„Dunaújváros egyik legemblematikusabb képzőművészét, a Modern Művészetért Alapítvány, majd Közalapítvány első kuratóriumi elnökét, több generáció mesterét gyászolja az általa is megálmodott Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros stábja és a Közalapítvány kuratóriuma” – írja az ICA-D, azaz a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet közleménye.
Birkás István a város művészeti életét és intézményrendszerét meghatározó közéleti személyiség volt. Kunmadarason születetett 1947-ben. 1969-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, mesterei Kádár György és Szabó Iván voltak. Életművéhez tartozott a kortárs képzőművészet megismertetéséért vívott küzdelem. 1972-től a rendszerváltás évéig vezette a dunaújvárosi Nemzetközi Amatőr Műhelyt, 1974-ben ő volt a dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep egyik alapítója. És, mint az ICA-D közleménye emlékeztet, a Kortárs Művészeti Intézet egyik ötletadója, alapítója is.
Az artportal lexikona így ír munkásságáról: „Kezdeti munkáira, a 60-as évek végén az absztrakt expresszionizmus és az informel hat. Lendületes gesztusfestészetét a 80-as évek elején a festői én, a történelem függvényében mért idő és a tér hármasságának összefüggéseit kutató visszafogottabb, analizáló szemlélet váltja fel. Képeinek korábbi erőteljes színvilága a monokrómia irányába mozdul el, a tér felé terjeszkedő kép, a síkban és plasztikában való együttes gondolkodás foglalkoztatja. E folyamat során később valóságos képi építkezés formájában homokfelhordással, vakolással, nádazással, az enyészetbe süllyedő régi tárgyak, tárgyelemek applikálásával már nem csak a kép térbeli dimenziója, hanem a letűnő kultúrák rekvizitumainak egy új kontextusban való továbbélési lehetősége izgatja. A 90-es években ez a késztetés szobrászi kísérleteiben is megmutatkozik. Kisplasztikái és nagyméretű munkái a régi használati tárgyak részleteinek formagazdagságát hangsúlyozzák, és az általuk keltett asszociációkat tükrözik.”
