Fajó János Orosházán született 1937. február 9-én; gimnáziumi tanulmányai mellett tagja volt a békéscsabai képzőművészeti körnek, csak a rajz és a festés érdekelte. 1961-ben kitüntetéses diplomával végzett a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán – részletezi életrajzát az MTI. Fajó JÁnos 1961 és 1965 között esztétikát, művészetelméletet és filozófiát tanult, kiállításokat szervezett a Fiatal Művészek Klubjában. 1964 és 1967 között Kassák Lajos egyetlen növendéke volt, 1969-ben Kassák özvegyével végigutazta Nyugat-Európát.
Az artportal lexikonjának Fajóról szóló szócikkét idézzük: „A 60-as évek második felére kialakuló egyéni stílusa főként a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezik. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az újgeometria programja is. Szellemi mestere Kassák Lajos, akinek műveiből Fajó 1965-ben a Fiatal Művészek Klubjában rendez kiállítást. Képeinek kompozíciós alapelve a redukció, mely a természeti formák geometriai alapformákra való leszűkítésén és e reduktív elemek variabilitásán alapul. Művein az egzakt formarendszer az alapszínekkel és azok variációival párosulva, harmonikus szín- és formavilágot, tiszta arányrendszert eredményez. A minimal art személytelen, modellező szemléletével ellentétben azonban művészete megőrzi empirikus gyökereit, a körből származó íves formavilág révén művein meghatározó szerepet játszik az érzékiség. Alkotói módszerének fontos részét képezi a sokszorosítás. Az olaj-vászon képek mellett a szerigráfia a steril, homogén felületek, a végleges színhangzás kialakításának és a műalkotás demokratizálásának az eszköze.”
„1971-ben Bak Imrével fogalmazzák meg a Stúdió ”66 kiállításon bemutatkozó és a volt Zuglói-kör művészeinek szellemiségéhez is kötődő, a korszak proresszív művészetét képviselő alkotók egy csoportjának programját. E manifesztum lényege művészi kísérleteik expanzionista szándékaiban, törekvéseik társadalmi integrálhatóságában rejlik. 1974-ben az említett művészeken kívül Fajó Keserü Ilonával, Mengyán Andrással és Hencze Tamással alakítja meg a grafikai szitanyomó “Műhelyt”, amely később Budapesti Műhely néven válik ismertté. Fajó plasztikai világa szoros rokonságot mutat festészetével. Szobrai valójában a kétdimenziós felületen kidolgozott elvek térbeli megvalósulásai.”
Fajó János 1989-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 1992-től kiteljesedett plasztikai tevékenysége. Ismertté váltak márvány, fém, fa, bronz, plexi kisplasztikái. Csúcstechnológiával nagyméretű fémplasztikákat készített, kezdetben a németországi Binder cégnél, később itthon is.
Fajó János Munkácsy- és Kossuth-díjas, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
Nyitókép: Fajó János Fekete-fehér című kiállítása a Deák Erika Galériában, 2018-ban. Fotó: Deák Erika Galéria / Rákossy Péter