- Frissítés, ápr.24. Az MMA közel egy héttel a cikk megjelenése után küldte el válaszait. Részletek a cikk végén.
Európa sok országában a kormányok a járvány kitörését és terjedését követően azonnal bejelentettek olyan gazdasági és pénzügyi mentőcsomagokat, amelyeket kifejezetten a művészeti intézményi színtér kis és nagy szereplőinek, valamint maguknak a művészeknek a megsegítésére állítottak össze. Magyarországon eddig nem történt ilyesmi.
Pedig a művészeti intézményrendszer és a művészek a járványhelyzet miatti intézkedések és a nyomában járó gazdasági esés első vesztesei között vannak. Nem azonos módon persze, de a közintézmények és a magánintézmények egyaránt komoly veszteségeket könyvelhetnek el. Noha pontos számokat e percben nehéz mondani, de biztos, hogy a kereskedelmi galériák eladásai megcsappannak vagy megszűnnek, az aukciós forgalom is bizonytalan, vagy akár szünetel. A sor végén pedig a művészek állnak, akiknek a megélhetése azonnal veszélybe került, ha csak nincs más munkájuk és onnan jövedelmük – bár sokan, akik például tervező munkákból, a kreatív iparból érkező különböző megbízásokból éltek, most itt is veszteségeket szenvednek el.
Az artportal a külföldi körképek után most a hazai intézményi színtér pillanatképét és problématérképét próbálta elkészíteni. Kereskedelmi galériáknak, aukciós házaknak illetve közintézményeknek, azaz múzeumoknak küldtünk kérdéseket.
Ezen kívül megkérdeztük a kulturális-művészeti színtér nagy, szervezeti szereplőit, amelyek pénzek elosztásáról, pályázatokról, támogatásokról döntenek vagy dönthetnek, hogy mit terveznek a jelenlegi helyzetben a hazai művészet intézményi szereplői, illetve a művészek támogatására?
Múzeumok: belépőjegy nélkül
Tizennégy múzeumnak küldtünk ki kérdéseket. A mi felmérésünk egybeesett egy, az EMMI által megrendelt gyors kutatással, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) Múzeumi Oktatási és Módszertani Központja (MOKK) végzett el. Ennek eredményeit április 8-án publikálták és itt érhetők el.
Azt kell mondanunk, a hozzánk érkezett válaszokból sem rajzolódik ki nagyon eltérő kép, mint amit a 20 intézményt érintő, MOKK-kutatás mutat. A válaszadási hajlandóság azonban a mi esetünkben kicsit elszomorító, nekünk ugyanis csak hatan válaszoltak.
Ezzel együtt érdemes áttekinteni, mit mutatnak a válaszok, a hivatalos kutatással párhuzamban. A kérdéseink ezek voltak:
– Milyen bevételkiesést jelent havi szinten a múzeum bezárása?
– Hogyan érinti a leállás a múzeumok dolgozóit (elbocsájtások, kényszerszabadságok, fizetéscsökkentés, stb)?
– Szükségesnek tartanak-e, s ha igen milyen formában, külső (fenntartói vagy egyéb) segítséget az újrainduláshoz?
– Hogyan tartják a múzeum zárvatartása alatt a kapcsolatot közönségükkel, milyen online programokat kínálnak nekik?
– Miként hat a helyzet az időszaki kiállítások idei programjára?
Nem minden múzeum válaszolt minden kérdésre külön, és olyan intézmény is volt (Budapesten kívüli helyről van szó), amely egyetlen bekezdést küldött az összes kérdésre és azt is úgy, hogy anonimitást kért. Itt azért tennénk egy zárójeles megjegyzést: az anonimitás nehezen értelmezhető a közintézmények tekintetében, hiszen közpénzből működnek és a köznek tartoznak elszámolással.
