A D-terv – a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója kiállítása az ICA-D-ben
ICA-D, Dunaújváros, márc.19-ig
Minden igyekezetünk ellenére is ritkán lépünk ki a képzőművészeti mező Budapest-centrikus perspektívájából. Ha mégis sikerül, talán a Duna vonalán elhelyezkedő városok élvezik legtöbb figyelmünket: Győrtől Szentendrén át Pécs vonzáskörzetéig, köztük a D-terv című kiállításnak helyszínt adó és annak fókuszába kerülő Dunaújvárosig. A Dunai Vasmű otthonát jelentő egykori „Sztálinváros” már a hatvanas évektől alkotóművészek meghatározó találkozópontja volt, részben a Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep és Szimpózium révén – mely 1974 és 2000 között rendszeresen, pár évente került megrendezésre, 1983-tól külföldi művészek meghívásával nemzetközi eseménnyé alakulva.
A város kulturális életében fontos történést jelentett 1997-ben a korábbi Uitz Terem utódintézményeként az ICA-D (Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet) megalakulása, a Juhász Péter tervezte múzeumépületben. Az alapítási koncepció részét is képző vezérelv kiteljesedését, „A dunaújvárosi képző- és iparművészek tevékenységének integrálását az országos és nemzetközi szcénába az Intézet kiállításainak révén” (forrás: az ICA-D honlapja) az elkövetkező években olyan szakemberek munkája segítette, mint Páldi Lívia, Petrányi Zsolt, Szoboszlai János, vagy Zólyomi Franciska. Nem csupán a statisztikával indokolható tehát, hogy jelentős számú dunaújvárosi származású alkotó vált a kortárs művészet meghatározó szereplőjévé – a teljesség igénye nélkül példaként Kaszás Tamás, Keserue Zsolt, Horváth Tibor, Várnai Gyula (nem beszélve a zene- és színművészet olyan képviselőiről, mint Kiss Tibi, Varga Livius vagy Nagy Ervin). Nagy szerepet játszottak ebben a város kulturális életének folyamatos megújulási kísérletei és művészetközvetítési stratégiái. A fotográfiai színtér hazai integrálódását segítette elő a 2007 és 2011 között három alkalommal megrendezésre került Dunaújvárosi Fotóbiennálé, mely részben a 2010-től megjelenő válságtünetek következtében maradt folytatás nélkül.
Jelen kiállítás részben a fenti hagyományokhoz kíván kapcsolódni a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) – azaz a pályájukat most indító fiatal fotósokat képviselő szervezet – kilenc tagjának bemutatkozásával. A munkák kiindulópontját egy 2018 márciusa óta zajló, az FFS tagjai között közzétett felhívást követő terepmunka-folyamat előzte meg, melynek során a jelentkezők Dunaújváros kulturális, szellemi és történeti örökségét vizsgálták, felkért szakmabeliek előadásai és workshopok segítségével. Az eredmény a Cséka György kurátori rendezésében megvalósult tárlat, melyen a projektmunka befejeződéséig aktív résztvevők járják körül – képletesen és szó szerint is – a város múltja (elsősorban Fromm Balázs, Martinkó Márk, Nagy Tibor, Regős Benedek munkája), jelene (elsősorban A Fehér Vera, Kiss Richárd, Németh Domonkos, Pólya Zsombor munkája) és jövője (elsősorban Lázár Dóri munkája) kapcsán felmerülő kérdéseket, felvetéseket, problémákat, illetve teremtenek új kapcsolódási pontokat.
