Néhány hete A gyűjtőszenvedély nem megy szabadságra című írásunkban még többségében külföldi példákkal mutattuk be, milyen fontos szerepet játszhat a művészet és a műkereskedelem egy felkapott üdülőhely életében. Most örömmel számolunk be egy hazai, remélhetőleg hagyományteremtő kezdeményezésről.
Az ötletgazda Peleskey Ákos, a MONO Galéria vezetője volt, aki gyakori vendég Tihanyban, s feltűnt neki, hogy a népszerű balatoni üdülőhely lehetőségeinél szerényebb szerepet játszik a tó környékének kulturális életében. Tapasztalta azt is, hogy barátai, akik Budapesten sűrű programjuk, munkahelyi elfoglaltságuk miatt csak ritkán jutnak el galériája kiállításainak megnyitójára, itt nála érdeklődnek, tud-e nekik valamilyen programot ajánlani. Ezért – no meg a hazai kortárs művészek szűkös bemutatkozási lehetőségeit látva – született meg az ARTplacc, azaz a tihanyi kortárs művészeti napok gondolata.
A tervből alig egy hónap alatt valóság lett, bizonyítva, hogy egy jó elképzelés megvalósításához nem mindig kellenek évek és százmilliók. A szervezők rövid idő alatt 2,8 millió forintot szedtek össze – nagyrészt Tihany önkormányzata, az ERSTE Private Banking, a Porsche Hungaria és a Tihany Fejlesztéséért Alapítvány támogatásából – s ebből a pénzből színvonalas és élvezhető programot szerveztek. Ehhez persze kellett az is, hogy a Peleskey által felkért élvonalbeli galeristák is felismerjék a kezdeményezés értékét és akár szabadságukat elhalasztva-megszakítva is igent mondjanak.
Fő helyszínül a hétvégeken a piacnak is helyet adó nagy autóparkoló szolgált. Itt verték fel a 600 négyzetméteres sátrat, ami tágas és jól áttekinthető keretet biztosított a kiállított műveknek. Előzsűrizésre nem volt szükség; a minőséget a felkért galériák névsora önmagában is garantálta. Peleskey rövid megnyitó beszédében „nulladik kiadásnak” nevezte az idei ARTplaccot, amivel rögtön két fontos információt adott: egyrészt jelezte a hagyományteremtés szándékát, másrészt ugyanakkor azt is, hogy az idei, gyorsan tető alá hozott vásár amolyan teszt, első próbálkozás, amit siker esetén a jövőben nagyobb, az egész várost bejátszó rendezvények követhetnek.
A megnyitó jó látogatottsága már mutatta az ötlet életképességét. Itt még az ismert arcok domináltak. A szakmabelieken kívül számos közéleti személyiség, gazdasági vezető, színművész, műgyűjtő is eljött, az autókból méretük okán a szokottnál kevesebb fért el a parkolóban. A szponzoroknak hála volt sör és bor, és az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt. A látogatók többsége a nyári helyszínhez illően lezserre vette a figurát. Sokan kutyájukat is elhozták, egy óriás schnautzer rövid időre el is lopta a show-t, de aztán mégis csak a művészet került a középpontba.
A galériák komolyan készültek és érdekes anyagot hoztak Tihanyba. Nem elégedtek meg azzal, hogy körbenéztek raktáraikban; általában megfejthető volt, ki miért van ott. (A szponzori támogatásnak hála egyébként a kiállítóknak nem kellett bérleti díjat fizetniük, sőt, támogatást kaptak a műtárgyak szállításához is.) Több kiállító a rövid idő ellenére még a rendezvényhez szabott reklámanyaggal is készült, a Dovin például színes röplapokon, magyarul és angolul mutatta be a kiállított művészeket, az Erdész Galéria kis imázs-brosúrát nyomtatott. A művészek kiválasztásában persze ezúttal is többféle taktika érvényesült. Volt, aki one-man-show-t hozott, mások két-három művésszel szerepeltek, ismét mások igyekeztek szinte teljes keresztmetszetet adni az általuk képviselt alkotók munkásságáról.
Műfaji sokszínűség tekintetében az ARTplacc persze nem vetekedhetett a hagyományos vásárokkal, aminek oka a sátor által nyújtott szerényebb technikai lehetőségekben keresendő. Akadt ugyan egy-két installáció, videomunka, de többségben az egyszerűen a paravánra rögzíthető művek, azaz a festmények és grafikák voltak. A galériák nagy része inkább fiatalabb művészeit mutatta be – Szalóky Károly például a Várfok helyett eleve a Spiritusszal képviseltette magát. Szikora Tamás, Regős István és más idősebb, illetve a középkorosztályhoz tartozó művészek szereplése ugyanakkor biztosította, hogy a tárlat ne az alkotók egy nemzedékéről szóljon. Többen arra is figyeltek, hogy Veszprém megyéből származó vagy oda kötődő művészeik, így Verebics Ágnes, Péterfy Ábel, Navratil Judit és mások is bemutatkozhassanak.
A kiállítók többsége galériája ismertségének javítását, új érdeklődők figyelmének felkeltését remélte a vásártól, a helyszíni értékesítést nem tekintette elsődleges szempontnak a rendezvény sikerének megítéléséhez. Olyannyira nem, hogy volt, aki még árlistát sem hozott; ezzel együtt persze nem jött zavarba konkrét érdeklődés esetén. Volt, aki kiírta az árakat, sokszor euróban is, aminek itt megvolt a létjogosultsága, hiszen Tihanyban sok külföldi érdeklődőre lehet számítani.
A megnyitó tehát a késő esti órákba nyúlóan eredményesen lezajlott, s volt kép, ami mellé már ekkor odakerült a piros pötty, az azonban nyilvánvaló volt, hogy az egész ARTplacc sikere a további napokon dől el. És ezek a napok valóban a rendezvény életképességéről szóltak: mintegy 3 ezren látogatták meg az ARTplaccot, többségében olyanok, akik Budapesten még nem jártak az itt szereplő galériákban. Sokan érdeklődtek egy-egy kiállító művészről, gyorsan gyűltek az új nevek a címlistákon. Szép számmal jöttek külföldiek, még galériások is, akik érdekeltnek mutatkoztak a kapcsolat folytatásában egyik-másik kiállítóval.
Peleskey Ákos a galériák és a látogatók pozitív visszajelzéseit látva megerősítette, hogy jövőre újra lesz ARTplacc. Az idei siker remélhetőleg megkönnyíti majd újabb szponzorok megnyerését; az előkészítésre szánt hosszabb idő pedig gazdagabb program összeállítását teszi lehetővé. Szeretnének több kültéri helyszínt, interaktív, családi programokat, jobban bevonnák az iparművészeket, és gondolkodnak a kortárs területen érdekelt múzeumokkal való együttműködésben is. A fő helyszín, a parkolóban felállított sátor bevált, de a tapasztalatok alapján ennek infrastruktúráját is javítják, jobb körülményeket biztosítva úgy a látogatóknak, mint a kiállított műveknek. Az időpont hosszabb távon változhat, jövőre azonban várhatóan megmarad még augusztus 20. környékén.
