A klasszikus modern és kortárs kategóriákban az új csúcseredmények a régebbi mesterekkel ellentétben szinte mindennaposnak számítanak. Ennek számos oka van: egyrészt, az árak még nem „álltak be”; a divatok igen gyakran változnak; másrészt a kínálat óriási és élő mesterek esetében még folyamatosan bővülő.
Az új munkák megítélése ráadásul az egész életmű árazására hatással lehet – akár pozitív, akár negatív értelemben. Ugyanazok a művek általában gyakrabban térnek vissza a piacra, mint a régi mesterek esetében, sok csúcstétel ugyanis még rövidtávú befektetésként is kifizetődik. Számos kortárs sztárművész esetén az is az aukciók felé tereli a potenciális vevőket, hogy a galériás kínálat kisebb a keresletnél. A galériáknak ilyenkor elosztó szerepük van: azt döntik el, hogy melyik gyűjtő veheti meg az új műveket, hiszen egy művész „felépítésének” fontos eleme alkotásainak a legtekintélyesebb gyűjteményekben való elhelyezése. Aki hoppon marad, árveréseken kárpótolhatja magát, rendszerint magasabb árakon. A kortárs szegmensben óvatosságra int ugyanakkor az áraknak a legutóbbi gazdasági válság alatt-után tapasztalt komoly visszaesése.
Vilhelm Hammershøi-t, a csend melankólikus festőjét halála után csaknem elfeledték, csak az elmúlt évtized nagy amerikai és európai kiállításai hívták fel rá ismét a figyelmet. Árai azóta többször döntöttek már csúcsot; az előzőt csaknem háromszorosan meghaladó új rekord Londonban született júniusban, ahol a feleségét ábrázoló, Ida levelet olvas című olajképe 1,72 millió fontért kelt el. S hogy nem véletlenül „kicsúszott” árról van szó, jelzi, hogy a Sotheby’s ezen az aukción összesen öt művét értékesítette az egymillió fontot megközelítő átlagáron. Az eredmény egyúttal nemzeti rekord is, hiszen dán festő munkájáért sosem fizettek még ennyit.
A XX. századi katalán festészet egyik legnagyobb alakja, Joan Miró hosszabb ideje az aukciók állócsillagának számít, aki most – bár nem sorolható egyértelműen ehhez az irányzathoz – profitál a szürrealizmus ismét igen nagy népszerűségéből és jótékonyan hatnak áraira a közelmúlt nagy londoni, barcelonai és washingtoni retrospektív kiállításai is. 1927-es munkáját, a Festményt (Kék csillagot), mely most 23,5 millió fontért kelt el a Sotheby’s-nél Londonban, a művész maga is kulcsfontosságúnak ítélte munkássága megértéséhez. Az ár közel 50%-ot tesz rá az eddigi csúcsra, pedig az is már ebben az évben született; 1925-ös Festmény-poémája a tavasszal 16,8 millió fontért kelt el. Érdekesség, hogy a Kék csillag alig 5 éve szerepelt utoljára aukción, amikoris még 9,5 millió fontért meg lehetett szerezni, azaz nem volt rossz befektetés eddigi tulajdonosának.Rekordot döntött az amerikai absztrakt expresszionizmus kiemelkedő alakja, Jackson Pollock is, de a Christie’s-nél a Number 28, 1951 című vásznáért adott 23 millió dollár még mindig igen távol van attól a 140 millió dollártól, amit 2006-ban egy magánügylet keretében fizettek egyik munkájáért. Igaz, ez még a válság előtti csúcsidőszakban történt.Mark Rothko Narancs, vörös, sárga című 1961-es festménye a lett származású amerikai művész legfontosabb aukcióra került alkotása volt 2007 óta. A mű májusban a Christie’s-nél a becsértékének dupláját jelentő 86,9 millió dolláros árával nemcsak a művész addigi rekordját döntötte meg, de egyúttal a második világháború után született legdrágább festmény címét is elhódította.
