Vannak szavak, amelyek túlélik a történelmet, túlélik saját kontextusukat, azaz pontosabb volna úgy mondani: megteremtik azt. Ilyen szavunk például a közért. Nem létezik már az a vállalat vagy inkább vállalatcsoport, az 1948-ban létrehozott Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt., amelynek nevéből származik a rövidítés, ami aztán önálló életet kezdett élni, nagyon is létezik viszont a műfaj, a vegyes élelmiszerbolt. A mai napig közértnek hívjuk. Ott van mindenhol. Ahol lehet. Erre a szóra, erre a közös tudásra (a közös kultúrára?) játszott rá elnevezésével a KÖZART projekt, amelyet pécsi kiállítóhelyek indítottak el a járvány harmadik hullámában.
A Pécsi Galériák kiállítóhelyei (Pécsi Galéria, m21 Galéria, Martyn Ferenc Galéria, Játéktér – ez utóbbi kettő a Művészetek és Irodalom Házában –, Kemence Galéria) az elmúlt egy évben ugyanúgy takarék lángon üzemeltek, illetve leálltak, mint az ország összes többi kiállítóhelye.
Amikor minden galéria zárva tart és nem lehet művészeti alkotásokkal “élőben” találkozni, akkor adja magát a gondolat, hogy oda vigyük a műveket, arra a kevés számú helyre, ahol az emberek a lezárások ellenére mégiscsak megfordulhatnak. Boltokba, üzletekbe, a napi szükségletek ellátását szolgáló helyekre. „Ebben az üzletben kortárs képzőművészeti alkotás látható” – szólt a tájékoztató mondat, vagy inkább figyelmeztetés a kirakaton, bent pedig tényleg művek voltak. A hentesnél, a gyógyszertárban, az áruházban.
A program egy hónapig tartott, április 10-én ért véget. A járvány és a járvány okozta korlátozások még tartanak.
