Az ötvenes években alapított Derkovits-ösztöndíj a legfontosabb állami támogatás a pályakezdő fiatal képzőművészek számára. Egyszerre pénzzel járó bátorítás és trendteremtő szelekció. Az ösztöndíjasok beszámoló tárlatán lemérhetjük a fölbuzogó fiatalos energiák erejét és irányát. Az például elsőre is nyilvánvaló, hogy a festészet eltűnt. Talán véget ért az egy-két évtizede tartó festő-boom: a piktúra felszívódott a tágabb értelemben vett képzőművészetben. A millenniumi fotórealizmusból csak Iski Kocsis Tibor maradt talpon, Tamási Claudia már szétszedhető parkettákra festi képeit. A videó sem túl népszerű. Két kósza képviselőjének, Keserue Zsoltnak és Uglár Csabának a filmjei viszont ugyanarra a rúgóra járnak: létező film- vagy szöveg-elemeket mixelnek újra. (Keserue például egy latin-amerikai szappanopera köztes jeleneteit vágta össze egyik videóloopján.) Ami viszont a festészettel és a videóval szemben felszívta magát, az az installációs objektművészet. Azok a bizonyos műfajon kívüli, műfajon felüli „izék”. Itt is mindjárt van kétféle, a szoba-tér-szerű environmentek és a tárgy-objekt-szerű installációk. Az előbbibe sorolható személyes kedvencem, Orosz Klára fürdőszoba-imitációja. A gömb négyszögesítéséből született kockateret csempét utánzó szivacsos szilikon borítja. Egy steril gumiszoba a kozmosz kellős közepén. Egy másik térművész, Kaszás Tamás Tibor, nem a centrumból, hanem a nagyvilág egyik sarkából indul ki, egy képzeletbeli alternatív műhelyből. Ahol a politikai agitáció születik: földalatti partizánművészet, matricákkal, sablonokkal, globalizációval és munkásököllel. (Ez a szép a fejlett demokratikus művészetpolitikában, amikor az anarchizmus élét az állami mecenatúra pénze koptatja el…) A tárgyszerű objektek közül hagy emeljem ki Előd Ágnes Cliffhangerjét. A Sylvester Stallone-féle akciófilm bárgyú sztoriját Előd Ágnes egy kis jéghegyen meséli el, apró játékhelikopterek és műanyag bábuk segítségével. Nagy geg, de jól működik. Homlokegyenest más nézőpontot választ Baditz Gyula szofisztikált viaszmelegítő medencéje, amiben a méhviasz a fraktál-geometria szabályai szerint fodrozódik. (Állítólag.) Az installációs tárgyművészet mellett még feltétlenül meg kell említeni a klasszikus szobrászművészetet, ami nem egy szépen formált márványtömbbel képviselteti magát. Játékosabb példaként ott van Szabó Ádám faragott tyúkja és faragott tojása. Az időrendiség eldönthetetlen kérdésével.
Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok kiállítása
Az ötvenes években alapított Derkovits-ösztöndíj a legfontosabb állami támogatás a pályakezdő fiatal képzőművészek számára. Egyszerre pénzzel járó bátorítás és...