Ismerkedjünk meg először is az együttessel, amelynek meglehetősen furcsa a neve – Feine Sahne Fischfilet, ami szó szerint Finom tejszín halfilét jelent, de fordítható A halfilé legjavának is –, s amit 2007-ben öt iskolásfiú alapított Mecklenburg-Vorpommernben. Zenéjüket általában a punk-rockhoz sorolják, s számaikban kezdettől fogva komoly jelentősége van a szövegnek. Korai dalaik szexista tartalmától ma már elhatárolódnak, a politikai tartalom – baloldali, vagy épp szélsőbalos megközelítésben – ugyanakkor végigkíséri működésüket. Egy időben szoros kapcsolatot ápoltak a helyi focicsapatok szurkolóinak ultra fan-klubjaival, s nem egyszer előfordult, hogy koncertjeik kisebb-nagyobb balhékkal végződtek. 2011 és 2014 között a mecklenburg-vorpommerni alkotmányvédelmi szervek éves jelentése rendszerint oldalakat szentelt a punk-rock zenekar működésének. Idővel aztán, ahogy ők maguk is fogalmaznak, „benőtt a fejük lágya”, óvatosabban bánnak a kifejezetten provokatív tartalmakkal, miközben politikai kérdésekben továbbra is hallatják hangukat.
Rendszeresen felemelik szavukat a neonáci tendenciák erősödésével szemben, amivel rögtön a szélsőjobboldali csoportosulások kedvelt céltáblájává váltak. (Ezek a tendenciák az egykori NDK területén fekvő északi tartományban az országos átlagnál jóval erősebbek.) Úgy tűnik, az alkotmányvédelem is leszállt róluk, legalábbis nevük 2015 óta nem bukkan fel a jelentésekben. Úgy váltak „szalonképesebbé”, hogy inkább csak stílusukat tekintve kötöttek ennek érdekében kompromisszumokat. Korábban elképzelhetetlen lett volna az, ami idén ősszel történt: Frank-Walter Steinmeier német államfő saját Facebook-oldalán reklámozta a banda chemnitz-i szabadtéri koncertjét. (Az egykori Karl-Marx-Stadt ma a német szélsőjobb egyik fellegvárakért ismert.) Az együttes szélesebb körű elfogadottságának jele az is, hogy az egyik nagy közszolgálati tévécsatorna, a ZDF beemelte zdf@bauhaus címmel futó koncertsorozatába és november 6-án rögzíteni kívánta koncertjüket, aminek – a sorozat többi részéhez hasonlóan – a dessaui Bauhaus, a jövő évi Bauhaus-centenárium rendezvényeinek egyik meghatározó helyszíne adott volna otthont. A Bauhaus-alapítvány azonban néhány héttel a kitűzött időpontot megelőzően lemondta a koncertet, elsősorban a tervezett szélsőjobboldali ellendemonstrációra hivatkozva, mondván, hogy szeretnék elkerülni a helyzet esetleges eszkalálódását. Hangsúlyozták azt is, nem szeretnének politikai agitáció színterévé válni. A Feine Sahne Fischfilet viszont nem akart lemondani a koncertről és ezért új helyszínt keresett. Először a helyi színházzal tárgyaltak, mely előbb elzárkózott, majd – nyilván a Bauhaus-féle lemondás széleskörű negatív visszhangját is figyelemre véve – késznek mutatkozott a koncert befogadására, addigra azonban a banda már megegyezett az Alte Brauerei nevű ismert helyi sörházzal, mely mellesleg hatszor annyi embert tudott befogadni mint a Bauhaus. A jegyeket a zenekar rajongói órák alatt elkapkodták, s a koncert rendben lezajlott, a szélsőjobboldali demonstrációt pedig időközben lemondták. A koncerten megjelent több ismert politikus, köztük Jürgen Trittin, a Zöldek parlamenti képviselője, korábbi környezetvédelmi miniszter és Claudia Dalbert, ugyancsak a Zöldektől, aki jelenleg a tartományi kormányban tölt be hasonló tisztséget. Az ARD Brauhaus statt Bauhaus címmel számolt be a rendezvényről – a sörfőzde német megfelelője csak egy plusz betűvel különbözik a XX. századi művészet történetében kiemelkedő szerepet játszott intézmény nevétől. Az együttes köszönetet mondott a dessauiaknak a támogatásért és elmondták, hogy más városok Bauhaus-intézményeibe a dessaui lemondás után is kaptak meghívásokat. Bejelentették azt is, hogy amennyiben a koncert nyereséggel zárul, a pénzt a Nácimentes Dessauért szövetségnek ajánlják fel. Fellépésük előtt az együttes tagjai ellátogattak a Bauhausba, ahol egy ironikus „A hónap PR-akciója” oklevelet adtak át, utalva arra, hogy a lemondás rendkívüli mértékben fokozta a fellépésük iránti érdeklődést.
