Az utóbbi évtizedben egészen a belpolitikai feszültség robbanásszerű felerősödéséig, majd az Oroszországgal való konfliktusig Ukrajnában komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az ország felkerüljön a kortárs művészet fontos színtereinek térképére. Ezek részben privát kezdeményezések voltak, amiket főként az egyik leggazdagabb ukrán, a műgyűjtőként és művészetszervezőként is komoly nemzetközi ismertségre szert tett Viktor Pincsuk neve fémjelez. Pincsuk létrehozta a nevét viselő Art Centert és nemzetközi díjat alapított, melynek zsűrijébe a szcéna legnagyobbjai közül is többeket meg tudott nyerni. De történtek erőfeszítések állami vonalon is, melyeknek leglátványosabb hozadéka az Arsenale 12, a kortárs művészet első kijevi nemzetközi biennáléja volt 2012 nyarán.
Song Dong: Wisdom of the Poor című mixed media installációja az Arsenale 2012-n, a művész és a PACE Gallery, Peking jóvoltából. Forrás: arsenale2012.com
A rendezvény a neki helyet adó, egykoron fegyvertárnak épült Arsenal nemzeti kulturális és múzeumi központról kapta a nevét. Az ihletet az ugyancsak múzeumi keretek között zajló Tate Triennial és a Whitney Biennial adta, a fő szervezők az ukrán kulturális minisztérium és a kijevi városi hatóságok voltak. A „Derűs napok, viharos napok. Újjászületés és apokalipszis a kortárs művészetben” című központi kiállítás főkurátora az ismert brit szakember, David Elliott volt, aki többek között stockholmi, isztanbuli és tokiói múzeumokban dolgozott vezető beosztásokban és ő volt a 17. Sydney Biennálé főkurátora is. A kiállító művészek között olyan világsztárok is szerepeltek, mint Ai Weiwei, Louise Bourgeois, Oleg Kulik, Fred Tomaselli vagy Bill Viola.
A folytatást 2014-re tervezték, egy évvel korábban fel is kértek művészeti vezetőnek két osztrák kurátort, Hedwig Saxenhubert és Georg Schöllhammert. Ők több projektben dolgoztak már együtt és a közép- és kelet-európai kortárs művészet ausztriai bemutatásában éppúgy komoly tapasztalatokkal rendelkeznek, mint osztrák művészek kelet-európai tárlatainak szervezésében. Az élet azonban közbeszólt és az Ukrajnában drámai eseményekkel terhes tavalyi esztendőben nem is keltett különösebb meglepetést az őszi hónapokra tervezett esemény egy évvel későbbre halasztása. Néhány nappal ezelőtt azonban a biennálé nemzeti biztosa, Natalia Zabolotna ismét kiadott egy közleményt, ami ezúttal már nem a rendezvény további halasztásáról, hanem annak lemondásáról szólt.
A kijevi Arsenal épülete, forrás: blouinartinfo.com
A közlemény megint az instabil helyzetre, a szervezőkön kívül álló okokra – jogi nyelven force majeure-ra – hivatkozik; utóbbinak azért van jelentősége, mert felmenti a feleket korábban vállalt szerződéses kötelezettségeik alól. Nos, a helyzet Ukrajnában sajnos valóban nem sokat javult tavaly óta, ám csakhamar kiderült, hogy ezúttal másról van szó – vagy legalábbis másról is. Néhány nappal később ugyanis a két kurátor is közzétett egy nyilatkozatot, miszerint „az Arsenal, a biennálé rendező és helyszínt adó szerve egyoldalúan és minden előzetes figyelmeztetés nélkül kiszállt a projektből, ami, bár sajnálatos hír első hallásra, csak fokozta a szolidaritást és azt az eltökéltséget, hogy a rendezvényt az Arsenal nélkül is megszervezzük”. Hozzátették, hogy megítélésük szerint az Arsenal közleményében nem a lemondás valós indokai szerepelnek; az igazi okok politikaiak; a baj az ő koncepciójuk túlságosan politizáló jellegével volt. Ezt viszont az Arsenal cáfolta, mondván, hogy a kurátorok politikai jellegű projektekben való szerepvállalása ismert számukra is, felkérésükre ezt tudva került sor. Az újabb nyilatkozat a biztonsági problémák helyett az anyagiakra helyezi a hangsúlyt, azt állítva, hogy a kurátorok segítséget ígértek olyan külföldi szponzorok felkutatásában, akik betömhetik a kétmillió dolláros költségvetésben tátongó lyukakat, márciusig azonban nem történt érdemi előrelépés, így a biennálé finanszírozása továbbra is bizonytalan maradt. A műtárgyak biztosítása ráadásul nemcsak az anyagiak hiánya miatt tűnt megoldhatatlannak, hanem azért is, mert az ilyen profilú biztosítótársaságok az ukrajnai helyzetre hivatkozva nem kívántak szerződést kötni a szervezőkkel. Saxenhuberék viszontválasza szerint már jó úton haladtak a források előteremtésében és megemlítették azt is, hogy szolidaritásból 2013 decembere óta ők is honorárium nélkül dolgoztak, legfeljebb az előkészítéshez szükséges utazásaik költségeit térítették meg.
A lemondott biennálé kurátorai, Hedwig Saxenhuber és Georg Schöllhammer, forrás: artnet.com
A konfliktus kapcsán felelevenítődött, hogy már az első biennálét is komoly viták kísérték. A nemzeti biztos például átfesttette Vlagyimir Kuznyecov egyik vallásellenes témájú képét, mondván, az sérti a szomszédos és a szervezésben is közreműködő Lavra kolostor vezetésének érzékenységét. A neves kurátor Boris Groys éppen ezen incidens miatt nem vállalt szerepet a biennálé előkészítésében.
A kurátorok bejelentették, hogy folytatják „A kijevi iskola” címmel tervezett központi kiállítás előkészítését és azt mindenképpen megrendezik, ha nem is 2. kijevi biennálé néven. Új partnereik közül eddig a Vizuális Kultúra Kutatóközpontjának neve került nyilvánossága, további partnereket a közeljövőben egy sajtótájékoztatón mutatnak majd be. Céljuk egy olyan bemutató szervezése, ami Ukrajnát nem válságövezetként, hanem egy rendkívül gazdag kulturális hagyományokkal rendelkező európai országként mutatja be, ahol helye van a civil kezdeményezéseknek és reflexióknak.
Közben az Arsenal és a kurátorok konfliktusa a sárdobálás szintjére süllyedt. Az Arsenal egyik vezetője legutóbb úgy nyilatkozott, hogy „a kurátorok foglyul ejtették a projektet és nagyon piszkos játékot űznek”, amihez ők nem adhatják a nevüket, mert vigyázniuk kell a reputációjukra. Úgy tűnik, ha biennáléra nem is, de egy izgalmas kiállításra van még remény Kijevben…
A cikk lejjebb folytatódik.