Döme Gábor: Design asszociációk, a párizsi kortárs design

Még nem késett el október 13-ig az, aki meg szeretné nézni a hétfőn lezárult „Design7” egyik megmaradt gyöngyszemét. A Francia Intézetben megrendezett kiállítás betekintést nyújt a francia tárgykultúra legfrissebb megnyilvánulásaiba, felvonultatva napjaink élvonalbeli francia designereinek több mint 40 alkotását.Hol máshol találkozhatnánk enciklopédikus teljességre törekvő kiállítással, mint a Francia Intézet kiállítótermében, ahol a teret maximálisan kihasználva, mint egy valódi lakószobában, zsúfolódnak össze, egymás hegyén-hátán tornyosulva, a különböző használati tárgyak, melyek az emberi lény hétköznapjainak keretét adják. Az elrendezésből adódó káosz azonban csak rövid ideig tart, mivel hamarosan figyelmesek leszünk a tárgyak talapzatául szolgáló posztamensek felirataira, melyeket számba véve hamarosan egy belső rendszer tárul fel előttünk, melyet a tárgy formája mögött húzódó gondolatok felcímkézése rendez különböző csoportokba.  Az egyes ülő és fekvőalkalmatosságokat, edényeket, evőeszközöket és luxuscikkeket ugyanis az ABC betűit követő címkékkel látták el – mint például „Nosztalgia”, „Origami” vagy „Politika”. A címkéket az adott tárgyban testet öltő jelenség (helyenként a posztmodern design és építészet izmusainak kinevezett kategória, mint például „biomorfizmus”) rövid magyarázata követi.  A „politika” eszménye például, utalva a jelenség aktuális megnyilvánulására, egy géppisztoly törzsű állólámpában materializálódik. A „design-ABC univerzum” egy adott országban élő művészek világának problémáival, humorával, kulturális történetével ismerteti meg a nézőt, elkülönülve a század első felének avantgárd, internacionális design-tendenciájától.
A használati tárgyak, melyek tervezői elszakadva a század eleji avantgárdból kölcsönzött általános formanyelvtől, egyéni nyelvezet kidolgozásra törekszenek, helyenként már-már egyedi műalkotásoknak tűnnek. Egyes alkotások helyi kultúrkörhöz rendelik magukat, mint Matali Cresset Digestion puffjai, melyek esetében jellegzetes csíkos műanyag szatyrok adják ülőalkalmatosságainak alapelemeit. Ezek a szatyrok a Franciaországba áramló bevándorlók jellegzetes attribútumai. A helyi jelenségek gyakran globálisak is egyben, minthogy az európai országok, sok dologban, egy hajóban eveznek, ha nem is mindenben. Az egyes tárgyaknál nemcsak helyi értelmezésről beszélhetünk, hanem figyelmesek lehetünk szellemesen többértelmű és humorosan utalgató jellegű formákra is. „A formatervező elsőrendű kötelessége, mégpedig mindenkinél inkább, hogy megkérdőjelezze a termékek legitimitását, és tulajdonképpen ez a kérdésfeltevés igazolja az ő létezését is.”- állítja Philippe Starck a kiállítás ünnepelt és legendás designere, akiről bátran állíthatjuk, hogy neve összekapcsolódik a huszadik század második felének design történetével. Egyike ő a legnagyobb európai tervezőknek, aki megélte a háború utáni modern design lassú metamorfózisát, mely a huszadik század végével az anti-design megszületését eredményezte. „Mindazonáltal meg kell hoznia ezt az elutasító döntést, ha a kérdéses tárgy már létezik..” – állítja Starck korunk designerének, alapvető feladatáról, mely szerint a tömegtermelésen belül hadat kell üzennie a lélektelen egyhangúságnak és az elvtelen kopírozásnak. „A 21. század anyagtalan és emberi lesz.” – mondja az alkotó látnokian és nem minden ellentmondást nélkülözően.