Minden jó, ha a vége jó, tartja a mondás, de szerencsére a fordítottja nem igaz: ha a vége rossz, az ugyan keserű szájízt hagy, de nem törli ki az emlékezetből azt, ami menet közben jól működött. Igaz, ami Kasselben most történik, az a tavalyi documenta egészére súlyos árnyékot vet.
A documenta 14 – egyben az első a nagyszabású kiállítások sorában, melynek a németországi Kassel mellett volt egy párhuzamos helyszíne, Athén – több millió eurós veszteséggel zárult. Ebből tényből pedig azok a politikai erők, élükön a feljövőben lévő, sok tekintetben szélsőjobboldali nézeteket valló, markánsan bevándorlásellenes AfD-vel (Alternative für Deutschland), melyek nem igazán elkötelezett hívei a művészet szabadságának, igyekeztek politikai tőkét kovácsolni – nem is minden eredmény nélkül.
Azóta szakmai diskurzus helyett inkább politikai zajlik, a művészeti fórumok helyett a documentáról folyó viták fő színterei a tartományi és a városi parlament lettek. Pedig a szakmai vitának is bőven lenne létjogosultsága, hiszen nemcsak a pénzügyi deficitből, hanem a meglehetősen vegyes szakmai-kritikai visszhangból és a legutóbbi documentához képest alacsonyabb kasseli látogatószámból is látszik, hogy Adam Szymczyk művészeti vezető túl sokat markoló, ezért végül az éles fókuszt elvesztő, a napjaink valóságára történő reflexiót teljesen indokoltan előtérbe helyező, de összességében túlpolitizáltsághoz vezető koncepciója legjobb esetben is csak részben nyert visszaigazolást.
Nem sokat javított a helyzeten, hogy az erős politikai kontrollt és a pénzügyi deficitért felelősnek tartott, hűtlen kezeléssel vádolt Szymczykkel, továbbá a documenta-ügyvezető Annette Kulenkampffal szemben büntetőjogi fellépést is sürgető AfD követeléseit a művészvilág is túlreagálta, két nyilatkozatban lényegében a politika egészét vádolva meg azzal, ami mindössze egy, jóllehet feljövőben lévő és már ma sem marginális szerepet játszó politikai erő álláspontja. A két „főszereplő” sorsa időközben rendeződni látszik;
az AfD feljelentése nyomán indított ügyészségi vizsgálatot bűncselekmény hiányában zárták le, a hűtlen kezelés vádja sem Szymczykkel, sem Kulenkampffal szemben nem állt meg.
Szymczyk mandátuma amúgy is csak erre a documentára szólt, de a történtek nyilvánvalóan mély nyomokat hagytak benne, egy-két előadását leszámítva az elmúlt évben nemigen lehetett róla hallani. Az AfD követelését elutasítva a documenta felügyelő bizottsága, amiben a döntő szó a fenntartó tartományé és városé, nem bontott azonnali hatállyal szerződést Kulenkampffal, megadva neki a tisztességes távozás lehetőségét. Erre idén júniusban, az igazgatónő szerződésének lejárta előtt egy évvel, közös megegyezéssel került sor. A 61 éves Kulenkampff gyorsan talált magának új állást, kissé távolabb a kortárs képzőművészettől: július óta ő a frankfurti székhellyel működő Német Városépítészeti Intézet ügyvezető igazgatója. Utódjának megtalálása nem volt egyszerű, hiszen a jelöltek nemigen tudhatták, mire vállalkoznak; a fenntartónak nem volt és ma sincs pontos elképzelése arról, mit várnak el az új igazgatótól – túlmenően persze azon, hogy tartsa magát a költségvetés korlátaihoz.
