Ellentétek szintézise

Konecsni György plakátművészete 1932–1948
Magyar Nemzeti Galéria – 2005. október 20.–2006. március 12.
Kicsoda valójában Konecsni György? Eminens szocreál festő, rugalmas kurzusgrafikus vagy ragyogó tehetségű plakátművész? A Galéria tárlata szerint persze az utóbbi. És a kiállított anyagot szemlélve feltétlen igazuk is van. Ahogy Perneczky Géza méltatta: „tízezrek számára közvetítette a harmincas évek korszerű törekvéseit, a Bauhaus tárgyilagos formáit, a szürrealisztikus társítások meglepő vizuális eredményeit, később az oldott, kalligrafikus vonalvezetést, vagy a lényegre koncentrált geometrikus formákat.”Csak az avantgárdot látni Konecsniben azért túlzás, bár kétségkívül fontos szerepe volt a modern plakátművészet felfuttatásában. De a harmincas években készített egyes falragaszai, amiknek hírnevét köszönhette, közelebb álltak a negédes, hivatalos neoklasszicizmushoz, mint a Bauhaushoz. Klasszikus arcélű csikós ugratja fehér paripáját, előtte mosolygós parasztmenyecske rakott gyümölcskosárral. Ez színtisztán: a kurzus országimázsa. 1945 után viszont már tényleg megavantgárdosodott. Szürrealisztikus kompozíciókat készített. (Példaként elég egy infláció-plakát: márvány asszonytorzót fal fel egy pengőkből montázsolt csecsemő.) A fordulat évei felé pedig egyre inkább a racionálisabb kubizmus lett rá a jellemző, persze a kötelező baloldali tematikával.