Magyar design – 10+1 kísérlet
Fészek Galéria, 1073 Budapest, Kertész u. 36.
2021. december 5-ig
1972 márciusában, a Műcsarnokban rendezték meg – a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének pályázati felhívása útján – az Edénykultúra című kiállítást, amelyen a korszak kerámia-, porcelán- és üvegtervezői mellett, belsőépítészek és ötvösök is bemutathatták tárgyaikat.[i] A változó színvonalú, gyakorlati-használati és/vagy díszítő-reprezentációs funkcióval bíró edényeket, melyek között szerepelt egyedi, kézműves díszműáru és ipari sorozatgyártásra tervezett, modern kialakítású, asztali készlet prototípusa is – mind a közönség, mind a szakma vegyesen, éles kritikákkal fogadta.[ii] A leginkább persze az államosítás óta hiánycikknek elkönyvelt, mindennapi használatra szánt, porcelán szervizeket követelték és kérték számon a szervezőkön. A kiállításon Soltész György ötvös is bemutatta hamutartó edénycsaládját, amely egyszerű alapformákból több változat költséghatékony előállítását tette (volna) lehetővé. Soltész a tárlaton tapasztalt eklektikus „bazárhangulatról” beszámolt kollégáinak, barátainak, Borz Kováts Sándornak és Pohárnok Mihálynak. Ami pedig ezután következett, az a magyar designkultúrában olyan változásokat indított el, olyan fejlődési folyamatokat lendített mozgásba, hogy túlzás nélkül nevezhetjük a hazai designtörténet vortexének. Ez a gyújtópont az 1972 októberében, a Fészek Művészklubban életre hívott Magyar design (10 kísérlet) című kiállítás, amelynek jelentőségét és hatását most a MOME diákjai dolgozták fel.
Borz Kováts Sándor, Pohárnok Mihály és Soltész György közösen szervezett tárlata tulajdonképpen véleménynyilvánításnak és demonstrációnak tekinthető az Edénykultúra kiállításon tapasztaltak, és a korabeli magyar tárgykultúra színvonala és hiányosságai ellen. A demonstráció tétje pedig annak bizonyítása volt, hogy Magyarországon 1972-ben már olyan kvalitásos tervezők dolgoztak, akik saját koruk fogyasztói igényeire a használhatóság és a célszerűség szempontjai mentén, a design módszerével tudtak válaszolni. Erre a koncepcióra utalt a kiállítás főcíme – Magyar design –, míg a 10 kísérlet alcím azt a fájó tényt tette zárójelbe, hogy a nyolc tervező kiállított munkái kísérletek, azaz csupán prototípusok vagy kis szériában előállított tárgyak. A kiállítás katalógusában Pohárnok Mihály írt a válogatás szempontjairól: „Az itt szereplő munkák tervezői valamennyien felismerték, hogy a környezetkultúrát érintő társadalmi igények kielégítéséhez ma mindenekelőtt célszerűen használható, technikailag és esztétikailag egyaránt jó minőség, nagy tömegben gyártható tárgyakra van szükség. Megértették, hogy ezt a feladatot a művészeti alkotómunka szemléletével és intuitív módszereivel nem lehet megoldani. Belátták, hogy ezen a téren csak a design módszerével juthatnak eredményre: a szükségletek kutatásából kiindulva, a rendelkezésre álló anyagok és gyártási eljárások lehetőségeinek tudatos kiaknázása mellett, mindvégig és mindenben a használat követelményeit tartva szem előtt. Vagyis felismerték és munkájuk alapjává tették a korszerű tárgyformálás legfőbb tételét: a tervező feladata nívós használati tulajdonságok kialakításában áll, s valódi esztétikai értékek is csak a tárgyak működési értékeiből hozhatók létre.”[iii]
Talán az Edénykultúra kiállítás negatív élményének tudható be, hogy Pohárnokék tárlatán a tízből öt kísérlet is a konyha és az étkezőasztal tárgyaihoz kapcsolódott. Horváth László porcelán Saturnus készlete, amely eredetileg az 1971-ben meghirdetett Varia edénytervező pályázatra készült, és az évtized vége felé, hosszas kálvária után végül gyártásba került. Minya Mária a mindennapi, gyors étkezéseket szolgáló, többfunkciós darabokból álló kerámia szervize. Szekeres Károly főző- és sütőedényként egyaránt használható tálaló készlete. Semsey Gabriella háztartási edényei és törékeny anyagú tárgyakhoz, hullámpapírból tervezett, hajlított csomagolása.