Előbb egy átmeneti megoldást találtak az 58 éves Wolfgang Orthmayr zenei menedzser személyében, akinek a belépője nem igazán sikerült jól; az újságok bemutatkozó beszédéből azt a mondatot emelték ki, hogy „nagyon ért olyan dolgok eladásához, amikre senkinek nincsen szüksége”. Igaz, hozzátette, hogy ezek nélkül a dolgok nélkül a világ szegényebb és unalmasabb lenne, de ez már kevés helyen jelent meg. Több szót viszont nem érdemes vesztegetnünk rá, mert megbízatása ezekben a hetekben már le is jár; utóda november 1-től, immáron végleges kinevezéssel dr. Sabine Schormann lesz, aki jelenleg még az Alsószászországi Takarékpénztár Alapítványának igazgatója, s ebben a minőségében, igaz, inkább regionális dimenziókban, de a képzőművészeti színtéren is gyűjtött már tapasztalatokat. A világot persze jobban érdekli, ki lesz a következő, 2022-ben esedékes documenta művészeti vezetője, őt azonban egyelőre még keresi az ezzel júliusban megbízott testület, melynek összetételére már az új igazgató tett javaslatot. A testületet nyolc – európai, ázsiai, afrikai, észak- és dél-amerikai – szakember alkotja; a listán a legismertebb név Frances Morrisé, a Tate Modern igazgatónőjéé. A tervek szerint az új művészeti vezető személyéről legkésőbb jövő januárban születik döntés.
Úgy tűnik, a documentát és annak vezérkarát ért számos támadás ugyanakkor összekovácsolta a résztvevő művészeket – vagy legalábbis azok egy részét. Többször hallatták már közösen a hangjukat és nem is csak a tartomány és a város documentával kapcsolatos valós vagy vélt szándékai elleni tiltakozás kapcsán, hanem más kérdésekben is. Júniusban például a tavalyi documenta vezetőivel együtt tiltakoztak a Yiannis Boutaris szaloniki polgármestert ért súlyos szélsőjobboldali támadás ellen, a tettesek felkutatását és szigorú megbüntetését követelve, a napokban pedig 140-en írták alá azt a nyilatkozatot, amiben felszólítják a görög miniszterelnököt és Athén polgármesterét, hogy határozottan lépjenek fel a kisebbségek ellen irányuló erőszakkal szemben. E nyilatkozat azt követen íródott, hogy Athénban brutálisan összeverték a művészeti szcénában is ismert Zak Kostopoulos LGBTQI+ aktivistát, aki a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe.
A művészeti sajtóban a legutóbbi documentával kapcsolatban mostanában leggyakrabban felbukkanó téma azonban nem az új vezetők kinevezése, nem is a legutóbbi documentán résztvevő művészek különböző tiltakozó levelei, hanem – még mindig – egy köztéri plasztika, a nigériai származású, az USÁ-ban élő Olu Oguibe Idegenek és menekültek emlékműve című alkotásának sorsa, melyben tegnap következett be drámai fordulat. Az obeliszk, amelynek négy oldalára négy különböző nyelven – németül, angolul, törökül és arabul – egy Máté evangéliumának 25. fejezetéből származó idézetet véstek: „Idegen voltam és ti befogadtatok”, kifejezetten a documentára készült és a város egyik főterén, a Königsplatzon állították fel.
A mű igen gyorsan a documenta egyik legismertebb és legnépszerűbb alkotásává vált, elnyerte Kassel Arnold Bode díját is, ezért felmerült, hogy több mint egy tucat, a korábbi documentákon kiállított köztéri alkotáshoz hasonlóan a város ezt is megvásárolja. A múltban az ilyen vásárlásoknak kétféle forrása lehetett: vagy a tartomány és a város fedezte a költségeket vagy közadakozásból teremtették elő a szükséges pénzt, ami ez esetben nem kevés, tekintettel a monumentális alkotás tetemes önköltségére. A documenta pénzügyi veszteségei miatt az obeliszk esetében csak a közadakozás jöhetett szóba a művész által megszabott 600 ezer eurós vételár előteremtésére.