A pop art legjobb mesterei is a megbízható rekordszállítók közé tartoznak. Idén eddig nem Warhol, hanem Roy Lichtenstein iratkozott fel a listára Alvó lány című festményének 44,8 millió dolláros árával. A művész egyik magánkézben lévő főművéről lévén szó, a kiugró ár nem is volt meglepetés; megfelelt a várt összeg felső határának.Jean-Michel Basquiat, a nagyon fiatalon elhunyt amerikai neoexpresszionista festő azok közé tartozott, akinek árai megérezték a válságot, rekorderedménye 2007 óta nem változott. Legalábbis idén júniusig, amikor néhány hét leforgása alatt két új csúcs is született. Mindkétszer a legjobb évei között számontartott 1981-ben készült, cím nélküli absztrakt kompozíciói kerültek kalapács alá; az elsőért a Phillips de Pury-nál 16,3 millió dollárt adtak New Yorkban, a második a Christie’s-nél Londonban 12,9 millió fontot, azaz 20,1 millió dollárt ért. Utóbbi külön érdekessége, hogy korábban a jeruzsálemi Izrael Múzeum birtokában volt.
A modern és kortárs kategóriában megszűnt az európai és észak-amerikai művészek korábbi egyeduralma. Csillagászati áron kelnek el a kínai művészek alkotásai, de be tudunk számolni például chilei és török rekordokról is. A Christie’s tavaszi latin-amerikai aukcióján a chilei szürrealista és absztrakt expresszionista Roberto Matta 1944-ben festett monumentális főművéért 5 millió dollárt adtak. A XX. századi török festészet legfontosabb alkotójaként számon tartott Nejad Melih Devrim 1952-es geometrikus absztrakt kompozíciója 735 ezer fontért kelt el a Sotheby’s-nél áprilisban. A török művészet iránti érdeklődés nem utolsósorban az isztambuli szcéna „felpörgésének” köszönhetően növekszik; a legnagyobb aukciósházak ma már külön török aukciókat rendeznek, melyeken gyors ütemben növekszik az árszínvonal. Az élő művészek között kétségkívül Gerhard Richter az év sztárja. Az idén 80 éves, Londonban, Berlinben és Párizsban nagy retrospektív tárlattal köszöntött német művész fotórealista és absztrakt munkái egyaránt rendkívül keresettek, aukciós árai egyre jobban elszakadnak galériás áraitól – ezért is nagy a sorban állás az őt képviselő galériákban. Új rekordja a Christie’s május 8-i New York-i aukcióján született, ahol egy absztrakt kompozíciójáért 21,8 millió dollárt adtak. Ugyanezen az estén a maga kategóriájában rekordot döntött egy 1969-es fotórealista munkája is, ami 19,3 millió dollárét váltott tulajdonost. A legutolsó napok szenzációja az angol művészek fiatalabb generációjához tartozó Glenn Brown Salvador Dali tragikus átváltozása című 1998-as monumentális vászna volt, mely a Sotheby’s-nél becsértékét kétszeresen, a művész eddigi rekordját pedig háromszorosan meghaladó áron, 5,19 millió fontért került egy magángyűjteménybe. Végezetül álljon itt egy rövid felsorolás néhány további, idén elért csúcsárról: Yves Klein: Le Rose du bleu (RE 22) 1960 23,56 millió fontBarnett Newman: Onement V 1952 22,48 millió dollárAlexander Calder: Lily of Force 1945 18,56 millió dollárJeff Wall: Dead troops talk 1992 3,66 millió dollárGiorgio Morandi: Natura morta 1920 1,38 millió fontKurt Schwitters: Merz-Bild 1919 1,27 millió fontJoseph Albers: Homage to the square 1959 1,98 millió dollár Az első rész itt olvasható
A cikk lejjebb folytatódik.