«Egy társadalom jövője művészet nélkül reménytelen.»

A Boulevard de la Bastille 10-ben megnyílt Párizs legújabb kortárs művészeti központja, a Maison Rouge, a Vörös Ház. Az alapítványként működő intézményt a gyűjtő Antoine de Galbert hozta létre, és annak működési költségeit is ő fedezi oly módon, hogy annyi pénzt helyezett banki letétbe, amelynek hozadékából körülbelül évi egy millió euróból gazdálkodhatnak.
«Akkora vagyont örökölni, mint az enyém, éppolyan nagy szerencse, mint felelősség. Kötelességemnek érzem tehát, hogy tegyek valamit» – nyilatkozta Antoine de Galbert Emannuelle Lequeux-nek, a Beaux-Arts újságírójának. «Egy társadalom jövője művészet nélkül reménytelen.» A Maison Rouge legelső, Intime, le collectionneur derrière la porte címet viselő kiállításának igen eredeti ötlete Gérard Wajcman, pszichoanalitikustól származik. A tizenöt, magát megnevezni nem akaró magángyűjtőtől kölcsönzött alkotásokat úgy mutatják be, ahogyan azokat a tulajdonosok saját otthonukban őrzik. Ennek megfelelően, a látogató egy valóságos lakóházban találja magát, aminek tizenhat helyiségét végigjárva, kortárs képzőművészeti alkotásokkal és design-bútorokkal ismerkedhet meg. Az előszobában a padlótól a mennyezetig több mint hetven, Antoine de Galbert gyűjteményéből származó mű, köztük Henri Michaux tusrajza, Erwin Wurm fotója, Kurt Schwitters kollázsa került elhelyezésre. Az egyik ebédlő ben Martin Szekely, Charlotte Perriand, Marc Newson és a Bouroullec-testvérek lakberendezési tárgyai, valamint kortárs fotóművészek képei, az Andrée Putman padlószőnyegével borított másik ebédlőben pedig Richard Peduzzi asztala és a Robert Wilson székei mellett, többek között Erik Dietman alkotása kapott helyet. Továbbhaladva, a Szalonban egy 18-ik század komód és néhány huszadik századi, formatervezett bútor társaságában, a háború utáni nemzedék, Bernard Frize, Ange Leicca és Noël Dolla munkáival, míg a dolgozószobában Andreas Gurskynak a hong-kongi Tőzsdéről készített, nagyméretű fotójával, valamint Damien Hirst és Bill Viola alkotásaival találkozhatunk. A négy mellékhelyiségben videofilmek, fotósorozatok és erotikus képek láthatók, míg a fürdőszobában egy Paul McCarthy szoborban gyönyörködhet kádban ülő gazdája. A lépcsőházat Rebeyrolle három festménye és Maryan portréi díszítik, de egy igazi gyűjtőnél a padlás sem marad üresen. Ide kerültek, mint a gyűjtő eredeti házában is, az afrikai, ázsiai, óceániai és dél-ameriakai néprajzi tárgyak. Az alagsorban a konceptuális művészet vár bennünket egy lista formájában. A gyűjtemény tulajdonosa, aki a huszadik század második felének irányzatai, köztük a konceptuális művészet iránt érdeklődik, gyakorlatilag «üres» lakásban él. A birtokában lévő alkotásoknak egy részét múzeumokban helyezte letétbe, másik részét raktárba tárolva őrzi, így itt is csak az alkotások listája szerepel. A mintegy kétszáz művész többszáz alkotásából álló, rendhagyó kiállítás szeptember 26-ig tekinthető meg, hogy azután a hamburgi Harald Falckenberg kortárs gyűjteményének adjon otthont.