A magyar közönség nem először láthatja nagy számban Newton (született Helmut Neustädter) képeit, hiszen 11 évvel ezelőtt épp a Ludwig Múzeum rendezett egy nagyobb tárlatot a kilencvenes években készült fotográfiáiból. Jelen válogatás azonban különbözik a 2002-estől, mivel nagyobb hangsúlyt fektet Newton korábbi, hetvenes és nyolcvanas években készült munkáira. Newton három fotósorozatára fókuszál: egyrészt a Private Property című portfóliójára, amely 1972 és 1983 között készült divat-, portré- és akt képeket tartalmaz. Másrészt Newton saját kiadású folyóiratában, az 1987 és 1995 között megjelent, négy kötetes, Helmut Newton Illustrated-ben megjelent, főként híres emberekről készült portréira és női aktjaira, végül a Gun for Hire című albumban megjelent divatfotókra, amelyeket Newton 1983 és 2003 között készített a legnagyobb divatházak és magazinok – Vogue, Chanel, Yves Saint Laurent vagy Versace – számára.
Divatfotográfia, női akt (erotika), portréfényképészet – ezzel a három címszóval összegzik legtöbbször a fotográfus életművét és ezt a kiállítást is, ugyanakkor Newtonnál ezek a kategóriák, illetve műfajok sosem válnak ennyire élesen külön, egy meztelen női akt lehet portré is, vagy egy női akt fotó lehet divatfotó is, és vice versa. Ahogy azt Noemi Smolik megjegyezte Overcoming the Other című írásában (The best of Helmut Newton, szerk: Zdenek Felix, New York, 1996) még ha Newton egyes képein a nők a haute couture divatházak legújabb kollekcióit is viselik, a fotók akkor sem tekinthetőek egyszerűen divatfotóknak, mivel képeinek mindig van egy időtlen, állandóságot sugárzó jellege. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy női modelljeit mindig olyan beállításban és környezetben fotózta le, amely időtlenséget kölcsönöz a képeknek, így a meztelen, karcsú, női modellek romos, buja, olaszországi kertekben, klasszicista szobrokkal körülvéve, kastélyokban vagy a párizsi haute bourgeoisie elegánsan berendezett szalonjaiban láthatók. A képek időtlen jellegét fokozza a modellek öltözete és ruha kiegészítői is: ha megfigyeljük a Private Property és Helmut Newton Illustrated című sorozatot, észrevehetjük, hogy a legtöbb esetben a női modellek olyan ruhákat vagy ruha kiegészítőket viselnek, amelyeket nagyon nehéz egy korhoz, vagy divathoz kötni. Úgy tűnik, hogy Newtont valójában nem érdekelte a divat, a minden részletre kiterjedt, gondosan megkomponált képeken a kortalanságot sugárzó kellékek arra szolgálnak, hogy kiemeljék a képek főmotívumát, amely leggyakrabban a női akt, vagy annak egy részlete.
Mannequins reclining, Quai d’Orsay, 1997, gelatine silver print, Helmut Newton Estate
A német származású fotográfus fekete-fehér, főként az éjszakai jeleneteket megörökítő kompozíciói – így például az 1988-as, Prága utcáján készült In the New World című kép – nagyfokú rokonságot mutatnak Brassaï képeivel, aki mellesleg 1920-ban, vagyis Newton születési évében költözött Berlinbe, a fotográfus szülővárosába, és akinek a munkássága nagy hatással volt Newtonra is. Habár 1938-ban, a 18 éves Newton és családja elhagyni kényszerült Berlint, a város atmoszférája és művészeti világa inherens részévé vált a művész vizuális univerzumának, és a kiállításon látható fekete-fehér képeken rendre visszaköszön az 1920-as és 1930-as évek német fotográfusainak és filmeseinek a formanyelve. Eredetileg a Berliner Illustrirte Zeitung elrendezése és tartalma inspirálta a Helmut Newton Illustrated projektet is, amelynek a második számát nagyrészt Berlinben és Los Angelesben élő modellekről, különböző foglalkozást űző nőkről készült aktképek töltik be. A fotók túlfűtött szexualitása, illetve az egyes képeket jellemző dekadencia felidézi a Neue Sachlikeit irányzat képi világát is. Ugyanakkor a Newton nagyméretű képeit uraló meztelen nőalakok közvetlensége és jelenléte, a fotókat jellemző fetisizmus, valamint az a mód, ahogyan Newton megrendelésre készült művei a kommerciális világ és „A” fotográfia mint magas művészet közötti éles határmezsgyén helyezkednek el, összekapcsolja a Helmut Newton Illustrated első, 1987-ben megjelent Sex and Power című számának címlapján látható Andy Warhollal is.Newton fotóin a meztelen, karcsú, szikár nők szexuálisan öntudatos, vagyis a saját testük és szexualitásuk felett önrendelkező, önálló, erős, nyugati nő képének a reprezentációiként jelennek meg. Habár a Newton művészetéről szóló diskurzus egyik sarkalatos pontja a képeken megjelenő női aktok reprezentációjának mikéntje – vagyis az, hogy Newton valójában szexista vagy feminista volt-e – mégis azt gondolom, hogy a kiállításon látható letisztult és egyedi vizuális nyelvezettel megkomponált művek egyik legérdekesebb aspektusa nem a meztelen aktok egykori provokatív jellegében rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy mennyire intenzív dialógusban állnak a művészeti tradícióval és az előzményekkel.
In the World, 1988, injekt print black/white, Helmut Newton Estate
A jelenlegi kiállításon bemutatott, a berlini Museum für Fotografie épületében működő Helmut Newton Stiftung tulajdonát képező képsorozatok egy konzisztens és koherens, klasszikussá ért életművet mutatnak, és az egykor szubverzívnek számító, azonban mára már provokatív erejükből vesztett aktképek jól illeszkednek a Szépművészeti Múzeum Ión-Pergamon Csarnokába.
Helmut Newton 1920 – 2004, Budapest, Szépművészeti Múzeum, július 14-ig.
A cikk lejjebb folytatódik.