A Vienna Art Fairen való idei magyar részvétel előre nem tervezett, de igen pozitív hozadékaként Magyar kortárs művészeti puzzle címen terjedelmes írás jelent meg az International Herald Tribune (IHT) július 9-i hétvégi számában.
Az IHT a világ egyik legtekintélyesebb, közel 160 országban terjesztett nemzetközi napilapja, aminek a művészet nem tartoznak ugyan a fő profiljába, de a lap hétvégi kulturális mellékletében gyakoriak a nemzetközi művészeti élet fontosabb eseményeiről szóló beszámolók. A kortárs magyar szcénáról szóló írás szerzője Ginanne Brownell Londonban élő amerikai újságírónő, aki az IHT mellett többek között a Newsweekben, a Financial Timesban, a The Timesban is rendszeresen publikál; cikkeiben főként a közép- és kelet-európai régió országaiban zajló folyamatokat elemzi. Brownell a Vienna Art Fairen (recenziónk a vásárról itt olvasható) figyelt fel a magyar galériák standjaira; az ott folytatott beszélgetések eredményeként, Molnár Annamária szervezésében (aki a Bécsben kiállító galeristák egyike volt és egyben a Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesületének elnöke is) látogatott el az elmúlt hetekben néhány napra Budapestre, ahol művészekkel, galeristákkal és múzeumi vezetőkkel is találkozott. Tapasztalatait és benyomásait foglalta össze a több kortárs magyar műalkotás reprodukciójával illusztrált cikkében, aminek online változata itt olvasható.
A magyar szcénát jól ismerők számára az írás nem tartalmaz új információkat, alkalmas viszont arra, hogy felkeltse olyan külföldi érdeklődők figyelmét, akik eddig nem kerültek kapcsolatba napjaink magyar művészetével. A cikk bevezetője megállapítja, hogy míg a 20. század első felének magyar fotóművészete nemzetközileg is az érdeklődés középpontjában áll, addig a kortárs művészet terén régiónkból jelenleg még Lengyelország, Románia, Szerbia és Szlovénia is jobban fel tudja magára hívni a figyelmet. Az írásban megszólaló magyar szakemberek: Bencsik Barnabás, Molnár Annamária, Deák Erika, a Vintage, a Várfok, a Kisterem vezetői, Szűcs Attila és Havas Bálint képzőművészek szerint ennek okai különböző területeken keresendők. Megemlítik többek között a modern nyugati művészeti törekvésektől való több évtizedes elzártságot és a képzőművészet háttérbe szorulását a magyar kultúra nemzetközi népszerűsítésében a zene és az irodalom mögött. Van, aki napjaink problémái között a folyamatosság hiányát veti fel, példaként említve a gyakori vezetőváltást a Műcsarnok élén, más a koordináció hiányát, aminek következményeként csaknem egyidejűleg két „egymást gyilkoló” művészeti vásár volt tavaly a kis magyar piacon.
A magyarok pesszimizmusának már külföldön is híre van, de a cikkben nyilatkozók szerencsére nem korlátozzák mondandójukat a problémák felsorolására. Beszélnek arról is, hogy az egymással vetélkedő galériák az egyesületükben össze tudnak fogni közös érdekeik képviseletében (pl. a műalkotásokat terhelő ÁFA csökkentését szorgalmazó lobbymunkájukban). Vagy hogy a magyar galériák egyre több és egyre rangosabb nemzetközi vásárra jutnak ki, „láthatóbbá” válnak a külvilág számára, hogy bővülnek a művészek és a galériák lehetőségei a nemzetközi kommunikációban való részvételre, hogy a Várfok utca a főváros idegenforgalmilag is frekventált körzetében jó úton halad afelé, hogy új galériás negyeddé váljon.
Az írást, ami egyúttal jó reklámot csinál a londoni Royal Academy of Arts jelenleg látható magyar fotóművészeti tárlatának és a budapesti Ludwig Múzeum Moholy-Nagy kiállításának is, a műtárgy-reprodukciók mellett, a cikkben szereplő intézmények megtalálását könnyítendő, egy térkép is színesíti.