Az alsó-szászországi Osnabrück szívesen mutatja magát a béke városaként és erre meg is van az oka: Münster mellett itt zajlottak a tárgyalások a XVII. század világháborújának is nevezett harmincéves háború lezárásáról és itt írták alá a vesztfáliai békeszerződések egyikét – azt, amit a Habsburgok a hollandokkal és a svédekkel kötöttek. Szívesen utalnak a helybéliek arra is, hogy az ő városuk szülötte Erich Maria Remarque, a világirodalom egyik legszebb háborúellenes regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan szerzője is. A város „békés” hagyományait a művészek, köztük a képzőművészek mai nemzedékei is ápolják, így Volker-Johannes Trieb (52) is, aki keramikusként kezdte pályáját, de már hosszabb ideje átnyergelt a szobrászatra; többnyire nagyméretű plasztikáit fémből és fából készíti. Szívesen dolgoz fel történelmi témákat, s munkáiba, így az Osnabrück városkapuinál az 1998-as európai békeév alkalmából felállított szobraiba előszeretettel építi be a béke szimbólumait. Most, 20 évvel később, az első világháború lezárásának 100. évfordulója szolgáltatja az apropót Trieb legújabb, 1914/1918 – Akkor sem, most sem, sohasem címre keresztelt projektjéhez, ami személyes kezdeményezéséből Mattijs Visser (60) holland kurátorral, a ZERO foundation alapító igazgatójával együttműködve, Osnabrück város és a település számos intézménye közreműködésével, továbbá a Bundestag és a német külügyminisztérium hathatós támogatásával komoly nemzetközi programmá nőtte ki magát, melyet az ENSZ is felkarolt.
Mattijs Vissernek és a program magyar résztvevőjének, Pinczehelyi Sándornak köszönhetően most beszámolhatunk arról, hol tart jelenleg a már évek óta érlelődő projekt. Trieb és Visser egy olyan kiállítás megrendezését tűzte ki célul, melyen felkérésükre az első világháborúban érintett valamennyi – összesen 31, egykoron a fronton egymás ellen harcolt – országból, illetve ezek utódállamaiból egy-egy kortárs alkotó vesz részt. Az érintett országok sorsközösségét és a béke megőrzése melletti mai elkötelezettségét jelképezendő, valamennyi felkért művész ugyanabból az alapanyagból, egy 30 x 30 x 30 centiméteres tölgyfa kockából alkotja meg a projekt keretében készülő új munkáját. A kockák egyazon helyről, a francia-német határhoz közeli elzászi erdőkben kivágott tölgyfákból származnak és mindmáig magukon viselik az első világháború idején a környéken húzódó frontvonalon kapott sebeiket, az ott becsapódott rakéták és gránátok nyomait. Visser minden országból nemzetközi hírnévnek örvendő, történelmi eseményekre korábbi alkotásaikban is reflektáló művészeket kért fel, köztük jó néhány olyat, akiknek személyes életére, sorsára is közvetlen befolyással volt valamelyik háború. Mint mondotta, jól ismeri és nagyra becsüli a felkért művészek munkásságát és feltételezte róluk, hogy a téma „testhezálló” lesz számukra. A megküldött fakockák alapként történő felhasználásán és a témára történő reflexió elvárásán túl a művészek szabad kezet kaptak. A résztvevő alkotók névsora megtalálható a projekt szájtján, kedvcsinálónak a tekintélyes listáról álljon itt a bolgár Nedko Solakov, a német Günther Uecker, a francia Christian Boltanski, a brit Tony Cragg, a napokban elhunyt román Geta Bratescu, Pinczehelyi Sándor, az orosz Ilya és Emilia Kabakov, az olasz Monika Bonvicini és a szlovák Roman Ondak neve.
A projekt anyagát először egy valóban történelmi helyszínen, a berlini Reichstagban mutatják majd be, ahol november 10. és 2019. január 6. között lesz látható. A második állomás a jövő évben az ENSZ székháza lesz New Yorkban, ezt követően az anyag a tervek szerint egy többéves program keretében számos városban megfordul majd.
Az elkészült és bemutatásra kerülő művekről eddig kevés információ került nyilvánosságra, annyit azonban Mattijs Visser elárult, hogy azok nagyon sokfélék; volt, aki a kockát teljesen feldarabolva egészen új formát hozott létre, volt, aki hordozó felületként használva befestette azt, vagy mintegy relikviaként kezelve dobozba helyezte. Egyesek a háború terrorjának megjelenítésére koncentráltak, míg mások a szabadságvágyat, a béke reményét öntötték – pontosabban többnyire faragták –formába. Pinczehelyi Sándor önmagáért beszélő munkája mellett egyelőre Roman Ondak alkotását tudjuk bemutatni; cikkünket később további munkákkal frissítjük.
- Frissítés október 9.
Újabb képeket kaptunk a projekt keretében készült munkákról, melyek közül néhányat rögtön be is mutatunk:
A képeket az ARTPRESS Ute Weingarten és a művészek jóvoltából közöljük. Fotó: Jack Kulke
- Frissítés november 11.
November 10-én a Reichstagban megnyílt a kiállítás; a Euronews rövid összefoglalója a megnyitóról itt tekinthető meg. A tárlat, tekintettel a helyszín, a Reichstag szigorú védettségére, csak vezetéssel látogatható.
Nyitókép: Jean Boghossian, Brüsszelben élő, libanoni művész a műtermében. Forrás: artpress-uteweingarten.de