MúzeumDigitár – Design DigiTár Iparművészeti archívum
Soltész György itt is eloxált alumíniumból, fémnyomással készült hamutartó tárgycsaládját állította ki. A másik szervező, Borz Kováts Sándor, Rizike, Toboz és Vargánya nevű – mára designikonná vált – lámpasorozataival, valamint hajlított fémcsővázakból, faelemekből, gumihevederekből felépülő, „bolygókerekes” karosszékével és asztalával szerepelt. Jahoda Maja kombinálható, moduláris bútor alapelemét, míg Blazsek Gyöngyvér gyerekeknek tervezett, újrahasznosítható papírbútorait lehetett látni a Gaul Emil által tervezett, zöld színű installáción. A kiállítók többsége gyári formatervezőként dolgozott, a tárlaton bemutatott munkáik azonban akkor még nem, vagy sohasem kerültek nagyszériás előállításra és forgalmazásra.
A rövid ideig nyitva tartó, kis tárlat tartalmas polémiát indított a Művészet című lapban a design kérdéseiről,[iv] és a Házgyári konyhaprogram rendszerelvű tervezési kísérlet közvetlen előzményeként detektálhatjuk. 2015-ben a MOME elmélet, menedzser és tervező szakos hallgatói Zwickl András művészettörténész vezetésével dolgozták fel a Házgyári konyhaprogram történetét, kiállításukat szimpózium is kísérte a Ponton Galériában.[v] Pohárnok Mihály akkori előadásában részletesen mesélt a Magyar design (10 kísérlet) című tárlatról, olyan mozzanatokat is elárult, amelyekkel a kiállítás progresszív újszerűségét és népszerűségét illusztrálta: például, hogy a látogatók át- és visszajöttek az azonos napon, 1972. október 17-én nyíló, az Iparművészeti Múzeum alapításának 100 éves jubileumát ünneplő, centenáriumi kiállításokról. Az egyik ezek közül a Batári Ferenc és Sz. Koroknay Éva által rendezett Mai magyar iparművészet I. című tárlat volt, amely döntően egyedi, kézműves remekeket, képzőművészeti indíttatású stúdiódarabokat vonultatott fel a kor ünnepelt alkotóitól.[vi] Ám az emberek másra vágytak, olyan tárgyakra, amelyeket ők is meg tudnak vásárolni, azaz nagy darabszámban gyártják és forgalmazzák, és főként a mindennapjaikat segítik, jobbá teszik életminőségüket, humanizálják környezetüket. E tárgyakat, pontosabban azok prototípusait Pohárnokék kiállításán találták meg.
A MOME Designelmélet mesterszakán, 2020 őszén indult a designkurátori specializáció négy kurzusból felépülő képzése, amelynek első gyakorlati témája lett az 1972-es kiállítás. A kurzusokon résztvevő hallgatók roppant összetett, komplex munkát végeztek Földi Eszter művészettörténész vezetésével.[vii] Nem csupán egy majd’ 50 évvel ezelőtt rendezett kiállítást rekonstruáltak, hanem elemezték és historiográfiai kontextusba helyezték azt az elméleti vitát is, melyet a tárlat gerjesztett a korszak meghatározó teoretikusai között. Ez a polémia, amely érintette a kiállítás címében szereplő design és magyar design fogalmát, annak legitimációját, a formatervezett tárgyak gyártását, a formatervező-képzést, a gyárakban dolgozó tervezők körülményeit, hasonlóan nagy hatásúnak bizonyult, mint maga a tárlat. A kutatás, amely a forráselemzés, forráskritika és az interjúkészítés módszereire épült, itt még nem ért véget, mert a Magyar design (10 kísérlet) eredményeinek maivá formálását, élővé tételét is jelentette. Az a szemlélet, amellyel Borz Kováts Sándor, Pohárnok Mihály és Soltész György felmérték és éles szemmel meglátták a korszak problémáira valódi választ adó, a funkcionalizmus és a rendszerelvű tervezés szellemében született tárgyakat, a hallgatók számára is gyümölcsöző tanulság. Kortársaik munkáit elemezni, értelmezni, értékelni – részben ez lesz jövőbeni feladatuk, amit itt most ki is próbálhattak. 10+1 olyan projektet választottak, amelyek az 1972-ben újítónak számító tervezési elvekre, egyben saját korunk kihívásaira is reflektálnak a design módszereivel.
A kurátori praxis elsajátítása a kiállítástervezés sok szálon futó feladataiban ért össze a kutatómunkával. Az elmélet szakosok itt az egyetem építész és grafikus hallgatóival működtek és dolgoztak együtt. A Covid-19 vírus keltette világjárvány sokáig bizonytalanná tette a Magyar design – 10+1 kísérlet című kiállítás megvalósítását. Ám a végeredmény, és az a gesztus, hogy az eredeti helyszínen, a Fészek Művészklubban nyílhatott meg a tárlat november elején, újabb értelmezési rétegekkel mélyítette a projektet.