Martinkó Márk 1:10 000 és A Fehér Vera Csillagtérkép című munkái fogadnak az utcafronti kiállítótérbe lépve, melyek bár külön koncepciót követnek, a formai hasonlóságok alapján akár összehangolt installációként is értelmezhetőek lennének. Martinkó a Dunai Vasmű működését idézi meg az ipari zaj hangrögzítéséből és ennek felhasználásával létrehozott 3D makettből álló installációjával. A makett egy város leképezését imitálja, ahol egyenlő méretű négyzetes alaprajzú, különböző magasságú hasábok adják a város dinamikus szerkezetét – egyfajta fikciós metropoliszként. Bár a monumentális felhőkarcolók megidézése egyértelművé teszi, hogy nem Dunaújváros makettjéről van szó, mégis az ipari tervezettség és repetitvitás az acélváros asszociációját hívja elő. A Fehér Vera Csillagtérképe éppen ellenkező irányból közelít a városszerkezethez: annak alaprajzából kiindulva kívánja újragondolni a struktúrát, egy új térkép megrajzolásához saját testét – és erőnlétét – használva. A város szocialista múltjára reflektálva vörös csillag alakzatban járja be az egykori Sztálinváros utcáit: mindezt okostelefonba épített műholdas helyzetkövetéssel rögzítve. Az eredmény egy a tervezetthez képest módosult (vörös) térkép, és számos fotó, melyeket a kiállításon a Csillagtérkép installáció, illetve a Variationen zu einem Thema sorozat részeként tekinthetünk meg. A Fehér Vera ötágú csillag-koncepciója több hetvenes évekbeli avantgárd munkát is megidéz, melyek a vörös csillag interpretációjával foglalkoztak: többek között Attalai Gábor Negatív csillag (1970–71), vagy Pinczehelyi Sándor Csillag (utcakő) (1972) című efemer munkáját, vagy Pauer Gyula Vörös szemüveg tervét (1971).[i]
A sztálinista hagyományra reflektál Nagy Tibor Lenyomat című műve is, mely a Népszava archívumában végzett kutatási munkán alapul. A dunaújvárosi múltkutatás folyamata az alkotót a sztahanovista ember- és társadalomeszmény vizsgálata felé irányította. Dunaújváros a semmiből létrehozott szocialista mintavárosként a szovjetizálódás egyik prominens példája kívánt lenni, amiben a médiapropaganda hatalmi mechanizmusai is kiemelt szerepet játszottak. A műcsoport egy részét archív kiadvány-részletek reprodukciói jelentik, melyekben sztahanovista-portrék propaganda-célú felhasználása jelenik meg. (A sztahanovista portrék kiemelése, azok individuumtól való elszakítása Nagy Tibor 999__golems című instagram-projektjének alapgondolatához is kapcsolódik, mely napjaink kapitalizmus által működtetett selfie-társadalmának kritikájaként lép fel.) A műcsoport másik részét a Diósgyőri Kohászati Üzem egyik sztahanovista munkása, Kulgler Lajos portréja jelenti, három vörös alapra helyezett portréalakzat formájában. Az első portrén Joszif Visszarionovics (szerk.): Sztálin. Rövid életrajz (1949) című könyvének egy részlete keretezi a munkás portréalakját; a másodikon a portréalakot tölti ki a Kugler Lajos életét leíró szövegrészlet („A legjobbak között is élen haladt Kugler Lajos sztahanovista, munkaérdemes előhengerész”); a harmadik portré Kugler Népszava-beli arcképének felnagyított mása. A portréfotók vizsgálatával Nagy Tibor a szocialista társadalom képének analízisére törekszik, egyben annak lebonthatóságára is rákérdezve.
Egy egykori köztéri szobor, Kiss István Lenin-szobra a fókusza Regős Benedek Kiegyenlítés című fotóinstallációjának, mely 1990-ig az egykori Lenin-téren (ma Városháza tér) állt, 2003-tól pedig mai helyén, az alapvetően régészeti anyagokat gyűjtő dunaújvárosi Intercisa Múzeumban található. Regős munkájának kiindulópontját a Lenin-szobor 1990-es bontásáról készült fotók jelentik, melyeket az Intercisa Múzeum gyűjteményében őriznek. Az önálló teret kapó installáció központi eleme két egymásra vetített fotó, Lenin ökölbe szorított bal és kitárt tenyerű jobb kézfejének mása. Az egymást átfedő vetített rétegek a két mozdulatot ötvözve a szobor – mint a szocialista Dunaújváros reprezentációs jelképe – által egykor reprezentált erőt sugározzák, amit Regős installációjának méretválasztása is kiemel. A vetítés síkjában végigfutó kisméretű fotónagyítások a szoborbontás folyamatát magyarázzák, melyek elsősorban a bontásban résztvevőket, mintsem a szobrot magát ábrázolják.
Fromm Balázs A City Built of Steel című sorozata az acélváros múltját és jelenét, a kettő együttes jelenlétét helyezi középpontba. A bemutatott fotók egy nagyobb egész részét képezik, melyben Fromm az 1949 után programszerűen létrehozott, főként nehézipari termelésre specializálódott szocialista iparvárosok múltját és jelenét vizsgálja. A sorozat külön figyelmet szentel a poszt-szovjet városok működésében a rendszerváltás után bekövetkezett termelési stratégiaváltásnak, az új gazdasági rendszerben szükségszerűvé vált üzembezárásoknak, és az ennek következtében általánossá váló munkanélküliség jelenségének.
