Az Abigail Galériában egy nemzetközi kortárs alkotókat bemutató, értékesítéssel egybekötött kiállítás-sorozat első tárlata látható, ahol Luis Tomasellótól Hans Jörg Glattfelderig a geometrikus absztrakció tizenhat, Franciaországban működő ismert mestere szerepel.
A tárlat kultúrpolitikai értelemben fontos misszió, üzleti szempontból kockázatos, de időszerű vállalkozás. Kockázatos, mert ma még csak a hazai kortárs gyűjtők kis része vásárol külföldi műveket és azért is, mert a kiállító művészek, noha a geometrikus absztrakció tekintélyes képviselői közé tartoznak, idehaza csak szűk körben ismertek. De időszerű is, mert – és ezt többek között éppen az Abigail árverései mutatták – ha lassan is, de növekszik a gyűjtők igénye arra, hogy kollekciójuk magyar darabjait nemzetközi kontextusba helyezzék. Éppen kialakulóban van egy új, fiatal gyűjtői réteg, melynek szakmai pályafutása is sokszor nemzetközi dimenziójú és számukra már magától értetődő, hogy gyűjtőként is kitekintsenek az országhatáron túlra.
Abban, hogy a sorozat a geometrikus absztrakcióval indul, nyilván praktikus szempontok is szerepet játszottak – például az, hogy a galériás Hajdú Kata az árverésein rendszeresen szereplő, Párizsban és Delftben élő Nemes Judit festőművészben és Cathrin Topall párizsi galeristában olyan partnerekre talált, akik széleskörű kapcsolatrendszerükkel segítettek megnyerni a kiállító művészeket. De „elvi alapon” sem rossz a döntés, hiszen ez az irányzat Magyarországon mély gyökerekkel rendelkezik és első korszakainak számos meghatározó művésze, így Moholy-Nagy, Kassák, Vasarely is magyar volt, még ha munkásságuk nem is idehaza teljesedett ki – Vasarelyé éppen Franciaországban.
A művészek és alkotásaik kiválasztásában többféle szempont érvényesült. Az anyag egyfelől igyekszik nyilvánvalóvá tenni, hogy a geometrikus absztrakció gyűjtőfogalma a közösen vallott alapelvek mellett is sokféle művészi pozíciót egyesít, melyek között a szigorú matematikai elveken alapuló absztrakció mellett játékosabb, „lágyabb” irányzatok is találhatók. Kereskedelmi kiállításról és a hazai gyűjtők körében még kevéssé ismert művészekről lévén szó, korrekt a válogatásnak az a szempontja is (még ha kicsit az összkép változatosságának rovására is megy), hogy csak befutott mestereket hívott meg Budapestre; nem ígéreteket, hanem olyanokat, akik már bizonyítottak. Jó néhányan közülük egyébként nem először szerepelnek magyar közönség előtt. A francia Michel Jouët és a holland Bob Bonies például a budapesti Vasarely Múzeumban, a svájci Hans Jörg Glattfelder ugyanott és a Paksi Képtárban, az olasz Giancarlo Caporicci a B55 Galériában vett már részt csoportos tárlaton.
A budapesti bemutató legismertebb szereplői az uruguayi születésű Carmelo Arden Quin, a MADI művészeti mozgalom tavaly elhunyt alapító tagja és az argentin származású Luis Tomasello. A MADI betűszó pontos interpretálása mindmáig nem egyértelmű, nyilvánvaló viszont az, hogy a mozgalom a múlt század közepén a kortársak túl szigorúnak ítélt konstruktív irányvonalától a nagyobb szabadság, nyitottság, játékosság felé való elmozdulást pártolta. Tomasello, aki Párizsban több magyar művészhez hasonlóan Denise René galériájával működött együtt, legtöbbször a festészet és a szobrászat határmezsgyéjén mozog, a szín és a fény kölcsönhatására építi alkotásait. Az ő Kromoplasztikus atmoszféra No. 958 című műve 23 millió forintos árával a kiállítás legdrágább tétele, a legtöbb munkát azonban pár százezer forintra árazták be. Ezek közül néhány már a megnyitót követő első napokban elkelt.
A Párizsi kocka Budapest után a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben is látható lesz majd a Tavaszi Fesztivál keretében.
Abigail Galéria
2011. február 20 – március 19.