A pécsi születésű képzőművész 1968 óta állította ki műveit. 1971-ben végzett a Janus Pannonius Tanárképző Főiskolán. A főiskola mellett Martyn Ferencnél tanult. Az 1970-es években Haraszty István által fedezte fel a progresszív művészetet. 1973-ban Galántai György, Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Jovánovics György társaságával tagja volt a balatonboglári ellenzéki művészcsoportnak. 1987-ben Párizsban, 1990-1991 között Budapesten, 1991-ben Rómában, 1995-ben pedig Salzburgban volt ösztöndíjas. 1999-ben Munkácsy-díjat kapott. A SzIMA tagja.
Az artportal lexikona így ír róla: 1970-es években született alkotásai geometrikus, neokonstruktivista szemléletű, ritmikus, forma- és színviszonylatokkal foglalkozó grafikai lapok, festmények, kerámiaszobrok és installációk. 1978-tól eltávolodott a személytelen művészi gondolkodásmódtól. A növekvő város című monstre projektjével egyéni mitológiát teremtett: egy képzeletbeli ősi kultúra, archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti feldolgozása által. A kvázi-feltárás során a művész, illetve régész alteregója megteremtette a Város archaikus társadalmának írásbeliségét, szokásait, kultuszait is, a feltárás eredményeit installációkban, fotón, videón dokumentálta, a megfejtett szövegeket közzétette.
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Gellér B. István búcsúztatásáról később ad tájékoztatást.
Nyitókép: Gellér B. István műterme. Cseri László fotóesszéje (2016), részlet. Forrás: Jelenkor