Az installálás egyszerűen, mégis ötletesen tölti meg a Fészek Galéria hosszúkás elrendezésű termét. A tervezők két, egymással párhuzamos idősíkra osztották fel a kiállítóteret, a plafonról lógatott, gipszkarton falak segítségével. A lebegő falakon kaptak helyet az 1972-es kiállításon szereplő tárgyak fotóreprodukciói,[viii] leírásai, a tárlat egy eredeti meghívója, enteriőrfotói. Rövid, lényegre törő szövegek ismertetik azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a Magyar design (10 kísérlet) című kiállításhoz köthetünk: a Házgyári konyhaprogram életre hívását, annak két kiállítását, a magyar designkultúra intézményrendszerének átalakítását, élén a Design Center megalapításával. A múlt idősíkjának végén a Saturnus asztali készlet néhány kiállított darabja vezet át a jelenbe, azokhoz a projektekhez, amelyeket a hallgatók választottak ki a szociálisan érzékeny (UNOBSTRUCTED), az inkluzív (CÓKMÓK, Tactilis), a kritikai (Ferdeház) és a közösségi tervezést (MEET, itthon.) vagy a fenntarthatóságot (Oázis) szolgáló design-elvek mentén.[ix] A kiállított munkák falécekből épített tárlókban és kivetítőkön jelennek meg, valamint abban a katalógusban, melyben a fiatal kurátorok írnak a tizenegy kísérletről, hasonlóan ahhoz az értő és elemző írásmódhoz, ahogyan Pohárnok Mihály is tette 1972-ben.
A Magyar design – 10+1 kísérlet című kiállítás sokat vállal és sokat is ad a látogatóknak, egyszerre repít a múltba, a jelenbe és a jövőbe, megmutatja, hogy a design eszközeivel milyen lehetett volna a hazai designkultúra és azt is megcsillantja előttünk, hogy milyen lehetne a jövőnk: zöldebb, fenntarthatóbb, szolidárisabb, élhetőbb.[x]
*
A Magyar design – 10+1 kísérlet című kiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet MA designkurátori specializációján, A kiállításrendezés elmélete és gyakorlata kurzus keretein belül, az egyetem támogatásával jött létre.
Koncepció: Novák Piroska
Projektvezető: Földi Eszter
A kiállítás kurátorai: Albert Réka, Csernus Anna, Forgách Anna, Gyöngyösi Eszter, Kolontai Dóra, Kovács Anna Zsófia, Lukács Edit, Márkus Dorottya, Mozga Tímea, Őze Sándor, Vezendi Vanessza, Vékony Anna, Viski Noémi
Grafikai tervezés: Keresztesi Andrea Diána, Málnási Bence
Látványterv, kiállításépítés: Majnár Rebeka Anna, Mocselini Balázs
Katalógus:
Szerkesztés: Albert Réka, Földi Eszter
Grafikai tervezés: Keresztesi Andrea Diána, Málnási Bence
Jegyzetek
[i] Az 1972-ben rendezett Edénykultúra című kiállítás katalógusa online elérhető a MúzeumDigitár – Design DigiTár Iparművészeti archívumában.
Forrás: https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=560227 – Hozzáférés: 2021. november 28.
[ii] A kiállítást szakmai vita is kísérte, melynek összefoglalása az Ipari Művészet című lapban jelent meg, többek között: Koczogh Ákos, Sikota Győző, Habuda Ádám, Gádor István, Schrammel Imre, Fekete György, Kopcsányi Ottó, Rénes György felszólalásaival. A vita elindítója Bartos Tibor író volt, aki igen vehemens stílusban tette szóvá a műanyag, a krómnikkel, az öntöttvas és a kombinált anyagú edények távolmaradását a tárlatról; a finomkerámiaipar tevékenységéből hiányzó sorozatgyártást; a vendégkönyvben olvasható vélemények helyességét az üzletek szegényes és/vagy giccses kínálatáról, valamint a Városlődi Majolikagyárban vörös agyagból készült edények tűzállóságának kérdését.
(Szerk. cikk): Vita az edénykultúráról. In Ipari Művészet. 1972/4, 3–10.
[iii] A Magyar design (10 kísérlet) című tárlat katalógusa, Pohárnok Mihály előszavával és a tárgyakról készített leírásaival online elérhető a MúzeumDigitár – Design DigiTár Iparművészeti archívumában.
Forrás: https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=565356 – Hozzáférés: 2021. november 28.
