Éppen tíz esztendeje vezeti az egyik legfontosabb osztrák múzeumot, a világ legnagyobb Klimt-gyűjteményével büszkélkedő Belvedere-t (hivatalos nevén Österreichische Galerie Belvedere) a most 62 esztendős Agnes Husslein-Arco, és ez alatt az idő alatt igen komoly szakmai sikereket ért el. Az intézményt a korábbinál lényegesen intenzívebben kapcsolta be a nemzetközi vérkeringésbe, a Felső- és az Alsó-Belvedere-ben is nemzetközileg számottevő időszaki kiállításokat rendezett – évente átlagosan harmincat, gyakran számos magyar vonatkozással, illetve magyarországi múzeumokból is kölcsönzött alkotásokkal.
Két új kiállítóhelyet is nyitott: az egyiket a Belváros szívében, Savoyai Jenő egykori palotájában, a Winterpalais-ban, a másikat pedig az 1958-as brüsszeli világkiállítás Bécsben újra felállított osztrák pavilonjában, a 21er Haus-ban. Előbbiben nemrégiben Olafur Eliassonnak volt kiállítása, utóbbiban a közelmúltban nyílt meg Ai Weiwei nagyszabású tárlata. Az igazgatónő hivatalba lépése óta az éves látogatószám 400 ezerről 1,3 millióra emelkedett, a gyűjtemény – vásárlások, ajándékok, tartós letétek formájában – ötezer új műtárggyal gyarapodott, melyek összértéke jóval meghaladja a százmillió eurót. A múzeum kiadásainak 58%-át már saját bevételeiből fedezi.
Agnes Husslein-Arco, forrás: Youtube
Husslein-Arco korábbi pályafutása is sikertörténet volt: az ismert osztrák festő, Herbert Böeckl művészettörténész végzettségű unokája már 27 évesen a Sotheby’s Österreich vezetője lett (ebben a minőségben az árverőház budapesti képviseletét is felügyelte, amíg az létezett) majd a salzburgi Rupertinum igazgatójának nevezték ki. Innen tért vissza 2007-ben Bécsbe, hogy átvegye a Belvedere irányítását. Az évtizedek során rendkívül széles nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, amit mindvégig eredményesen kamatoztatott. Amikor mandátumának idei lejárta miatt tavasszal kiírták a pályázatot az igazgatói funkcióra, úgy tűnt, az egész csak formalitás: Husslein-Arco biztos befutónak számított.
Ám a felszín alatt már ekkor forrongott a mély: az igazgatónő autokratikus, időnként kíméletlen vezetői stílusával elsősorban házon belül szerzett sok ellenséget, de mindig önmagát előtérbe állító attitűdje „házon kívül” is sokakban keltett visszatetszést. Amit mindebből a múzeum látogatói is érzékelhettek: az intézmény ingyenes terjesztésű magazinjának nemigen volt olyan száma, amiben az igazgató tíznél kevesebb fotóról mosolygott a látogatóra. Ez persze apróság, de mégis jellemző. A második ciklus végére így elég tekintélyesre duzzadt azok száma, akik nem feltétlenül az eddigi igazgató újraválasztásában voltak érdekeltek.
A Felső-Belvedere. © Belvedere, Bécs
A fordulat akkor következett be, amikor az eddigi gazdasági vezető, akivel Husslein-Arco közösen pályázott az újabb ötéves ciklusra, megtudta, hogy nincs esélye a hosszabbításra, ezért inkább eddigi főnöke ellen fordult és hűtlen kezelésért feljelentette őt. A vád alapját olyan, 10-15 ezer euró közötti együttes értékű számlák jelentik, amiket az igazgatónő a munkájával összefüggő kiadásokként számolt el, miközben azok a feljelentő, majd később a kulturális miniszter által megbízott könyvvizsgáló cég megállapításai szerint magánkiadások voltak. Botrány a botrányban, hogy a könyvvizsgáló cég a munkáért 130 ezer eurót kért, amit a kulturális minisztérium nem hajlandó ebben a nagyságrendben kifizetni.
Husslein-Arco kezdetben a sajtó előtt is magabiztosan utasította vissza a vádakat, később azonban elismerte, hogy hibázott, és felajánlotta az okozott kár megtérítését. A kérdéses számlák zömmel Bécs és Karintia közötti útiköltségekre vonatkoztak; a nyári hónapokban Husslein-Arco karintiai nyaralójában élt és onnan látta el feladatait, amiről a kuratórium elnöke is tudott. Az igazgatónő augusztus 1-én nyilatkozatot adott ki, melyben kifejti, hogy csak a kuratóriumi elnök nyomására volt hajlandó hibának elismerni a számlák elszámolását, mert ellenkező esetben a kuratórium kezdeményezte volna azonnali felmentését.
A könyvvizsgálói jelentés megismerése után Thomas Drozda kulturális miniszter komoly személyi változások mellett döntött: bejelentette, hogy a múzeum kuratóriuma és az igazgatónő csak mandátumának lejártáig, az év végéig maradhat funkcióban, a jövőben az intézményt másoknak kell vezetniük. Felmerült az igazgató azonnali elbocsájtásának lehetősége is, ezt azonban a miniszter, részben Husslein-Arco általa is elismert kiemelkedő érdemeire, másrészt az okozott kár megtérítésére vonatkozó felajánlására való tekintettel nem tartotta szükségesnek. A kuratórium ugyanakkor elbocsájtotta a a gazdasági vezetőt, hangsúlyozva, hogy vele szemben az utólag kifogásolt számlák elfogadása miatt a bűnpártolás vádja is felmerülhet. Lemondott a kuratórium elnöke is, akinek helyét átmeneti jelleggel a kulturális minisztérium egyik részlegvezetője foglalta el.
A múzeumban további változások is várhatók, legalábbis erre utal a miniszter kijelentése, miszerint „a jelenlegi szerkezeti, szervezeti és személyi felállás mellett” nem lát lehetőséget arra, hogy „a dolgok menete visszatérjen a normális kerékvágásba és a múltbéli sikerek folytatódhassanak”. Amit már most tudni lehet: a történtek után a miniszter általában is újra akarja szabályozni a közgyűjtemények szervezeti struktúráját és vezetőik javadalmazását: illetményük eszerint a jövőben évi 200.000 euró körül alakulna, a ház jelentőségétől függően ettől mindkét irányban lehetnek majd 15%-ot nem meghaladó eltérések.
Az ügynek egyelőre csak vesztesei vannak; az még kérdéses, hogy a Belvedere látogatói mennyit érzékelnek majd a legjobb esetben is hosszú hónapokig tartó bizonytalan állapotokból.
Nyitókép: Erwin Wurm: One Minute Sculptures, 1997-2005 (detail), Belvedere, Vienna. Photo: Bildrecht, Vienna, 2016
A cikk lejjebb folytatódik.