Továbbra sem csitulnak a szeptember elején napvilágra került, Jägers-ügy néven elhíresült festményhamisítási ügy hullámai.
Mint ahogy arról a Műértő decemberi száma részletesen beszámolt, a kölni rendőrség hosszú nyomozás után bukkant egy Németországban és Franciaországban működő banda nyomára, amely egy állítólagos, de a valóságban soha nem létezett gyűjtemény darabjaiként olyan neves művészek alkotásait hozta forgalomba galériákon és aukciósházakon keresztül, mint Max Ernst, Léger, Derain, Campendonk vagy Pechstein.
Az ügyben neves aukciósházak, így a Sotheby’s, a Christie’s és a kölni Lempertz, ismert közgyűjtemények, mint az ahleni Kunstmuseum és a művek eredetiségét igazoló híres művészettörténészek, köztük Werner Spies is megégették magukat. Valamennyiüknek azt vetik a szemére – elismerve felelősségük különböző súlyát – hogy a rekordár, a nagy szerzemény utáni vágy vagy egy jelentős lappangó mű felfedezésének öröme elaltatta éberségüket és nem a tőlük elvárható gondossággal jártak el. Egyes esetekben a kétségek eltussolásának vádja is felmerült.
Eddig hetven műre vetült a gyanú árnyéka, jó néhányról már egyértelműen bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Az őket értékesítő galériákkal és aukciósházakkal szemben kártérítési perek sora várható. Három személyt már őrizetbe vettek, további négy ellen folyik eljárás és a történet végét még senki sem látja.
A Jägers-ügyben most már elsősorban a rendőrségnek és a bíróságoknak vannak teendői, a műkereskedelemre azonban nagy nyomás nehezedik, hogy hathatós intézkedésekkel segítse a gyűjtők megingott bizalmának visszaszerzését. A Német Aukcionátorok Szövetsége (BDK) az elmúlt napokban közleményben jelentette be, hogy legutóbbi elnökségi ülésükön döntöttek a „Kétséges művek adatbankjának” közös finanszírozással történő bővítéséről és hozzáférhetővé tételéről valamennyi tag aukciósház számára. Az adatbankot a kölni Van Ham Aukciósház kezdte építeni öt évvel ezelőtt; a bővítés most az házak közös ügyévé válik, és ebbe bevonják a jelentős hagyatékok gondozóit, a művészeti archívumok vezetőit, az oeuvre-katalógusok szerkesztőit is.
Az adatbankba nemcsak bizonyítottan hamis képek kerülnek bele, hanem mindazok, amelyeket az aukciósházak szakemberei évtizedes tapasztalataik alapján kétes eredetűnek ítélnek meg. Így csökken a veszély, hogy egy profi szakértőkkel rendelkező ház által visszautasított kép egy másik, az adott mű vonatkozásában kevésbé felkészült intézményen keresztül mégis utat találjon a vásárlókhoz. Az adatbank csak a tagok számára hozzáférhető, de a szövetség kész az együttműködésre a hasonló területen dolgozó nemzeti és nemzetközi szervezetekkel.
A közvélemény az aukciósházaktól további lépéseket is vár. Megkerülhetetlennek látszik például a jótállási kötelezettségek áttekintése, a ma meglehetősen eltérő feltételek egységesítése is, ebben azonban az érintetteknek még nem sikerült közös nevezőre jutniuk.