A jó hír az, hogy egyetlen múzeumnál sem voltak elbocsátások és fizetéscsökkentések, és meg akarják tartani a dolgozóikat – noha a Szépművészeti Múzeum kommunikációs főosztálya hozzátette, hogy “a dolgozók munkaidejét, fizetését érintő döntések a Kormány vészhelyzetre vonatkozó lépéseitől is függnek.” Az már kevésbé jó hír, hogy két intézmény (országos, nagy intézményekről van szó) önálló válasz helyett, az anyagi helyzetet firtató kérdésünkre szó szerint elküldte azt a választ, amelyet az EMMI-től is megkaptunk. Idézzük: “Az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága a veszélyhelyzet ideje alatt fenntartja és biztosítja a kulturális intézmények és szervezetek működőképességét, velük együtt átértékeli és újratervezi a kulturális szolgáltatásokat; jogi és pénzügyi eszközökkel minimalizálja a károkat.”
Az megnyugtató, hogy a fenntartó fenntartja az intézményeket, az már kevésbé, hogy a konkrét anyagi helyzetükről néhányan nem kommunikálnak vagy kommunikálhatnak önállóan. Emellett nem derül ki a veszteség mértéke, összege, és mindezeknek az intézményekre gyakorolt hatása sem.
Vannak azért támpontok. A MOKK kutatása így ír: “A belépőjegyekből és egyéb szolgáltatásokból származó bevételkiesés, amely az éves intézményi költségvetés tervezett eleme, a felmérésben részt vevő intézményekben (20 intézmény – a szerk.) meghaladhatja a 280 millió forintot.” A MOKK közvetetten is utal a kiesésre: “a látogatottság jelentősen, összességében több mint 2 millió fővel lehet kevesebb.”
A mi kérdésünkre a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC), a pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) és a Szépművészeti Múzeum írt konkrétumot. Szentendrén, az intenzív tavaszi szezont figyelembe véve, július 31-ig számolva, az éves bevétel 40%-a eshet ki. Pécs havi bruttó 5-9 millió forinttal kalkulál. A Szépművészeti esetében havi több tízmilliós a bevételkiesés.
Mindegyik intézmény igyekszik a tervezett kiállítási programját megvalósítani, csúszások, átütemezések árán, nem lemondva semmit.
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) például októberre halasztja a Seuso-kincsre épülő nagy nemzetközi kiállítását. Az FMC áprilisra tervezte az izgalmasnak ígérkező Csákány István-kiállítást, ennek későbbi megnyitásán dolgozik. A Ludwig Múzeum áprilisra tervezte a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítást, amely “a jelenlegi élethelyzetet szinte előrevetítette, és számos választ is modellez, mind a kritikai felvetések, mind pedig alternatív megoldások tekintetében.” Ezt minél előbb szeretnék megnyitni. Bíznak abban is, hogy Barabási Albert László laborjának őszre tervezett kiállítását nem kell elhalasztani. A tárlat, mint írják, többek között a kutatónak a pandémia előrejelzésében és felszámolásában kifejtett aktív szerepvállalását is tükrözni fogja.
A Szépművészetiben április közepén nyílt volna a II. Amenhotep fáraó sírjának felfedezését bemutató kiállítás, a Magyar Nemzeti Galériában pedig április 10-től Vágyott szépség címmel szerették volna bemutatni a preraffaelita mozgalom legjelesebb alkotóit, a londoni Tate közreműködésével. Most a kölcsönző intézményekkel tárgyalnak arról, hogy mikor nyílhatnak majd meg ezek a kiállítások.
Az intézmények a meglévő, de nem látható kiállításokat, ha meghosszabbítani nem is tudják, de a virtuális térben igyekeznek hozzáférhetővé tenni.
Ami jól látszik: a múzeumok aktívak maradnak ebben az időszakban is. Egyrészt mindenütt rugalmasan és gyorsan újraszervezték a munkát, és amit lehet, home office-ból végeznek a munkatársak. Elbocsájtások nem voltak, a JPM még az is kiemelte, a teremőröket is meg tudták tartani. Azzal is találkoztunk, hogy a home office-ból végzett munkát miként követik az intézmények: munkaterv, munkanapló, beszámolási kötelezettség jelenti az ellenőrzés módját. Természetesen egy múzeumban sok olyan feladat van, amihez jelen kell lenni az épületben, a raktárban – itt maradt a hagyományos munkavégzés, viszont többen is jelezték, most olyan feladatokat is el tudnak végezni, amelyekre korábban nem jutott idő.