[iv] Sajtópolémia a Művészet című folyóirat 1973. évi lapszámaiban:
Bereczky Loránd: Magyar design? In Művészet. 1973. (január), XIV. évf. 1. szám, 9–12.
Filep István: Design – és bútor. In Művészet. 1973. (február), XIV. évf. 2. szám, 3–4.
Koczogh Ákos: A design internacionális. In Művészet. 1973. (február), XIV. évf. 2. szám, 5.
Németh Aladár: Design? (Vita a Design meghatározásáról). In Művészet. 1973. (március), XIV. évf. 3. szám, 5–6.
bán: Akaratlan hozzászólás. In Művészet. 1973. (március), XIV. évf. 3. szám, 6.
Fekete György: A design ürügyén. In Művészet. 1973. (május), XIV. évf. 5. szám, 5.
Schrammel Imre: Egyedi alkotás és „design”. In Művészet. 1973. (június), XIV. évf. 6. szám, 5.
Pohárnok Mihály: Még egyszer a design fogalmáról. In Művészet. 1973. (június), XIV. évf. 6. szám, 5–6.
B. L. (Bereczky Loránd): Zárszó helyett. In Művészet. 1973. (június), XIV. évf. 6. szám, 6–7.
A polémia közvetlen kiváltója Pohárnok Mihály vitaindító véleménycikke volt:
Pohárnok Mihály: A design ügyéről. In Magyar Nemzet. 1972. (november 21.), XXVIII. évf. 274. szám, 8.
[v] Erről bővebben lásd:
Novák Piroska: Részletek tükrében. Házgyári konyhaprogram 1972–1975. In Octogon. Architecture & Design. 2015/3, XVIII. évf. 119. szám, 87-88.
Forrás: https://epa.oszk.hu/02900/02971/00017/pdf/EPA02971_octogon_2015_3_087-088.pdf – Hozzáférés: 2021. november 28.
[vi] Mai magyar iparművészet I. – Iparművészeti Múzeum, 1972. október 17. – 1974. október 13. A kiállítást, amely a múzeum alapításának 100 éves jubileumát ünneplő eseménysorozat részeként nyílt meg, Batári Ferenc és Sz. Koroknay Éva rendezte.
[vii] Erről bővebben lásd:
Földi Eszter: Magyar Design 10+1 kísérlet. Reflexiók egy majd’ 50 évvel ezelőtti kiállítás kapcsán – és mi köze ennek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemhez? In Magyar Iparművészet. 2021. (május), XXVIII. évf. 3. szám, 2–10.
Forrás: https://epa.oszk.hu/01000/01059/00279/pdf/EPA01059_magyar_iparmuveszet_2021_3_02-10.pdf – Hozzáférés: 2021. november 28.
[viii] Az 1972-ben kiállított tárgyak többségét jelenleg az Iparművészeti Múzeumban őrzik. A tárlat kiváltotta események közvetlen vagy közvetett módon az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeire is hatással voltak. Pohárnok Mihály már a Design Center vezetőjeként számos darabot ajándékozott a múzeumnak a Magyar design (10 kísérlet) tárlatán szereplő és a Házgyári konyhaprogram során készült prototípusokból.
[ix] A 10+1 kiállított design-projekt (a katalógus sorrendjében): Foxus Ex böngészőbővítmény (Vatány Szabolcs, 2020); Tactilis fejlesztő memóriajáték látó, vak és gyengén látó gyerekek számára (Orr Péter, 2015–2017); UNOBSTRUCTED akadálymentes öltözékkollekció kerekesszékkel közlekedők számára (Pázmány Lili, 2019); MORYC vizuális fejlesztő játékcsomag (Döme Melinda, 2020); CÓKMÓK integrációt segítő hátizsák (Kovács Bori, 2013–2015); itthon. közösségfejlesztő, helyi kézműves értékekre építő tárgykollekció (Szalai Bálint–Király Adrienn, 2020); Győrbíró Csenge újrahasznosított hulladék- és lebomló anyagokból készített papírjai (2020); Oázis élő, növényi szervezetekkel kombinált, kísérleti textil (Módra Bettina, 2019); Ferdeház a természeti táj adottságaihoz igazodó, épített installáció (Paradigma Ariadné, 2020); MEET nyílt forráskódú, szabadon felhasználható és kivitelezhető ülőbútor (Moravcsik Borka, 2020); Histheory társasjáték (Bokor Gyöngyi–Mihálkovics Edina–Csizmadia Zsolt, 2018).
[x] Itt is, ezúton is köszönöm Földi Eszter, Pohárnok Mihály és Zsótér László közreműködését, segítségét.
A cikk lejjebb folytatódik.