A nyugaton már gyökeret vert új trend most hazánkban is teret hódít: a kereskedelmi galériák egyre színvonalasabb tárlataikkal rangos múzeumok konkurenciájaként lépnek fel.
A 121 legszebb Mednyánszky festmény című tárlat, mely jelenleg is látható a Virág Judit Galériában, idehaza is ráirányította a figyelmet egy nemzetközileg már két évtizede egyre erőteljesebben kirajzolódó tendenciára: a kereskedelmi galériák mindinkább a múzeumok komolyan veendő vetélytársaivá lépnek elő az időszaki kiállítások szervezésében. Persze nem minden kereskedelmi galéria tud vállalkozni arra, hogy a nagy múzeumok kiállításainak színvonalával vetekedő anyaggal álljon a közönség elé, s biztosítsa az ilyen kiállításokon megszokott további szolgáltatásokat is – például tudományos igényű katalógust adjon ki, rendszeres tárlatvezetéseket tartson stb. –, de a galériás szektor krémje határozottan ebbe az irányba indult el. Nem véletlen, hogy Magyarországon egyelőre inkább csak az aukciósház-hátterű galériák táplálnak ilyen ambíciókat, hiszen ezeknek a projekteknek a szakember-, tőke- és helyigénye igen nagy, s akkor az egyéb, például biztonsági követelményekről még nem is szóltunk. A művészetszerető közönség egyértelműen haszonélvezője az új tendenciának, s nemcsak azért, mert gazdagabb kínálatból válogathat, hanem azért is – s ennek a szempontnak gazdaságilag nehéz időkben különös jelentősége van –, mert a kereskedelmi galériák kiállításai ingyenesen látogathatóak, miközben a múzeumi belépők egyre drágábbak. New York vezető múzeumaiban például 25 dollárba kerül a belépő, de a több, egyidejűleg futó kiállítás megtekintésére jogosító jegyek ára a nagy budapesti múzeumokban is meghaladja már a 3 ezer forintot.
A múzeumok kezdetben gyanakvással szemlélték az új trendet, s a kölcsönzés gyakori megtagadásával igyekeztek fékezni is azt. Szemére vetették a galériáknak, hogy a verseny a látogatók kegyeiért nem azonos feltételek mellett zajlik, hiszen míg az ő kiállításaiknak különféle tudományos szempontoknak is meg kell felelniük, a galériákon ezek a szempontok nem kérhetők számon, utóbbiak szerintük „csak” a közönségsikert tartják szem előtt. Az elmúlt években aztán komoly változások következtek be, aminek több oka is van. Egyrészt, a múzeumok anyagi helyzete világszerte drámai módon megromlott, ami érdekeltebbé tette őket az együttműködésben. Másrészt a vezető galériák tovább erősödtek, közülük többen, elsősorban az amerikaiak, komoly nemzetközi hálózatot építettek ki, s ma már egy-egy időszaki tárlat előkészítésében a múzeumok legalább annyira rá vannak utalva ezekre a galériákra, mint utóbbiak a múzeumokra. Ráadásul a vezető galériák tulajdonosai rendszerint megtalálhatók a nagy közgyűjtemények mecénásai között is, ami tovább erősíti pozícióikat. Emellett a galériák kiállításaik minőségével is bizonyították, hogy méltó partnerei a múzeumoknak. A galériák persze nem csak emberbaráti szeretetből ölnek hatalmas összegeket mega-tárlataikba. A befektetés nemcsak a széleskörű publicitásban, a javuló imázsban térül meg, hanem sokszor közvetlen, számszerűsíthető anyagi haszonnal is jár. A híres New York-i galériás Larry Gagosian egy interjújában elmondta például, hogy több mint 100 ezer látogatót vonzó 2009-es Picasso-kiállítása után valósággal elárasztották Picasso-ajánlatokkal; néhány ezer dolláros nyomatokat éppúgy kínáltak neki, mint dollármilliókat érő muzeális munkákat. S bár az ilyen kiállításokon hivatalosan általában nincs eladó kép, a valóságban sokszor akadnak olyanok, melyektől tulajdonosaik jó ajánlat esetén készek megválni, azaz nem ritka az ilyen tárlatokról való közvetlen értékesítés sem.
A blockbuster tárlatokkal a nagy galériák nemcsak a múzeumokkal, hanem egymással is vetélkednek; a földrajzi terjeszkedés mellett egyre inkább az ilyen bemutatók válnak rivalizálásuk egyik fontos területévé. A már említett Gagosian, akinek a világ 8 városában már 11 galériája van, ebben is úttörő volt. Legközelebbi nagy vállalkozása jövő januárban indul: Damien Hirst több mint 300, részben a világ legnagyobb múzeumaiból kölcsönzött alkotása összes galériája között elosztva kerül bemutatásra. Nagy érdeklődésre számíthat Picasso és élettársa, múzsája, a szintén híres festő Françoise Gilot közös évtizedének feldolgozása egyik frissen felújított galériájában, a New York-i Madison Avenue-n. (Gilot-nak egyébként Szalóky Károly személyében magyar galériása is van. Következő tárlata, mely papír alapú munkáiból ad keresztmetszetet, november végén éppen 90. születésnapján nyílik meg a Várfok Galériában.) Gagosiannal New Yorkban ketten állják a versenyt a múzeumi igényű tárlatok tekintetében: a Pace és az Acquavella. A Pace Gallery-ban egy 1970-es Mondrian kiállítás volt az első blockbuster, amit további szóló bemutatók mellett páros show-k (Bonnard/Rothko, Newman/Rothko, Dubuffet/de Kooning) követtek; az Acquavellában éppen most látható a Georgers Braque: A modern festészet úttörője című tárlat, melyre többek között a new yorki Metropolitan Múzeum és MoMA, a washingtoni National Gallery of Art és a londoni Tate kölcsönzött képeket.
A monstre tárlatok szervezésében az amerikaiaknak igazából csak néhány londoni galéria jelent vetélytársat. A Saatchi 2009-ben és 2010-ben is a brit főváros hat leglátogatottabb tárlata közül ötnek adott otthont; a következő kiállítás „Gesamtkunstwerk” címmel november 18-án nyílik és a német képzőművészet fiatalabb nemzedékeinek munkáit mutatja be. A White Cube épp a közelmúltban nyitotta meg harmadik londoni kiállítóhelyét. A Serpentine Gallery jövő évi slágere egy nagyszabású Yoko Ono tárlat lesz.
2011–12 különösen kedvező alkalmat kínál a kereskedelmi galériáknak, hogy kiállításaikkal felhívják magukra a figyelmet. A nagy múzeumok 2008–2009-ben, azaz egy gazdaságilag rendkívül nehéz időszakban alakították ki erre az időszakra szóló terveiket, és ezért kevesebb költséges tárlatot terveztek; New York-ban idén ősszel például csak a MoMA Willem de Kooning kiállítása és Picasso korai rajzainak a Frick Gyűjteményben látható bemutatója sorolható ebbe a kategóriába. A körülményekhez gyorsabban és rugalmasabban igazodni tudó galériák minden bizonnyal ki fogják használni a kínálkozó lehetőségeket.