A koncert tehát november 6-án lezajlott és az együttes – honlapjának tanulsága szerint– azóta is mindenütt telt házak előtt lép fel. A Bauhausnak a koncertet lemondó döntése viszont továbbra is heves viták középpontjában áll és már személyi konzekvenciákhoz is vezetett. És bár a vita ezúttal is egy konkrét ügy körül zajlik, a kérdés sokkal általánosabb: mit tegyen egy kulturális intézmény, amikor olyan művészek bemutatásának, szerepeltetésének kérdése merül fel, akik esetében a produkció kvalitásai ezt indokolttá teszik, az érintett művészek politikai nézetei – vagy éppen erkölcsi magatartásuk – nagyon távol állnak az adott intézmény értékrendjétől. Ilyen konfliktusok szinte naponta robbannak ki – egy augusztusi esetről, amikor egy lipcsei galéria kizárt művészköréből egy migrációellenes nézeteket valló művészt, mi is beszámoltunk – és kezelésükben alapvetően három koncepció létezik.
Az egyik szerint a mű és alkotója nem választható el egymástól, ezért nem vállalja fel az érintett alkotókat. Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés alapvetően élő művészek esetében érvényesül; Caravaggiot például, aki nagy valószínűséggel embert is ölt, ma senkinek nem jutna eszébe eltávolítani a múzeumok falairól. Tény persze, hogy az ő tettének „társadalmi veszélyessége” több évszázad távlatából nem hasonlítható egy kortárs művészéhez. A másik nézet szerint a mű kvalitásai függetlenek létrehozójának politikai vagy erkölcsi értékrendjétől, ezért ezek nem befolyásolhatják a bemutatásukról, hozzáférhetővé tételükről szóló döntéseket. A harmadik álláspont tűnik a legtöbb előnnyel járónak: aki ezt vallja, nem szelektál politikai nézetek és erkölcsi normák szerint – persze a törvényesség keretei között –, de megtalálja a módját annak, hogy kifejezésre juttassa elhatárolódását a bemutatott művész nézeteitől, vagy akár vitát is generáljon azokról, ütköztesse őket más nézetekkel. Persze, kevés olyan intézmény van, amelyik abszolút következetes vonalat visz ebben a kérdésben; az egyes konkrét ügyekben képviselt álláspontot más, pl. aktuálpolitikai megfontolások is befolyásolhatják.
De térjünk vissza a dessaui vitákhoz. Philipp Oswalt, a Bauhaus egykori igazgatója azt hangoztatta, hogy „a koncert lemondása ártott a demokráciának és az ország kulturális életének. De nemcsak ennyi: a lemondás súlyos károkat okozott azon többezer ember évtizedeken át tartó erőfeszítéseinek, akik a dessaui Bauhaust a Bauhaus-eszme életben tartásának, aktualizálásának színterévé kívánják tenni.” Oswalt felszólította Claudia Perrent, a dessaui Bauhaus Alapítvány elnök-igazgatóját és az alapítvány kuratóriumi elnöki tisztségét is betöltő CDU-s Rainer Robra kultuszminisztert, hogy kérjenek elnézést a történtekért. A művészeti színtér 222 ismert személyisége nyílt levélben tiltakozott a dessaui döntés ellen, amit úgy interpretálnak mint „gondatlanságból elkövetett” lemondást a pluralizmus, a liberalizmus és a művészet szabadságának értékeiről. Az aláírók között találjuk többek között a jelenleg a stockholmi Moderna Museet-et igazgató Daniel Birnbaum, az ArtReview tavalyi Power 100-as listáját vezető képzőművész, Hito Steyerl vagy a sztárkurátor Kasper König nevét is. Egy berlini képzőművész, Clemens Krauss, aki 2017-ben két hónapig Dessauban dolgozott, kérte, hogy munkái ne szerepeljenek a jövő évi centenáriumi kiállításon. Egy kulturális intézmény nem tilthatja le a művészetet mindaddig, amíg annak mondanivalója nem igazoltan alkotmányellenes, hangsúlyozta, a Bauhaus döntését nem pusztán hibásnak, hanem egyenesen vészjóslónak minősítve. Reagált a történtekre Berlinből Monika Grütters kulturális államminiszter is, hangsúlyozva, hogy „fatális jelzés, ha a szélsőjobbos szcéna nyomása korlátozza a kulturális kínálatot. A dessaui Bauhaus biztonsági aggályait és eltökéltségét, hogy a 2019-es jubileumi Bauhaus-év előtt gondoskodjon a látogatók testi épségéről és a kulturális világörökség részének sérthetetlenségéről, komolyan kell venni, de a sachsen-anhalti hatóságok dolga az lett volna, hogy lehetővé tegyék a koncertet és garantálják a biztonságot – akkor is, ha az adott együttes nem tetszik mindenkinek. Az alapítvány kuratóriumának intenzíven foglalkoznia kell a történtekkel”.