Az aktivitás másik fontos terepe az internet lett. Minden intézmény alaposan kifejtette, milyen online tevékenységeket folytatnak vagy indítottak be most, ebben az időszakban. A Ludwig a jelenlegi helyzetet “olyan kihívásként igyekszik értelmezni, amely a közönségkapcsolatok terén is új feladatokat jelent és kreatív válaszadást igényel.” Az intézmények számos platformon és kreatívan igyekeznek kapcsolatot tartani a közönségükkel. Csak pár példát kiemelve: az FMC Múzeumozz a szobádból címmel folytat múzeumpedagógiai sorozatot, a Ludwig látványosan ültette át kiállításait az online térbe, az MNM muzeológusai otthonukból készítenek művészeti edukációs videókat. Facebook csoportok létrehozásától kezdve kollektív online játékok beindításáig több érdekes kezdeményezésről olvashatunk, az pedig szinte rutin, hogy archív videó anyagait egyre több intézmény osztja meg.
Hogy mire volna szükségük, milyen fenntartói támogatásra számítanának, arról nemigen kaptunk visszajelzést. A MOKK-kutatásban az szerepel: “… többen fejezték ki a járványhelyzet utáni bizonytalanságukat és kétségeiket, amely elsősorban az intézmény finanszírozását érinti.” Illetve volt olyan intézmény, amelyik felhívta a figyelmet, hogy “a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1.§ (10) pontja nem tartalmazza a Könyvtári, levéltári, múzeumi, egyéb kulturális tevékenységet (TEÁOR-91), ezért a kedvezményeket a muzeális intézmények nem tudják igénybe venni.”
Kereskedelmi galériák: a túlélést célozva
A galériák körében a Kortárs Galériák Egyesületével együttműködve végeztük el a felmérést; közreműködésüket ezúton is köszönjük. Az egyesület 15 tagját és 5 további kortárs galériát az alábbi kérdések megválaszolására kértük:
– Tervezik-e a zárva tartás alatt lejáró kiállítások meghosszabbítását, későbbi idei kiállítások csúsztatását vagy a programból való törlését?
– Melyek a csak előzetes bejelentkezéssel történő látogathatóság tapasztalatai?
– Hogyan érinti a leállás a galéria munkatársainak helyzetét?
– Hogyan tartják a kapcsolatot a közönségükkel a zárva tartás alatt?
– Milyen kormányzati intézkedéseket tartanak szükségesnek a kialakult helyzet őket és művészeiket érintő következményeinek enyhítésére?
– Számítanak-e segítségre más forrásokból?
Tizenkét kereskedelmi galéria válaszolta meg kérdéseinket: Inda, ISBN, TOBE, acb, Horizont, Szikra, MissionArt, Molnár Ani Galéria, Vintage, Godot, Knoll. A véleményük nagyfokú hasonlósága arra enged következtetni, hogy a kialakult kép egy még szélesebb merítés esetén sem lenne nagyon más.
Ami az egyes galériák idei programjának további sorsát illeti, a legtöbb intézményt éppen egy kiállítás megnyitása vagy nyitva tartásának első hetei után érte a leállás. Ezeket a tárlatokat szinte mindenütt meghosszabbítják néhány héttel az újranyitás után. A zárva tartás időtartama, bár jelenleg még nem ismert, annál minden bizonnyal hosszabb lesz, mintsem hogy az eredeti éves program némi időbeli eltolással megvalósítható lenne, ezért egy vagy több kiállítás vagy jövőre halasztódik vagy véglegesen kiesik a programból. Az ISBN Galériában éppen nem volt kiállítás a korlátozások bevezetésekor, ezért itt úgy döntöttek, hogy előrehozzák a galériatér és a könyvesbolt eredetileg a nyári hónapokra tervezett bővítését. A galériák egy része a korlátozások bevezetésekor bezárt, míg mások előzetes egyeztetéssel továbbra is lehetővé tették a látogatást, ám ezzel a lehetőséggel általában rendkívül kevesen éltek. Ennél valamivel pozitívabb tapasztalatokról e téren egyetlen galéria adott hírt.
