Lengyel-magyar családban született, 1948-ban, Budapesten. A Varsói Tudományegyetemen végzett, 1969 és 1976 között előbb lengyel, majd művészettörténet szakon. Egész szakmai életében, a művészetről és annak kulturális, társadalmi kontextusáról való gondolkodásában meghatározóak a varsói élmények, tapasztalatok, a lengyel kapcsolatai. 1977-től a Műcsarnok munkatársa, 1999-től a főigazgató helyettese. Intézményi karrierjének utolsó öt évében a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgató helyettese volt.
Az artportal lexikonja azt írja róla: érdeklődése a kiállításrendezés, szervezés, menedzselés elméleti és gyakorlati kérdései felé fordította. Több magángalériában és közintézményben megfordult, kurátorként számos kiállítást jegyzett. Dolgozott Lengyelországban a magyar, és idehaza a lengyel kultúra képviseletében. Kiállításokat rendezett többek között Londonban, Washingtonban, Helsinkiben is. A nyolcvanas-kilencvenes évek szinte valamennyi lengyel-magyar vonatkozású, nemcsak képzőművészeti eseményének, fesztiváljának részese, szervezője, rendezője volt (Polonia Expressz, Magyar jelenlét / Varsó, Krakkó). A lengyel köztelevízió weboldala Joanna Urbańskát, a budapesti Lengyel Intézet vezetőjét idézi: „Nagyon szomorú hír. Krisztina régi és igazi barátunk, partnerünk volt.”
Jerger Krisztina a Múzeumcafé című folyóirat róla szóló cikkében mondta: „Mostanában merem csak beismerni magamnak, milyen szerencsés ember vagyok. Kerek az életem. Mindig megtaláltak azok a kiállítások, amelyek aktualitásuk miatt sokakat foglalkoztattak. Örülök, hogy a művészekkel együtt, a művek segítségével örömet tudtam okozni a látogatóknak. Ha kiállításaim segítségével egy kicsit is feltöltődtek a művészet adta energiával, és a felszabadultság érzését is átélhették általuk, a munkám minden fáradságot megért.”
Nyitókép: Jerger Krisztina a NOL videóinterjújában. Forrás: YouTube