Természetesen megszólalt Claudia Perren, az alapítvány igazgatója is, aki a Zeit online-nak adott nagyobb lélegzetű interjút. Ebben alapvetően megvédte döntését, de hangsúlyozta, hogy annak kommunikációjában komoly hibákat követtek el, s ezek vezettek olyan értelmezésekhez a közvélemény és a sajtó részéről, amik nem tükrözik a Bauhaus valós szándékát. Szerinte a döntés mögött elsősorban az a megfontolás állt, hogy a neonácik számára a város több szimbolikus jelentőségű teréhez hasonlóan a Bauhaus előtt se biztosítsanak felvonulási terepet, továbbá figyelembe kellett venniük azt is, hogy a Bauhaus a kulturális világörökség része, s mint ilyen, megkülönböztetett védelmet érdemel, fizikai értelemben is. Hangsúlyozta, hogy döntése semmiképp sem a művészi szabadság korlátozásának szándékával született, s az intézmény most több olyan programot tervez, amik egyrészt a történtek feldolgozását és a tanulságok levonását szolgálják, másrészt a Bauhausnak a művészet szabadsága melletti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettségét demonstrálják. A tervezett programok közül időközben már le is zajlott egy olyan vita, amin az alapítvány igazgatója és vezető munkatársai a döntés kritikusaival találkoztak. Perren ezen is hangsúlyozta: szándéka nem az, hogy a Bauhaus távol tartsa magát a politikától, az akut társadalmi problémáktól, hiszen a Bauhaus sohasem volt apolitikus intézmény, hanem az, hogy a pártpolitikát ne engedje be az intézménybe.
Az alapítvány egyik fő finanszírozóját, a szövetségi költségvetést képviselő Monika Grütters államminiszter fentebb idézett közleménye fényében nem meglepő, hogy a történetnek személyi konzekvenciája is van. A monopol-magazin.de számolt be arról, hogy felfüggesztették állásából Helga Huskampot, az alapítvány kommunikációs vezetőjét és szóvivőjét, aki három éve töltötte be ezt a funkciót. A döntéshez az alapítvány nem fűzött kommentárt, így egyelőre az sem tudható, hogy őt kiáltják-e ki egyedüli bűnbaknak.
Az ügy legfrissebb fejleménye az alapítvány kuratóriumi tanácsának november 7-i üléséről kiadott közlemény. Eszerint a tanács behatóan foglalkozott a kialakult helyzettel és megállapította, hogy a Feine Sahne Fischfilet koncertjének lemondásáról szóló döntés a lehetséges következmények alapos mérlegelése, továbbá a helyi szereplők és illetékesek, valamint a szakmai partnerek kellő mértékű bevonása nélkül született. A tanács elvárja, hogy a jövőben bevonják a jelentős kultúrpolitikai vonatkozású döntésekbe és sajnálkozását fejezi ki, hogy az aktuális fejlemények elvonják a figyelmet az alapítványnál folyó intenzív, a Bauhaus örökségének továbbvitelét szolgáló tartalmi munkától. A dokumentum ugyanakkor üdvözli, hogy az alapítvány „intenzíven és önkritikusan” vááalja a vitát mindazokkal, akik kívülről vagy az intézményen belülről bírálják az ügyben tanusított magatartását. A tanács végül leszögezi, hogy a Bauhaus – múltja hagyományainak szellenmében – ma is egy modern, nyitott és sokszínű társadalom értékei mellett áll ki.
Nyitókép: A Feine Sahne Fischfilet koncertje a dessaui Brauhaus-ban. Fotó a zenekar Facebook oldaláról