A munkatársak sorsára vonatkozó kérdésre a galériák egy része nem, vagy csak rendkívül szűkszavúan reagált, miközben a külföldi felmérésekben ez a kérdés igen nagy súllyal van jelen, mert a közvélemény számára könnyen láthatóvá teszi, milyen súlyos helyzetet teremt a koronavírus miatti leállás. Igaz, a hazai galériák egy része számára a kérdés nem is igazán értelmezhető, hiszen ezek egy-két személyes vállalkozások, a tulajdonos(ok) egyben a működtető(k) is és nincsenek alkalmazottaik. Persze ők sincsenek könnyű helyzetben; van, aki jelzi, hogy most egyéb szabadúszó munkákból kell kiegészítenie jövedelmét. Ahol mégis vannak fő- vagy részmunkaidős alkalmazottak, ott sem került még sor elbocsájtásokra, legfeljebb bércsökkentésre, illetve a munkaidő rövidítésére. Egyetlen galéria jelezte egy munkatársuk távozását, de ez nem volt összefüggésben a járvány miatt kialakult helyzettel. Többen is hangsúlyozták, hogy mivel kis csapatról van szó, ennek stabilitása nagyon fontos érték, ezért megtartásáért mindent megtesznek, de volt, aki elmondta azt is, hogy a jelenlegi helyzet tartós elhúzódása esetén a létszámcsökkentés nem lesz elkerülhető.
A közönséggel való online kapcsolattartás, a közösségi média jóval sokrétűbb használata, ha nem is azonos intenzitással, de szinte minden válaszban megjelenik – miközben egy galéria azt is megjegyezte, hogy az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé minden ez irányú elképzelés megvalósítását. Egy profi online viewing room kialakítása például – ami komoly trend ma a nagy külföldi galériák és vásárok esetében – komolyabb összegű fejlesztést feltételez, amikre a jelenlegi körülmények között végképp nincs lehetőség. Ezzel együtt egy galéria jelezte, hogy új online értékesítési platform kialakításán dolgozik. Néhány példa az alkalmazott eszköztárból: online lakáskiállítás (acb), katalógusok online elérhetővé tétele, online kiállítások (Vintage), a korábbi kiállítások szöveges és vizuális dokumentációjának online hozzáférhetővé tétele (ISBN), #maradjotthon hívószóval a műtermükben tevékenykedő művészekről készült fotók feltöltése (Godot), Hét műtárgya sorozat (Szikra), FB és Instagram kampányok (több galéria) stb.
A kormányzati szerepvállalást a válsághelyzet művészeti színteret sújtó következményeinek enyhítésére minden válaszadó elengedhetetlennek tartja. Többen utaltak
a Kortárs Galériák Egyesületének tagjai által már korábban kidolgozott javaslatokra – így a műtárgyakat terhelő ÁFA kulcsának csökkentésére, a kortárs műtárgyvásárlás adóalapból történő leírhatóságára – melyek ma aktuálisabbak, mint korábban bármikor.
Többen a művészek közvetlen támogatására helyezik a hangsúlyt, míg mások a galériák számára kérnek segítséget, például a munkabérek kifizetéséhez, legalább a bérekre rakódó közterhek csökkentésének formájában.
A képzőművészeti színtéren tevékenykedők között is igen sok a kisadózó vállalkozó, akiknek többsége, legalábbis átmenetileg, elveszíti jövedelmének nagy részét, vagy akár egészét, ezért a válaszadók nagyon sajnálatosnak tartják, hogy a képzőművészethez köthető területeken dolgozók kimaradnak abból a vállalkozói körből, ami négy hónapra mentesül a KATÁ-s járulék megfizetése alól és javasolják a vonatkozó jogszabályokban az érintettek körének bővítését.
Számos válaszban is megfogalmazódott, nagy segítség lenne egy olyan alap létrehozása, amelyből a múzeumok vásárolhatnának kortárs alkotásokat. Ez egyszerre lenne – akár életmentő – segítség a művészeknek és galériáiknak és tenné lehetővé a múzeumok számára, hogy bővítsék kortárs műtárgyaik jelenleg többnyire meglehetősen szűk állományát. Az egyik galéria 200-300 millió forintban számszerűsítette ezen alap kívánatos nagyságrendjét. Többen is kiemelten fontosnak tartják a kortárs galériák bel- és külföldi művészeti vásárokon történő részvételének anyagi támogatását; ennek hiányában, ahogy Molnár Annamária fogalmaz, a hazai galériák eltűnhetnek a nemzetközi színtérről. Néhányan attól tartanak, hogy a válságkezelő programokban minden figyelem a gazdaságra összpontosul, s az általános programokból a kulturális terület csak nagyon szerény mértékben profitálhat. Ezért
szükség lenne egy olyan több száz milliós, vagy akár milliárdos alapra, ami kizárólag a kulturális területen zajló válságkezelést segítené.
