Múzeumok Éjszakája / Alacsony bérek éjszakája
Nehéz helyzetben vagyunk. Merthogy a június 23-i Múzeumok Éjszakáját nem lehet nem ajánlani egy képzőművészettel foglalkozó website hétvégi programajánlójában. Ilyenkor a hazai múzeumok és kiállítóhelyek többsége tényleg elszakad a rutintól és izgalmas, látványos, élvezetes programokkal áll elő. És ráadásul évről-évre megfigyelhető, hogy egyre több a látogatót aktivizáló, képbe hozó és bevonó esemény, az edukatív jellegű, kulisszák mögé bevezető program. És ez jó. Ugyanakkor, s ha már a kulisszák mögötti világot emlegettük, nem lehet elfelejteni, hogy némiképp „fenn az ernyő, nincsen kas” helyzet ez, hiszen a múzeumok nagy része alulfinanszírozott, a kulturális intézményrendszer egésze rogyadozik, elképesztő aránytalanságokkal és igazságtalanságokkal terhelt, a terület dolgozói, a közgyűjteményi dolgozók pedig szomorúan, azaz nem, inkább megalázóan keveset keresnek. Mi is írtunk erről többször, legutóbb például itt és itt. A terület szakszervezete, a KKDSz ezért demonstrációt szervez a Múzeumok Éjszakájára, Pécsre, a múzeumok utcájába. Ott (is) a helyünk. A demón fehér pólóban vagy felsőben, ahogy a rendezők kérik.
Hol? Országosan, illetve 7621 Pécs, Káptalan u. 3-5.
Mikor? június 23.
Mit vásárolt Jucika? – Nők a szocialista reklámban
Hát, leginkább azt vásárolta Jucika, amit lehetett. A hiánygazdaság nem arról szólt, hogy nagyon eldönthettük volna, mit választunk. Az államszocialista reklám különben is érdekes műfaj: egy verseny nélküli gazdaságban, választék híján valami mást szolgált, nem feltétlenül a termékek és márkák ismertté tételét. Igaz, az 1947 és ’89 közti időszak nem homogén, ebből a szempontból sem az. A nyolcvanas évek korlátozott piacosítása sok mindent elindított a reklámiparban is. De hol voltunk még (és, khöm, hol vagyunk akár most…) a nemek egyenlőségétől, a korrektségtől, a szexizmusmentes hirdetési ipartól. „Asszonyok, ez az a hely, amiről beszéltem..!” – vezette be egy mosóporgyár „laboratóriumába” a fehér köpenyes férfi a jó vételre áhítozó háziasszonyokat, és ez valamikor a rendszerváltás után nem sokkal történt. Előtte pedig még egyértelműbb volt: a vásárlás, a beszerzés a nők dolga. Hacsak nem valami komoly dologról van szó, például gépkocsiról. Szóval, érdekes társadalomtörténeti, társadalomkritikai utazás elmerülni a szockó reklámokban. Erre tesz kísérletet most nyílt kiállításával az MKVM, mert ahogy írják:”...a „nőkép” alakítása, a női ízlés formálása, egyes női szerepek hangsúlyozása az aktuális gazdasági-társadalmi igényeknek megfelelően, a szocializmus teljes időszaka alatt fontos volt a központi vezetés számára. A nők nemcsak a reklámok eszközei, hanem elsőszámú célcsoportjai voltak, a különböző termékek legfőbb vásárlói és a lassan kialakuló fogyasztói magatartás terjesztői.” Nézzük meg, hogyan!
Hol? Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1036 Budapest, Korona tér 1.
Mikor? november 4-ig
Akkor legyen még egy nagy, állami múzeum, és még egy kiállítás a hirdetési ipar, vagy mondjuk így, hirdetési kultúra területéről. A Nemzeti Múzeum most nyílt kiállítása a plakátgyűjteményéből válogat, és ez tényleg klassz. Egyrészt azért, mert az utca hírmondója valóban az utcák, közterek alakítója, másrészt mert ez a műfaj a mindenkori társadalom, gazdaság és politika hű tükre, és nem utolsósorban azért, mert hihetetlenül izgalmas vizuális világú munkákat is láthatunk a Palma cipősaroktól a Márka Szőlő-ig. A plakát tömegműfaj, ma is az. Viszont igazi old school médium. Csakhogy aki alábecsülné jelentőségét, az hamar elfelejtette a közelmúlt hazai plakátkampányait. Pedig hát hogy lehet azt elfelejteni. Irány tehát a Nemzeti Múzeum, amely a Múzeumkert átalakítása idején is zavartalanul üzemel.
Hol? Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
Mikor? augusztus 25-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és Halák László András installációjának részlete látható rajta, a Ponton Kiállítás- és Projekttérben. Fotó: Erdei Krisztina