Jelképes és tényleges is az űr, amelyről szó van. A látogató nehezen tudja félretenni az érzést: a cím mindkettőre vonatkozik, hisz Birkás Ákos festőművész tavalyi halála a magyar és európai művészet nagy vesztesége. Tényleges űr. Kevés olyan művész volt és van, aki hajlandó időről-időre radikálisan újragondolni saját praxisát és ennek eredményeként úgy kezdeni valami gyökeresen újba, hogy közben nem veszti el, semmiben sem tagadja meg, amit addig csinált. Ő ilyen volt, és éppen ezért mindig tudatosan, megalapozottan, nagy elméleti felkészültséggel gondolkodott a művészetről és saját festői gyakorlatáról is. A Knoll Galéria bevezető szövege így fogalmaz: „A legutóbb készült művek esetében (…) a festmény már nem ellentétes viszonyok helyszíne, hanem egyszerre jelen lévő, független, ám egymást teljes mértékben átható, különböző festészeti közegek univerzuma. Birkás naplójában e képek készültének időszakában feladatai között „Az űr betöltésé“-t említi, ami a festészet problémái mellett tágabb összefüggésben, a művész szerepét tekintve is érvényes lehet.”
Ki? Birkás Ákos
Hol? Knoll Galéria, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.
Mikor? március 23-ig
Julia Gryboś és Barbora Zentková brnói képzőművészek, és közösen dolgoznak. Már írtunk egyszer róluk, igaz, röviden, amikor 2016-ban megkapták a szlovákiai Oskár Čepan-díjat és a vele járó New York-i residency programot, most pedig melegen ajánljuk első magyarországi kiállításukat. Kezdettől fogva foglakoztatja őket a textil. Hatalmas, kifesztített vásznak, amelyek a művészi munka gyakorlatára és közegére is utalnak, a két művész a kép lehetőségeit, jelentéstartományait és határait kutatja. Mint a Horizont Galéria írja róluk: együttműködésük nyolc éve leírható mint fokozatos átmenet a festészetből a komplex installációk felé. Dolgoznak térrel és hanggal is, de most újra „csak” a textil érdekli őket, és ehhez egy bécsi residency programon, egy régimódi textilnagykereskedéssel történt véletlen találkozás jelentett inspirációt.
Kik? Barbora Zentková & Julia Gryboś
Hol? Horizont Galéria, 1066 Budapest, Zichy Jenő u. 32.
Mikor? március 6-ig
Stúdió <Videó klub> Vol. 1 – Jonas Mekasra emlékezve
Kilencvenhat éves korában nemrég hunyt el a litván születésű, New York-i filmes, Jonas Mekas. Állandó jelzőként a nevéhez tapasztották sokszor, hogy kísérleti filmes, vagy független filmes, s miközben mindegyik igaz, egyik sem pontos igazán. Nem véletlen, hogy képzőművészek, kurátorok gondolták úgy, hogy a videó-sorozatuk első vetítésén róla kell megemlékezni, ugyanis Mekas éppen azon a területen mozgott, vagy inkább azt fedezte föl, ahol ma a képzőművészet egy igen nagy része zajlik, a film és a képzőművészet közti mezsgyén. Személyes képfolyamok, dokumentum felvételekből, privátfelvételekből álló, mélyen költői vizuális esszék, amiket alkotott. 1949-ben érkezett meg az Egyesült Államokba, vagy inkább New Yorkba, és a hely, a város megragadta és el sem engedte onnantól kezdve, ő pedig magába szívta intenzív vizualitását – ez az egyik fő forrása a filmjeinek is. Egész gondolkodását és magatartását alapvetően határozta meg a származása és hányatott sorsa. 18 évesen fotózta a hazájába bevonuló szovjet tankokat, a gépét elvették és összetörték, a német megszállás alatt az ellenálláshoz csatlakozott, letartóztatták, náci munkatáborba vitték. Nem volt pedig harcos alkat, sokkal inkább gondolkodó, törékeny, befelé forduló, de figyelő, mint maguk a munkák, amiket létrehozott. Reminiscences of a Journey to Lithuania (1972) című művét vetíti most az FKSE mozija, vagy filmjklubja (?), és a vetítést beszélgetés követi.
Ki? Jonas Mekas
Hol? FKSE Stúdió Galéria, 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.
Mikor? február 4.
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni c. sorozat része, és Csohány Kálmán: Az első illusztrációk című kiállításának megnyitóján készült, a Csohány Galériában, Pásztón. Fotó: Erdei Krisztina