Ugyanakkor a Godot Galéria úgy fogalmaz (és gyanítjuk, ezzel nincs egyedül): „Az eddigiek során mindig a saját erőnkből gazdálkodtunk, és gyakorlatilag soha nem kaptunk olyan támogatást, aminek a hiánya vagy elmaradása különösebben megviselné a működést.”
A válaszok leginkább az utolsó kérdés – egyéb, igényelt vagy remélt, pl. önkormányzati, mecénási támogatás – kapcsán térnek el egymástól. Többen semmilyen segítségre nem számítanak, míg például azok, akik kiállítóterüket kerületi önkormányzattól bérlik, tárgyalásokban vannak a bérleti díjak legalább átmeneti, a zárva tartás idejére szóló – akár radikális – csökkentéséről. A fogadókészség eltérő, van, ahol a megbeszélések sikerrel kecsegtetnek és van, ahol az önkormányzat egyelőre csak fizetési halasztást ajánl.
Több galéria ugyanakkor arról számol be, hogy számíthat gyűjtői köre, törzsvásárlói támogatására. Miközben vannak gyűjtők, akik az adott körülmények miatt halasztani kényszerülnek tervezett vásárlásaikat, vannak olyanok is, akik most is vásárolnak, tudván azt, hogy egy-egy komolyabb vétel ma úgy a művészek, mint a galériák számára megkülönböztetett fontossággal bír. Egyébként pedig, ahogy Istvánkó Bea (ISBN) fogalmazott: „minden vásárlás számítani fog, hiszen sok kicsi sokra megy”.
Aukciósházak: kivárás és új piacterek
A hazai műkereskedelemben a legnagyobb szeletet az aukciósházak hasítják ki maguknak, így természetesen őket is megkérdeztük. Tizenkét árverőházat kerestünk meg az alábbi kérdésekkel:
– Hogyan befolyásolja a kialakult helyzet a tavaszi szezonra tervezett aukciókat (halasztás, törlés, online formában történő megtartás stb.)?
– Hogyan zajlik az anyagbeadás a tervezett aukciókra a kijárási korlátozás körülményei között?
– Amennyiben volt már eredetileg élőnek tervezett aukciójuk, amit online bonyolítottak le, milyenek ennek tapasztalatai?
– Hogyan érinti a leállás az aukciósház dolgozóit?
– Hogyan tartják az aukciósház zárva tartása alatt a kapcsolatot közönségükkel?
– Milyen kormányzati intézkedéseket tartanának szükségesnek a kialakult helyzet aukciósházakat érintő következményeinek enyhítésére?
A megkérdezetteknek kevesebb, mint a fele, összesen 5 ház válaszolt, s a kialakult kép azért sem tekinthető reprezentatívnak, mert a legnagyobb piaci szereplők közül csak a Virág Judit Galéria vette a fáradságot kérdőívünk kitöltésére. Természetesen tudjuk, hogy egymással konkuráló piaci szereplőkről van szó – ami persze a galériákról is elmondható –, akik nem feltétlenül szívesen engednek bepillantást terveikbe, de úgy gondoltuk, ebben a helyzetben az ő érdekük is az, hogy mindenkiben, így a segíteni hivatott intézményekben is reális kép alakulhasson ki a gondok nagyságrendjéről, a leküzdésükre önerőből tett lépésékről. Csakúgy, mint a megkérdezettek többi kategóriája esetében, bizonyos kérdések esetleg érzékeny voltára tekintettel garantáltuk azt is, hogy a válaszok kérés esetén csak anonimizált formában kerülnek be összefoglalónkba. De lássuk akkor a beérkezett válaszokat!