Kiss Richárd Transzmutáció című multimédia-installációja négy, a Dunaújvárosi Szoborparkban található alkotás virtuális transzformációját helyezi a kiállítótérbe az AR technológi segítségével. A kiállítóteremben megjelenő fekete posztamens-jellegű talapzatokon a szobrok (Seregi József: Térplasztika, 1974; Bakos Ildikó: Hold, 1989; Schéner Mihály: Csikóhal huszár, 1985; Galántai György: ½ X=V (Félix=Viktória), 1979) Google-kereséssel elérhető reprodukciói láthatók. Az installáció részét képező okostelefont AR-szkennerként használva, annak kameráját a szobrok fotódokumentációira irányítva a telefon képernyőjén az adott szobor háromdimenziós, körbejárható, ugyanakkor az alulreprodukálatlanság miatt meglehetősen amorf változata jelenik meg. Kiss munkája nemcsak a köztéren és múzeumi térben megjelenő műalkotás feszültségére mutat rá, de a technológia lehetőségeit és korlátait is kiemeli, amennyiben szobor és virtuális mása – a kiterjesztett valóságon túl is – szándékoltan eltérő vizuális rendszerben értelmeződnek.
A dokumentarista szemlélet képmanipulációs eszközével továbbgondolt lenyomatát adja a városnak Németh Domonkos Tamás Jobban teljesít című sorozata. Németh a „Magyarország jobban teljesít” kampányszlogent dunaújvárosi mindennapi látványokkal ütközteti. A város mindennapi működésének egy-egy részletét megörökítő képét a túlzások és sokszorozódás jegyében szerkeszti át, melynek eredményei többek között egy háromlábú mozilátogató, egy grandiózus kutyaürülék-szemetes, vagy épp egy kétfarkú férfi.
Egy részvételen alapuló művészeti projektet takar Lázár Dóri Város a jövőnek című munkája, melynek keretében rajzpályázatot hirdetett a dunaújvárosi alsó tagozatos általános iskolások körében, azzal a kérdéssel, hogyan képzelik el a városukat a jövőben. A pályázattal egyrészt az egykori szovjet utópikus városelképzelésekre kívánt reflexiókat generálni, másrészt Dunaújváros urbanisztikai újragondolására ösztönözte a gyerekeket. A beérkezett rajzokat nem kvalitás, hanem az „urbanisztikai ötlet” kreativitása alapján értékelte. A leginnovatívabbnak ítélt gyerekrajzok saját munkájának alapanyagát is jelentették: „A győztes munkák digitalizálásával létrejött vektorgrafikákat dunaújvárosi vaslapra gravíroztattam, felülírva a múlt elképzeléseit a gyerekek ötleteivel.” (A díjazott gyerekrajzokból a tárlat ideje alatt egynapos pop-up kiállítás nyílik.)
Pólya Zsombor saját kiállítótermet kapott munkája esetében a tér három falán összesen 691 db fotó, Dunaújváros teljes elérhető műtárgyállományának reprodukciói láthatók, melyeket az alkotó 2018-2019 folyamán készített. A Készletben – képzőművészeti alkotásokra fókuszálva – egyrészt köztéri szobrok, másrészt az ICA-D és az Intercisa Múzeum gyűjteményének darabjai találhatók. A Pólya Zsomborra jellemző konceptualista szemlélet jelen esetben olyan muzeológiai kutatótevékenységgel párosult, melynek eredménye egyfajta Wunderkammerként Dunaújváros gyűjteményezési múltjának feltárása.
A D-terv a dunaújvárosi múlt-jelen-jövő problémaközpontú művészeti feldolgozása mellett abból a szempontból is fontos jelentőségű, hogy egy olyan önálló hellyel nem rendelkező szervezet, mint az összetett múltú FFS, kiállítást rendezhetett egy múzeumintézményben. A hazai kultúrpolitikai intézkedések és a képzőművészeti színtér korlátozott lehetőségei kiemelten fontossá teszik, hogy hasonló bemutatkozások a fővároson kívül is megvalósuljanak. A kiállítás rámutat arra, hogy budapesti B-terveink mellett érdemes figyelmet szentelni a D-tervnek is.
[i] Bővebben: Fehér Dávid: A negatív csillag. Megjegyzések Attalai Gábor konceptuális művészetéhez egy kamarakiállítás ürügyén. Balkon, 2011/1, 18-22.
A nyitóképen Martinkó Márk 1:10 000 című munkája látható.
A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kállai Ernő-ösztöndíjasa
