Augusztus 7-én, egy Marcoussis melletti idősotthonban, ahová egy hónappal ezelőtt került, meghalt Reigl Judit. A hírt közolte a Fonds de Dotation Judit Reigl és a művészt képviselő, budapesti Kalman Maklary Fine Arts is. Reigl Judit 1923. május 1-én született Kapuváron, 1950 óta Franciaországban élt. Művei szerepelnek a legfontosabb amerikai és európai múzeumok gyűjteményeiben, így a New York-i MoMa-ban, a Metropolitan-ben, a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Centre Georges Pompidou-ban, vagy a londoni Tate Modern-ben is.
Művészete az ötvenes évek közepétől vett kirobbanó fordulatot, amely a háború utáni absztrakt művészet kiemelkedő képviselőjévé tette. 1964-ben elnyerte a Guggenheim International Award díját, 1967-68-ban Carnegie Díjat kapott. Szülőhazája először 2008-ban tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, majd 2011-ben Kossuth Díjban részesült. 2016-ban a francia kormány a l’ordre des Arts et des Lettres díjjal tisztelgett művészete előtt. A Franciaországban 2017-ben alapított AWARE award-dal, melyet kifejezetten női művészek munkája elismerésére alapítottak (cikkünk az eseményről itt), Reigl Juditot tüntették ki először, személye által is jelezve a díj magas presztízsét – részletezi a galéria közleménye.
judit-reigl.com
Reigl Judit 1941 és 1945 között volt a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Szőnyi István volt. A Főiskolán Hantai Simon is évfolyamtársa volt, vele életre szóló barátságot kötött. 1946-tól két évig a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, majd 1950-ben hagyta el végleg Magyarországot. Amint azt 2014-es, Ludwig Múzeum-beli kiállítása kapcsán írtuk, kilenc szökési kísérlete volt, hogy emigrálhasson s végül 1950-ben, a határ szögesdrótjaira fektetett létrán hagyta el az országot. Párizsban telepedett le, ahol Hantai mutatta be André Bretonnak. 1963-tól kezdve élt Marcoussis-ban (Ile-de-France).
Festészetének főbb változásait az artportal lexikonja így ismerteti: „Párizsi letelepedését követően fantasztikus lényekkel teli, szürreális, figuratív kompozíciókon dolgozik (Ils ont soif insatiable de l’infini, 1950). 1951-1954 között készült nagy méretű művei a szürrealista automatikus írás (écriture automatique) módszerét használják. 1954-ben első párizsi kiállítását André Breton nyitotta meg. Az 50-es évek második felében festette fehér alapú, vastag festékfoltokból álló hatalmas gesztussorozatait (Eclatements, 1955-1958) és körkörös mozdulatokból építkező vásznait (Centre de dominances, 1958-1959). Az Ecriture en masse-sorozat (1959-1965) vásznai a festett, sötét felületek és a foltokban megjelenő fehér alap közötti feszültségre, az Expérience d’apensanteur (1965-1966) pedig a fekete és az egyszínű foltok, felületek kontrasztjára épül. Az 1959 és 1965 között készült Guano-sorozatot nagy, gazdag faktúrájú színfelületekből álló képstruktúrák, absztrakt gesztusfestmények alkotják. Reigl következő, a figuráció és absztrakció kifejezésmódja között egyensúlyozó sorozatának (Homme, 1966-1972) fő motívuma a színes felületre mint háttérre komponált, azzal kontrasztos álló-lebegő emberalak. A 70-es évek végétől érdeklődésének középpontjában ismét a képfelület virtuális szétválasztása, a szín, a felület, a faktúra és az olykor rövidülésben vagy torzóként megjelenő figuraegyüttes, képen belüli viszonya áll (Décodage sur drap, 1973; Déroulement, 1973-1980; Déroulements, 1980-1985; L’art de la Fugue, 1980-1982). A 80-as évek második felétől festészetében a finom és a monumentális viszonya válik dominánssá.”
judit-reigl.com
Reigl Judittal kapcsolatban a hazai sajtó az utóbbi években elsősorban a műtárgypiaci sikereket emelte ki. A Kalman Maklary Fine Arts is kiemeli, hogy 80 éves kora után vált ismertsége és sikere valóban nemzetközivé; művei, amellett, hogy a műkereskedelemben is igazi áttörést értek el, bekerültek a világ legrangosabb modern és kortárs múzeumaiba.
Nyitókép: Reigl Judit 1958-ban, Németországban
