…egyedül a vonalak, akik ártatlanok.

Valaha iskolás korunkban próbálták megtanítani nekünk, mit is akart a művész kifejezni. Én egy idő óta ugyanolyan fontosnak tartom azt, ami a másik oldalon történik: mit is vett észre a képben a néző (az olvasó, a hallgató, a megismerő). Két egymás felé fordított tükör között nem lehet alá és fölérendeltség.  Jó lenne azt hinni, hogy az itt bemutatott képek alkotói és a kiállítóterem közönsége közt is végbemegy majd a gondolatok transzcendens csereberéje, sőt a tárlat mint egész is képes lesz visszhangot kelteni, akár a falakon kívül is.
 A történeti hűség kedvéért leírom, és persze nem azért, hogy megkíséreljem befolyásolni ezt az eleve befolyásolhatatlan mechanizmust, hogy az anyagot nem most mutatjuk be először. 2004-ben a Magyar Művészeti Akadémián összegyűjtöttünk egy tárlatra való rajzot és rendeztünk ősszel egy kiállítást Pécsett, majd Miskolcon. Egy évre rá Kassán volt látható ugyanaz az anyag. De vajon ugyanaz a kiállítás volt-e valóban – az ott – a kassai Márai Stúdióban? Biztosan állítom, hogy nem. 2004. december ötödike nem csak előre, de visszafelé is átrendezte az időket, nem csak a történelemben, a kultúrában, a művészetekben is cezúra volt annak a szégyenletes népszavazásnak napja.
 Azt hiszem, hogy ha egy műalkotás jelentése változni képes, ha az üzenete függhet attól is, hogy ki – és attól is, mikor nézi meg, akkor egy egész kiállításra ez a tétel fokozottan érvényes lehet.  Mi, akik kiállítóként is szerepelünk, itthoniak és azok a Magyarország határain kívül élő művészek, akiket december negyedikét követően választott tagjai sorába és hívott a kiállítók közé is a  Magyar Művészeti Akadémia, és önök, akik birtokba veszik most a kiállítást, biztosan nem tudnak elvonatkoztatni az előzményektől. Kérem ne is tegyék. Az első tárlatnak azt a címet adtuk: Gondolat – vonal – rajz. A kötőjelekkel elválasztott szavak háromsága az idea meglététől a formát öltő ábrázolatig mutat. A későbbi kiállítások meghívóján is ugyanez a cím szerepelt. Én azt javaslom, az alkotás-befogadás egyenértékű tükörszimmetriájára utalva forduljon meg mostantól a cím: legyen Rajz – vonal – gondolat. Ha majd úgy érzik, hogy az a két „gondolat”, a szimmetriatengelyt metsző merőleges két végén megjelenő szavak mást jelenthetnek 2006-ban Budapesten, mást jelentettek 2005-ben Kassán és más volt a tartalmuk 2004-ben Pécsett és Miskolcon akkor ezt ne a képeknek róják föl. Csak ők, csupán a rajzok, egyedül a vonalak, akik ártatlanok.

Orosz István
grafikus
az MMA ügyvezető elnöke, a SZIMA tagja