Pénteken csendes tüntetéssel lepték meg a diákok a MOME Zugligeti úti épületénél az érkező Áder János köztársasági elnököt, aki egy könyvbemutatóra látogatott az egyetemre. A lépcsősoron kétoldalt felsorakozó diákok a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE) és a szolidaritásra utaló táblákat, szövegeket mutattak föl a köztársasági elnöknek.
Miután az erőltetett modellváltás közepette, hónapokon keresztül tulajdonképpen ignorálta a kormányzat az SZFE képviselőit és hallgatóit, a diákok szeptember 1-re virradóra elfoglalták az egyetem Vas utcai épületét. Közzétették 12 pontjukat, amelynek elfogadását bármiféle tárgyalás előfeltételének tekintik és nem engedik be az egyetemre az időközben alapítványi kezelésbe került intézmény új kuratóriumának tagjait, élükön Vidnyánszky Attilával. Az egyetem választott vezetői, akik az intézményi autonómiát folyamatosan védeni próbálták, és az iskola jó néhány meghatározó tanára, miután nem láttak esélyt a megegyezésre, de még a valódi tárgyalásokra sem a kormány és az alapítványi kuratórium képviselőivel, lemondtak. Az elmúlt hónapok eseményeit az SZFE alaposan dokumentálta.
A héten számos szervezet és magánszemély fejezte ki szolidaritását az egyetemfoglaló fiatalokkal és az SZFE tanáraival, a Vas utcában demonstrációk zajlanak, vasárnapra pedig a diákok hirdettek élő láncot az SZFE épülete és a parlament közé. Az elmúlt napokban egyre-másra érkeztek a szolidaritási gesztusok és állásfoglalások a többi művészeti területről is, így jelképesen piros-fehér szalagokat helyeztek el a képzőművészeti egyetem bejáratán az MKE hallgatói, és szalagok és molinók jelentek meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) campusán is, a Zeneakadémia hallgatói rögtönzött koncertet adtak a Vas utcában.
A MOME-n zajlott tiltakozó esemény egyik szervezőjét, Winkler Rebeka Johanna, építész szakos hallgatót kérdeztük.
artportal: Hogyan zajlott az akció, illetve úgy zajlott-e, ahogy elképzeltétek?
Winkler Rebeka Johanna (WRJ): Amikor megtudtuk, hogy Áder János köztársasági elnök az egyetemre érkezik, arra számítottunk, hogy sokan fogják ellenőrizni a helyszínt. Azt nem tudtuk, hogy melyik bejáratot használják majd, ezért aztán nekünk is volt egy figyelő csoportunk. Összesen csak annyit döntöttünk el az elején, hogy csöndben leszünk és táblákat fogunk feltartani.
Váratlannak hatott, persze nem csoda, hogy nem jelentettétek be előre és nem jeleztétek a vezetésnek sem…
WRJ: Nem szóltunk senkinek, nyilvánvalóan veszélyeztette volna az akciót. Másrészt ezeknél az akcióknál fontos az, hogy a hallgatók kezdeményezéséről van szó. Tehát ha a vezetésnek bejelentjük, akkor onnantól némileg az ő felelősségük is lett volna, és ezt nem akartuk.
Azért is kérdeztem rá erre, mert az egy nappal korábban, a Zugligeti úti bejáraton elhelyezett molinót végül az egyetem leszedette. Hogyan viszonyulnak ők ezekhez a szolidaritási akciókhoz?
WRJ: Összetett dolog ez. Eddig az összes egyetemen, ahol molinó vagy szalagozás volt, ott a vezetés ezeket leszedette. A Képzőművészeti Egyetemen sem maradtak meg a szalagok. Az egyetem mint intézmény a mi esetünkben nem nyilvánult meg ebben az egész ügyben, a tanárok, az egyetem diákjai, munkatársai azonban igen, nyílt levelet írtak, aláírásgyűjtést folytattak az SZFE mellett.
A hallgatói önkormányzat hogyan viszonyult az akcióhoz?
WRJ: A HÖK együttműködött, de nem ők voltak a kezdeményezők és szervezetként nem ők jegyezték ezt az eseményt.
Az intézmények, vagy kulturális területek közötti szolidaritásnak az elmúlt években nem voltak egyértelmű jelei. Ez az SZFE-ügy kapcsán most hirtelen másképp lett, egyre-másra érkeznek szolidaritási gesztusok, zajlanak akciók. Mi változott? Mi váltotta ki a cselekvést?
WRJ: Egyszerűen csak betelt a pohár egy picit most mindenkinél. Az ilyenfajta közösségeket pedig mindig a nehéz idők, nehéz pillanatok hozzák össze. Az egyetemi autonómia elleni támadás most ért el ahhoz a ponthoz, amikor már senki nem tud szemet hunyni efölött. Innentől kezdve egyértelműbb lett minden és ez már egy öngerjesztő folyamat.
A MOME diáksága, érzésed szerint mit képvisel az SZFE-ügyben és a szolidaritás kérdésében?
WRJ: Hogy a hallgatók mekkora része gondolja úgy, ahogy mi, azt nehéz felmérni. Például azért, mert még nem is kezdődött el az év. Létrehoztunk egy Facebook csoportot, és meghirdettük a MOME számos fórumán, hogy azokkal, akiket érdekelnek az SZFE körüli történések, itt beszélgethetünk, véleményt cserélhetünk. Ehhez a fórumhoz csatlakoztak aztán az MKE, az ELTE és más egyetemek hallgatói, de Marosvásárhelyről is csatlakoztak. Itt fogalmazódott meg aztán az akció. Azt hiszem, hogy most nem fél senki. Vagyunk most már elegen az ügy mögött, hogy senkinek ne kelljen félnie.
Az úgynevezett modellváltás több egyetemet érint és még többet érinthet a közeljövőben. A szolidaritás kifejezésén kívül közös gondolkodás is zajlik köztetek?
WRJ: Párhuzamosan megy a kettő. Elsőként az akciók voltak fókuszban, mert úgy éreztük, gyorsan kell reagálni, de természetesen beszélgetünk arról is, hogy mi ez az egész helyzet és mi lehet a kimenetele. Már csak azért is, mert mi itt a MOME-n keresztülmentünk egy modellváltáson, bár nagyon eltérő körülmények között. Ezt akkor mindenki elfogadta, igaz, alapvetően más folyamat keretében zajlott az egész és végső soron a MOME jól járt vele. De az elején, amikor aláírtunk egy papírt, hogy elfogadjuk, akkor nem tudtuk, hogy ezzel mi jár majd. A folyamat során viszont az egyetemet végig partnernek tekintették, bevonták, ez kétségtelen. Ami az SZFE-vel történt, az nagyon más.
Mit gondolsz, milyen kimenetele lehet az SZFE-n zajló eseményeknek?
WRJ: Nagyon nehezen tudok erre válaszolni. Az egyik felem azt szeretné, hogy ez egy sorsfordító esemény legyen. Azt is érzem, hogy ha valamelyik fél meggondolná magát, ha például a kormány visszakozna, azzal meghazudtolná saját magát. Ezt most egyik félről sem lehet elképzelni. Közben azt látni, hogy az SZFE ügye most tömegeket mozgat meg. Az elmúlt évek ügyei után ez lett az, amelyhez sokan tudnak csatlakozni. Ha pedig ebből szélesebb, országos tiltakozás válik, akkor az SZFE-nek teremthetünk egy kis esélyt. Viszont akkor talán más is kinőhet belőle és már nem csak az egyetemekről lesz szó. És egész másfajta értelme lesz.
A nyitókép és a cikk fotói: Szécsi Noémi