A korlátozások életbe lépésének időpontjáig a legtöbb aukciósházban már nagyjából összeállt a tavaszi árverések anyaga, az intézkedések bejelentésével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az aukciókat legfeljebb online formában lehetne az eredetileg tervezett időpontban megtartani. Ezzel a lehetőséggel azonban a házak általában nem élnek, inkább tavaszi aukcióik halasztása mellett döntöttek. Úgy tűnik, a kérdés még nem teljesen eldöntött a Dobossy Aukciósháznál, ahol ugyan a tervezett formában biztosan nem tartják meg a májusi árverést, de a hozzájuk kötődő, alapvetően fiatal gyűjtői körrel közvetlenül kommunikálva olyan megoldást keresnek, ami „gyűjtőiknek a legmegfelelőbb, ezért ebben velük együtt fognak dönteni”.
A Contempo Auctions jubileumi, 10. árverésére készült májusban, kiemelt anyaggal, amit ugyancsak elhalasztanak a második félévre, gondolkodnak viszont egy nyári online árverésen, amin olyan műfajok – a grafika és a fotó – dominálnának, amiknél a munkákkal való előzetes személyes találkozás jelentősége kisebb. Az online árverések gondolata már korábban is felmerült a háznál, a jelenlegi helyzet csak ráerősített erre az elképzelésre. Saját szájtjukon is folyamatban van már egy valós idejű licitálási platform fejlesztése, s ez a munka a tervek szerint hamarosan be is fejeződik.
Speciális helyzetben érték a korlátozó intézkedések az Arte Galériát, hiszen bejelentésükre néhány nappal tervezett márciusi árverésük előtt került sor. Nyilvánvalóvá vált, hogy élő aukciót nem tarthatnak, a „hagyományos” online aukcióról viszont úgy gondolták, hogy az nem adja vissza az élő aukciók izgalmát, ezért egy sajátos, zárt ajtók mögötti élő aukciót tartottak az axioart.com igénybevételével. Ez a közreműködőktől speciális felkészülést igényelt, de a befektetett energia megtérült, az eredmények nem maradtak el a megszokottól és az árverést követő két hétben minden elkelt tétel vételára megérkezett a galériához, a megszerzett alkotásokat pedig futárszolgálat juttatta el új tulajdonosaikhoz.
Bár a következő aukciók anyaga, mint említettük, a legtöbb háznál lényegében már összeállt, az érintettek úgy látják, hogy a szükséges biztonsági intézkedések és az előírások betartása mellett a további műtárgyak begyűjtése és aukcióra való felkészítése sem okoz megoldhatatlan problémát. Bár a házak zárva tartanak, az ügyfelekkel való kapcsolattartás folyamatos, és szükség esetén, előzetes egyeztetéssel személyes találkozókra is sor kerülhet.
A válaszadó aukciósházak egyike sem kényszerült még létszámleépítésre, legfeljebb a részmunkaidő bevezetésére; igaz, mint említettünk, a válaszadók többsége a kisebb házak közé tartozik, vannak köztük olyanok is, amiket a tulajdonosok alkalmazottak nélkül működtetnek. Nagyobb csapattal egyedül a Virág Judit Galéria dolgozik, ők azt hangsúlyozták válaszukban, hogy a kollégák a feladatok zömét otthon végzik el, senkit sem bocsájtottak el és nem küldtek kényszer- vagy fizetés nélküli szabadságra sem. A következő aukciók mellett több kiállítás előkészítésén is dolgoznak; ezeket most őszre tervezik, de van olyan is, amit előbb is meg tudnak rendezni, ha a körülmények ezt lehetővé teszik. Ugyancsak a Virág Judit Galéria említi azt a fontos tényt is, hogy saját alkalmazottaikon túl a házak számos külsős szakemberrel – fotósokkal, restaurátorokkal, grafikusokkal, művészettörténészekkel stb. – is együttműködnek, akik most átmenetileg gyakran munka nélkül maradnak.
