Elhunyt a geometrikus absztrakt francia képviselője.

Életének kilencvenötödik évében Párizsban elhunyt Aurélie Nemours, a geometrikus absztrakt művészet egyik legkiemelkedőbb francia képviselője. A szakmai, valamint főleg német, svájci, és francia gyűjtői körökben nagyraértékelt festőnőt a nagyközönség tulajdonképpen csak a közelmúltban, a Pompidou Központban 2004. június és szeptember között megrendezett gyűjteményes kiállítása alkalmával fedezte fel. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tárlatot több mint 100 ezer látogató tekintette meg, és erről a sikerről szerencsére még ő is tudomást szerezhetett.Aurélie Nemours, aki nemcsak a képzőművészet, de a költészet területén is maradandót alkotott, 1910-ben született Párizsban. Három éven át az Ecole du Louvre hallgatója volt, majd inkább a matematika, asztronómia, teológia és filozófia területén folytatta tanulmányait, és csak 1937-ben kezdett festészettel foglalkozni. Paul Colinnál, a neves plakáttervezőnél rajzolni tanult, míg a festészet alapjait André Lhote-nál, a kubista festő műhelyében sajátította el. 1948-1951-ig Fernand Léger-nél tanult, de közben már kollektív kiállításokon szerepelt. «Léger a letisztulást jelentette számomra. Csodáltam, de nem akartam követni őt…. Léger ellen-méreg volt. Amikor elhagytam műtermét, végre rátaláltam a magány erejére.» – nyilatkozta Nemours.
Miközben 1949-ben a Réalités Nouvelles Szalonján egy festményével hívta fel magára Auguste Herbinnek, a szalon egyik alapítójának figyelmet, a Mercure de France folyóiratban első verseit közölte. 1953-ban, a Galerie Colette Allendy-ben rendezett első egyéni kiállításához Michel Seuphor írt bevezetőt, majd a következő években több jelentős műkritikus is foglalkozott munkásságával, és nem hiányoztak  magángyűjtői sem. Eszközeit már az ötvenes években a minimálisra redukálta, képeiből kizárta az átlós elrendezést, csak a vízszintest és függölegest tartotta meg, a formák közül leginkább a négyzetet és a téglalapot alkalmazta, a nyolcvanas években pedig a színek használatát korlátozta monokrom és fekete-fehér kompozíciókra. 1964-ben Pán Imre felkérésére egy kollázs-sorozatot készített, amely azután hosszú évekre feledésbe merült, és csak a 2001-ben Grenoble-ban megrendezett kiállítása alkalmával került újra előtérbe. «Szerencsére, munkái jelen vannak a francia gyűjteményekben, nevezetesen a Musée National d’Art Moderne-ben (Centre Georges Pompidou) és a Musée de Grenoble-ban» – olvashatjuk Renaud Donnedieu de Vabres, kultúrális miniszter nekrológjában, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a francia múzeumok – kivéve a Serge Lemoine vezette grenoble-i múzeumot – egészen a legutóbbi időkig nem nagyon érdeklődtek munkái iránt. Kilencvennégy évet kellett ahhoz megélnie, hogy a már említett Pompidou Központ-i kiállítással sor kerüljön első párizsi retrospektív tárlatára.