Amikor Bokor Miklós 1960-ban elhagyta Budapestet, ez részéről egyben végleges szakítást is jelentett Magyarországgal, amihez tragikus élmények fűzték. Első párizsi éveiben magyar barátaitól, Pán Imrétől, Szenes Árpádtól és André Levétől kapott sok segítséget. Már első kiállításaival is felhívta magára a figyelmet, és alig néhány évvel később, 1966-ban felkerült az év legjobb franciaországi festőinek listájára. Ennek ellenére hosszú ideig nagy szegénységben élt.
Éveken keresztül a Ruche egyik műtermében dolgozott, kora előrehaladtával azután egyre több időt töltött Lot-megyei vidéki házában. 1996-ban megvásárolta a környék egyik romos kápolnáját, az Église de Maraden-t, és helyreállítása után a falakra különleges freskósorozatot festett, melynek A történelem spirálja (Spirale de l’histoire) címet adta. Számos egyéni kiállítása volt francia és svájci galériákban, múzeumokban. 1995-ben a vészkorszak poklától megtört két festő, Bokor Miklós és Zoran Music A sötétség kora (Le Temps des Ténébres) címmel közösen rendezett kiállítást a caen-i Musée des Beaux-Arts-ban. 2014-ben a Musée d’Art moderne de la Ville de Paris mutatta be tizenegy nagyméretű festményét, életének utolsó kiállítására pedig 2018 novemberében a neves párizsi Galerie Guillaume-ban került sor. 2012-ben a L’Harmattan kiadónál magyar nyelven is megjelent közeli barátjával, Wiener Pál pszichiáterrel közösen írt könyve, a Leszámolhatunk-e Hitlerrel? (Peut-on en finir avec Hitler).