Az AfD és más szélsőjobboldali erők azonban így is hevesen tiltakoztak a vásárlás ellen, „eltorzított művészetként” bélyegezve meg az obeliszket, ami alig tért el az „elfajzott művészet” hírhedt náci szóhasználatától. A tartományi parlamentben megváltozott erőviszonyok, a bevándorlás ügyében változó közhangulat és persze az AfD aknamunkája megtették hatásukat; a közadakozásból mindössze 130 ezer euró jött össze. A művész végül azzal a feltétellel volt kész elfogadni ezt a – legjobb esetben is csak az önköltséget fedező – összeget, hogy az obeliszk jelenlegi helyén marad, azaz ott, ahová ő azt tervezte. A város azonban, élén a szociáldemokrata polgármesterrel, úgy tűnik, nem akart nap mint nap látható emléket megőrizni erről a sok vitát kiváltott, a városvezetés számára rossz emlékű documentáról, ezért azt találta ki, hogy a szobrot egy kevésbé frekventált helyen állítanák fel, amihez az indokot, pontosabban ürügyet az szolgáltatná, hogy ezen a javasolt helyen épülne fel a régóta tervezett documenta-intézet, ami a kiállítások történetének feldolgozásával, dokumentumainak archiválásával foglalkozna. Csakhogy a tavalyi documenta kapcsán kirobbant vita ennek a projektnek a jövőjét is erősen kétségessé tette, ezért Oguibe a szobor áthelyezésébe legfeljebb úgy egyezett volna bele, ha arra csak az intézet megnyitása után kerül sor. Véleménye szerint a város már nem akarta a művet, ezért kötötte annak megtartását számára elfogadhatatlan feltételekhez.
A nemzetközi művészeti sajtó reflektorfényében zajló huzavona havi rendszerességgel foglalkoztatta a tartományi parlamentet, ahol szeptember végén arról született – nem végleges és semmilyen határidőt nem tartalmazó – döntés, hogy az obeliszket, ha a művész nem fogadja el a város feltételeit, el kell bontani. Közben az a határidő is lejárt, amíg az adományozóknak vissza kellett volna téríteni az általuk befizetett összegeket, amennyiben az obeliszk megvásárlására nem kerül sor. Mindez már önmagában is méltatlan volt Kassel és a documenta kapcsolatának hagyományaihoz és rombolta a város tekintélyét a globális művészeti színtéren.
A drámai fordulat azonban tegnap következett be, amikor a város egyik óráról a másikra, szinte puccsszerűen eltávolíttatta a művet a Königsplatzról.
Történt mindez október 3-án, Németország újraegyesítésének évfordulóján, a Német Egység Napján, ami még keserűbb olvasatot ad a történteknek, mint ahogy arra a művészt képviselő berlini KOW Galerie vezetője, Alexander Koch is felhívta a figyelmet. „Ennek a napnak az egységről és nem a megosztásról kell szólnia. Egy demokráciában lehetnek eltérőek a nézeteink, de együtt kell működnünk. Szomorú, ha az embernek olyan érzése van, mintha háborúban lenne” – tette hozzá.
Természetesen szó nincs arról, hogy Kassel város köteles lenne megvásárolni és az eredeti kiállítási helyén tartani egy műalkotást, a vita lefolytatásának és lezárásának módja azonban igen rossz fényt vet a városra és valószínűleg a documenta jövőjére is hatással lesz. Könnyen elképzelhető például, hogy számos művész a jövőben nem kíván majd Kasselben kiállítani.
- Frissítés október 12.
Hogy Kassel városa magától, vagy a nemzetközi tiltakozás hatására tért-e jobb belátásra, nem tudni pontosan, de tény, hogy alig egy héttel az obeliszk eltávolítása után mégiscsak megegyezésre jutottak Oguibéval, aminek értelmében a művet újra felállítják; végleges helye nem a Königsplatz, de nem is a város által javasolt, a központtól távoli tér, hanem a város szívéhez közeli Treppenstrasse (Lépcsős utca) lesz. Most már csak az eredeti szponzorokkal kell újra megállapodni, mivel ők annak tudatában járultak hozzá az obeliszk megvásárlásának költségeihez, hogy az szeptember 30-ig végleges helyére kerül.
Nyitókép: Königspaltz, Kassel. Fotó: Roman Sadovnikov / www.sadovnikov-rn.de
