Ő lesz az első afroamerikai, női képzőművész, aki önálló kiállítással képviseli az országot a biennálé amerikai pavilonjában. „Úgy érzem, hogy azon művészek és gondolkodók csoportjába tartozom, akik mostanra elértek egy kritikus tömeget. A jelenlegi elég rettenetes légkör ellenére sem tévesztem szem elől, hogy milyen csodálatos most fekete művésznek lenni” – idézi szavait a New York Times.
Mint ismeretes, a biennálé aktuális kiadásának startját 2021 májusára tervezték, de az eseményt járványhelyzet miatt egy évvel elhalasztották. A legutóbbi két alkalommal egyébként szintén afroamerikai művészek képviselték az Államokat Velencében, 2019-ben Martin Puryear szobrász, 2017-ben Mark Bradford festő.
Noha performansszal, filmmel és aktivizmussal is foglalkozik, Simone Leigh mégis leginkább szobrász. Munkásságáról szólva az Artnet kiemeli, hogy annak fókuszában mindig a fekete nők álltak. Figuratív szobrászatot művel, amelyben alapmotívumot jelentenek a nőalakok, amelyek gyakran kagylóhéjszerű formában jelennek meg. Az Art Newspaper-nek így magyarázta ezt a szimbolikát: „Azt mondanám, hogy a héj a női testet jelenti, vagy a testet általában, miközben a hiányról és a jelenlétről egyszerre szól.” Egyes munkáiban a fekete női testet gyümölcsszerű formákkal ötvözi, vagy éppen egy dinnyére helyez női fejet, értelmezői szerint ezzel a feketék testéről szóló rasszista sztereotípiákat is kikezdi. Ugyanakkor a gyakran arctalan fejekkel ellátott tárgyai a vázák, kancsók, afrikai kerámiák formavilágát éppúgy megidézik.
A velencei Giardiniben álló, neoklasszicista pavilon bejáratához nagyméretű bronz szobrot tervez, amelyhez szobrok és installációk társulnak majd az épület belső tereiben. „Meglepően hasonlít ez ahhoz, mintha egy olyan helyen dolgoznék, mint amilyen Fehér Ház, aminek szintén számos rétege van” – kommentálja a helyszínt Simone Leigh, de több részletet nem árult el a készülő munkájáról, amelyről annyit tudni, hogy fekete feminista szerzők szövegei inspirálják.
Leigh egyébként aktivista jellegű munkáival lett a legismertebb. Ilyen volt a Free People’s Medical Clinic (2014), amely egy társadalmi projekt volt Brooklynban, és az ott élő nőkre koncentrált. Ezt fejlesztette tovább 2016-os Waiting Room című projektjében, amely az egészségügyi rendszerből kieső, vagy annak előnyeiből nem részesülő fekete nőknek nyújtott segítséget. Az Art America folyóiratnak így nyilatkozott erről: „A feketékkel kapcsolatos általános empátiahiány mindenhol jelen van az egészségügyi szolgáltatóknál. Ez rámutat a probléma gyökerére, amit megnevezni és megváltoztatni is nehéz, a strukturális rasszizmusra és szexizmusra.”
Nyitókép: Simone Leigh, Installation View, Anatomy of Architecture Series, ADAA The Art Show, NY, March 2–6, 2016. / contemporaryand.com
