemzeti Galéria fennállásának 30. évfordulójára megszerezte a Cédrust. A mecénás persze nem a megsarcolt kultúrintézmény, hanem egy tőkeerősebb létesítmény, a Magyar Nemzeti Bank. A Magányos cédrushoz érdemes elzarándokolnia a pestieknek, mert a festmény tartós letétként hamarosan visszakerül Pécsre, a többi Csontváry-főmű mellé. Addig is a fővárosiak moziszerű beállításban csodálhatják a remekművet, a vidám színekbe és játékos-szürreális vonalakba kódolt mélységes pesszimizmust, a huszadik századi magányt. Az ősi misztikától megfosztott, hervadó civilizációnk nyomasztó látleletét. 

(Megtekinthető: november 13-ig).