Idehaza még ritkaságnak számít, hogy egy aukciósház székhelyén kívül, népszerű üdülőhelyen szervez árverést, külföldön azonban ez a gyakorlat több országban évtizedes hagyományokkal rendelkezik.
A gyűjtőszenvedély nem megy szabadságra – mondják azok az aukciósházak, amelyek már régóta tartanak árveréseket olyan üdülőhelyeken, amelyeknek látogatói a tehetősebb rétegek közül kerülnek ki. Míg Európában inkább a nagyvárosokban működő árverőházak kirándulnak a tengerpartra, addig Amerikában a népszerű turisztikai központokban működő helyi házaké a vezető szerep, sőt olyan is van közöttük, amelyik az óceánjáró luxushajókon rendezett aukciókra specializálta magát.
Az ötlet tulajdonképpen kézenfekvő: aki szabadságon van, rendszerint jobban ráér és anyagi értelemben is kicsit többet enged meg magának, mint a hétköznapokon. Az üdülőhelyi aukciók közönsége rendszerint az alacsony és közepes árfekvésű művekre vadászó gyűjtők, illetve a korábban aukciókon nem járt, gyűjtéssel nem foglalkozó, de a képzőművészet iránt érdeklődő, jól szituált nyaralók közül kerül ki. A kínálat összeállításának van néhány sajátos szabálya:
mivel az emberek általában családdal nyaralnak, célszerű olyan anyaggal színre lépni, ami sokféle igényt és mindkét nem érdeklődését kielégíti. Gyakoriak ezért a vegyes típusú árverések, ahol a képzőművészeti alkotások mellett dísztárgyakra, ékszerre, borra stb. is lehet licitálni.
a kezdő gyűjtőkre való tekintettel fontos, hogy a kínálatban legyenek általuk is ismert, az aukciósház kínálata iránt bizalmat keltő nevek, elérhető áron. Ezért külföldön szinte minden ilyen aukción találkozni lehet Picasso, Chagall, Dali vagy Miró munkáival – természetesen sokszorosított grafikák formájában.
szinte kizárólag olyan műveket érdemes aukcionálni, amelyeknek magas az „együttélhetőségi faktora”, azaz kiválóan alkalmasak az otthon dekorálására.
alacsony és közepes árfekvésű alkotásokra célszerű koncentrálni. Ezt is a vevőkör összetétele indokolja; a csúcsművek piaca másutt van, ráadásul ezeken a helyeken a magas árfekvésű művek tárolásához, biztonságos őrzéséhez szükséges feltételek megteremtése is jóval költségesebb. Kisszámú magas árfekvésű tétel ugyanakkor hasznos lehet az aukció iránti figyelem, így például a sajtó érdeklődésének a felkeltéséhez.
célszerű a kínálatban az adott helyhez, régióhoz kötődő műveket szerepeltetni, melyek megszerzésével a vevő egyúttal nívós „úti emlékhez” is jut.
Amerikában több tucat (a nem művészeti területtel foglalkozókat is beleszámítva több száz) aukciósház működik az üdülőhelyeken, elsősorban Floridában. Kínálatukban a klasszikus modernek nyomatai mellett elsősorban a kortárs amerikai festészet kommersz vonulatának sztárjai és kevésbé ismert alkotói szerepelnek, rendszerint egyedi munkákkal. Őket ugyan a művészettörténet alig tartja számon, de legjelesebb képviselőjük, Thomas Kinkade giccses tájképei például olyan hatalmas népszerűségnek örvendenek, hogy a művész egyszer még az ArtReview Power 100-as listájára is felkerült, mint a kortárs művészeti élet egyik legfontosabb szereplője.
Persze a floridai aukciósházak, pl. az Auction Gallery of the Palm Beaches, is figyelik az odalátogatók földrajzi összetételét és vásárlási szokásait; kínálatukban most már fontos helye van az orosz vonatkozású, elsősorban iparművészeti alkotásoknak. (Inkább a véletlen műve lehet, hogy a közelmúltban itt felbukkant egy kép Erdélyi-Gaál Ferenctől is, amit 7 200 dollárért ütöttek le.) Különösen hálás terep az aukciósházaknak egy óceánjáró luxushajó; a „tengeri napokon”, amikor a hajó nem köt ki, az utasok csak a fedélzeten kereshetnek programot maguknak, s itt olyanok is kedvet kapnak a vásárláshoz, akik a szárazföldön soha nem mennének el egy aukcióra. E téren a floridai központú Park West Gallery a piacvezető, melynek számos hajóstársasággal van megállapodása. A vásárlásra buzdító érvek között nagy hangsúllyal szerepel, hogy a nemzetközi vizeken beszerzett képek árát semmiféle adó és illeték sem terheli.
Franciaországban a Cote d’Azur is számos aukciónak ad nyaranta otthont, ezeket részben párizsi aukciósházak, például a Tajan, részben helyiek, mint a cannes-i Jean-Pierre Besch, szervezik. Itt már magasabbak az árak: az idei nyári aukciók kínálatában százezer euróra taksált Renoir- és Miró-rajzok, 50 ezret érő Klimt-rajz, hasonló árú Arman-szobor, 30 ezer eurós Rolex-óra és ugyancsak több tízezret érő gyémánt és smaragd gyűrűk is szerepelnek.
Magyarország idegenforgalmi központjai közül, most úgy tűnik, Balatonfürednek van a legjobb esélye arra, hogy rendszeres aukciós helyszínné váljon. Az „úttörő” Belvedere után július 16-án a Pintér Aukciósház tartott itt árverést, kifejezetten a helyszín figyelembevételével összeállított anyaggal, amiben klasszikus, modern és kortárs festmények és szobrok mellett műtárgyak, ékszerek és balatoni relikviák is helyet kaptak. A 150 milliós összkikiáltási áron indított 300 tétel egyharmada talált gazdára, ami egy kísérlet esetében elfogadható eredménynek mondható, ám a képet árnyalja, hogy az egymillió forint feletti tételek közül egy sem kelt el, így beragadt többek között Vaszary Pihenő matrózokja is, ami az Abigail májusi árverése után rövid időn belül másodszor próbált szerencsét, ezúttal félmillióval alacsonyabb, 16,5 milliós kikiáltási áron.
Nem valószínű, hogy ezek a rendezvények húzzák ki a hazai döcögő aukciós műkereskedelmet a kátyúból, de mindenképpen üde színfoltot jelentenek és segíthetik új vásárlók megnyerését is.