A kapcsolattartás a házak közönségével, ügyfélkörével jelenleg alapvetően online formában zajlik, ami azonban – részben kapacitás- és eszközhiány, részben tudatos elhatározás eredményeként – gyakran csak az alapvető információk, és nem új, speciális tartalmak megosztását jelenti. A legaktívabb, érthető módon, e téren is a Virág Judit Galéria, ami például körpanorámás felvételeken eleveníti fel korábbi kiállításait, az Instagramon pedig Ma is tanultam valamit címmel új sorozatot indított. A Contempo Auctions ugyanakkor azzal a határozott stratégiával indult el, hogy nem terheli a közönségét nem kért marketing célú tartalmak közlésével, online felületein ezért csak az árverésekhez kapcsolódóan, célzottan kommunikál.
A külső segítség szükségességére vonatkozó kérdésünkre a legtöbben azt válaszolták, hogy a műkereskedelemnek is meg kellene kapnia azt a segítséget – így például a bérterhek egy részének átmeneti átvállalását, vagy a járulékfizetési kötelezettségek enyhítését – amit más, nagyobb válság-ágazatoknak, így a turisztikai iparnak biztosítanak. Volt olyan ház is, amely úgy véli, elsősorban ügyfeleik, azaz beadóik és vevőik anyagi biztonsága miatt kell aggódniuk, mert ennek megingása okozhat számukra is komoly gondokat. És volt olyan is, amely szerint a jelenlegi helyzet mindenkitől áldozatokat követel és a felmerülő problémákat alapvetően saját erőből kell megoldani.
„Biztosítjuk az érintetteket”
A legsajátosabb képet az a körkérdés mutatja, amelyet a közpénzek elosztóinak küldtünk.
Megkérdeztük Fekete Pétert, az EMMI kultúráért felelős államtitkárát, valamint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft.-t (MANK) illetékeseit, milyen terveik vannak a mostani helyzetben a művészeti intézményrendszer és az egyéni alkotóművészek támogatására, és mennyi pénzt mozgatnak meg erre a célra?
Elküldtük ezeket a kérdéseket Budapest kultúráért felelős alpolgármesterének, Gy.Németh Erzsébetnek is.
Az EMMI sajtóosztálya válaszának lényegét már fentebb ismertettük. Levelükben azt is írták: “A koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet óta a kormány számos olyan, azonnali intézkedést hozott, amelyek példa értékűen reagálnak a világjárvány okozta rendkívüli kihívásokra. A kormány döntése értelmében időszakos felmentést kaptak az adófizetés és a tb-járulék megfizetése alól a kisvállalkozók, amely a művésztársadalom számára is könnyebbséget jelent.”
Azt, hogy mindez a művésztársadalomnak ténylegesen mit jelent, csak egy olyan kutatás tudná megmutatni, amelyet a következő hónapokban a művészek között végeznénk.
Hozzá kell tennünk azt is, hogy az EMMI kommunikációja megelőzte Húsvét napjait, amikor nyilvánosságra került, hogy a kormányzat arra készül, hogy a kulturális (és köztük a múzeumi) közintézményekben megszüntesse a közalkalmazotti státuszokat. Ez a változás, amelyet az ágazat szakszervezete, a KKDSZ “cselédtörvénynek” nevezett, összesen húszezer ember érint az országban és e percben egyáltalán nem látni, milyen hatása lesz a foglalkoztatottságra, a jövedelmekre, egyáltalán, a dolgozók kitettségére egy-egy nehezebb helyzetben.
Kérdéseinkre Gy.Németh Erzsébet részletesen ismertette a Főváros jelenlegi álláspontját. Mint írja, terveik között szerepelt “Budapest kulturális életének tartalmi és stratégiai megújítása” és erről a járványhelyzet ellenére sem tettek le. De “a krízist mélyíti, hogy számos mintaországgal szemben a magyar kormány folyamatosan változó, napi újratervezést kikényszerítő kultúrpolitikája és bizonytalan finanszírozási tervei még a válságkezelés kívánatos vagy optimális módját is megnehezítik. Sajnos az állami centralizáció a pandémiás helyzetben sem állt le, így intézményeinket és a fővárosiakat ért károk rendezésének módja még nem egyértelmű a felek számára.” Mint írja, jelenleg Budapest saját kulturális és közművelődési intézményeinek kármentésére koncentrálnak, illetve a Főváros által támogatott kulturális rendezvények átütemezésén dolgoznak.
Az alpolgármester jelezte azt is, hogy “Budapest Főváros Önkormányzata egyrészt szükségesnek tartja, hogy a kormány a kulturális szféra munkatársai számára mentőcsomag kidolgozásába kezdjen, másrészt saját hatáskörében megkezdte annak vizsgálatát is, hogy milyen megoldásokkal élhet az érintettek felé a terhek enyhítésében.”
A MANK-nál valószínűleg félreérthették a kérdést, hiszen arról számoltak be, hogy két galériájukat bezárták, és kiállításaikat az online térbe költöztették “a művészek megjelenési lehetőségeinek biztosítása érdekében”. A semmitmondás már csak azért is kínos, mert a MANK képvisel is művészeket, és legalább számukra előállhatott volna valamivel – egyéb területeken tevékenykedő, tagsággal rendelkező szervezetek, mint például az Artisjus vagy EJI rendkívüli támogatásokat folyósítanak, rászorultsági alapon.
Az MMA és az NKA nem válaszolt a kérdéseinkre. A két szervezet sok-sok milliárddal rendelkezik minden évben. Persze nem azonos a működésmódjuk, az NKA kifejezetten kultúratámogató szervezet, az MMA nem az (jegyezzük meg: tagjai bent ülnek az NKA bizottságaiban is), de kiír saját pályázatokat, éppenséggel tavaly év végén is meghirdetett egyet, művészeti szervezetek program-támogatására. A mostani rendkívüli helyzetre azonban, úgy tűnik, nem mozgattak meg semmilyen pénzt. Az NKA honlapján csak az olvasható, hogy már támogatott, de elmaradó, vagy átütemezett programok, projektek esetében a szerződési feltételek módosíthatók. Az erről szóló szövegben szerepel egy mondat: “Biztosítjuk az érintetteket, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Kollégiumai – az Alap hagyományai szerint – megfelelő döntésekkel, pályázati felhívásokkal segítik a kulturális szférát e példa nélküli szakmai helyzetben.”
Cikkünk zártáig azonban ilyen pályázati felhívásokról a honlap nem ad hírt.
- Frissítés, ápr. 24. Az MMA cikkünk megjelenése után közel egy héttel küldte el válaszait. Eszerint az MMA „elismerte és üdvözölte” kormányzat gazdasági intézkedéseit, mert azok, a köztestület szerint a kulturális szférát is támogatják.
Innentől idézzük az MMA levelét: „A Magyar Művészeti Akadémia Elnöke egyetértve a kulturális szakmai szervezetekkel és azok javaslatára a kormányzatnál kezdeményezte és továbbra is szorgalmazza:
· hogy a 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 5. §-ának hatályát terjesszék ki az előadó- és alkotóművészeti területen tevékenykedő kisadózókra is; így a járvány által egyik leginkább és közvetlenül sújtott területen dolgozó személyek nagy része is további érdemi segítséget kapna művészeti tevékenységük folytatására. Az említett művészek anyagi ellehetetlenülése ugyanis nemcsak az érintettek, hanem az egész ország számára is az egyik leghátrányosabb következmény lenne;
· hogy a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. §-ának (8) bekezdésében foglalt felsorolást terjessze ki a Kormány további területekre, így a kulturális képzéseket (TEÁOR és TESZOR 8552) folytató kisadózó vállalkozásokra is;
· az Összefogás a vállalkozó művészekért javaslatcsomagban foglaltak támogatását, mely javaslatcsomagot az érintett kulturális területek képviselői – köztük az MMA egyes köztestületi tagjai –, állítottak össze; mivel továbbra is több területet érint a kialakult helyzet miatt a bevételcsökkenés, vagy annak teljes elmaradása. Ezen javaslatok egyben természetesen a képzőművészet területére is fogalmaznak meg támogató könnyítéseket.”
Mivel a hivatkozott, Összefogás a vállalkozó művészekért javaslatcsomagról eddig nem hallottunk és írásos nyomát sem találtuk sehol, rákérdeztünk az MMA sajtóosztályánál, hogy mi is ez a csomag, pontosan kik vettek részt az összeállításában és mit tartalmaz. Ha megküldik a válaszukat, a cikkünket frissítjük.
