A világ egyik legfontosabb, trendteremtő londoni galériája megújul, kibővül és Ázsiában nyit új üzletet.
18 éve egy apró második emeleti londoni szobában kísérleti projektként indult, mára a világ egyik vezető kortárs képzőművészeti galériájává nőtte ki magát Jay Jopling vállalkozása, a White Cube. A londoni műkereskedelemben jól ismert Duke Streeten nyílt galéria, nevéhez híven, valóban egy négy négyzetméteres alapterületű egyszerű fehér kocka volt, egy helység a helységen belül. A Claudio Silvestrin által tervezett terem koncepciója az volt, hogy egy jelentős mű bemutatásához biztosítson olyan teret, amelyben semmi nem osztja meg a figyelmet és nem zavarja meg a nézőt abban, hogy kizárólag a kiállított alkotásra koncentráljon.
Ebben az értelemben a White Cube Walter De Maria New York-i „Earth Room”-jának gondolatát folytatja. Az első „Fehér Kocka” különleges volt annyiban is, hogy ide minden művész csak egyszer kapott meghívást; fennállásának közel egy évtizede alatt olyan neves alkotók állítottak itt ki, mint Damien Hirst, Jeff Wall, Luc Tuymans, Hiroshi Sugimoto, Ellsworth Kelly, Mona Hatoum vagy Katharina Fritsch. Többségük mindmáig hű maradt a galériához, s hozzájuk a későbbiekben is sokan csatlakoztak, így a White Cube által képviselt művészek listáján ma már pontosan ötvenen szerepelnek, a már említetteken kívül többek között Gabriel Orozco, Anselm Kiefer, Gilbert & George, Andreas Gursky és Georg Baselitz.
Első nagyobb galériáját Jopling 2000-ben a londoni East Enden lévő Hoxton Square-en nyitotta meg egy régi épületben, ahol korábban zongoragyár, majd egy kiadó működött. 2002-ben a ház tetejére két további kiállító szintet emeltek. Jopling, akinek hosszú évek óta bérelt helye van a művészet és a műkereskedelem legbefolyásosabb személyiségeinek az ArtReview által összeállított Power 100-as listáján, hat évvel később visszatért a West Endre, az időközben bezárt első White Cube közelébe.
A 12 millió fontot felemésztő új galéria, ami Orozco egyéni kiállításával nyitotta meg kapuit, már 1000 négyzetméteren várja a látogatókat. A két galériához hamarosan egy harmadik is csatlakozik: október 12-én, az idei Frieze Art Fairhez időzítve megnyílik a White Cube Bermondsey. A Tate Modern és egy Renzo Piano által tervezett, épülőfélben lévő felhőkarcoló tőszomszédságában nyíló új galéria a maga nem kevesebb, mint 5400 négyzetméterével Angliában bizonyosan, de könnyen lehet, hogy egész Európában is a legnagyobb lesz. Jopling tudja, hogy bővítésének időpontja sokakat meglep, hiszen a nemzetközi műkereskedelem éppen csak kilábalóban van egy nagyobb válságból, de vallja, hogy a babérokon sosem szabad megpihenni, s a válságból a legjobb kiút az előre menekülés.
Galériája – ami időközben több mint száz alkalmazottal igazi nagyüzemmé vált – anyagi értelemben is szilárd lábakon áll, másrészt új programjai beindításához, például a fiatal brit művészek rendszeresebb bemutatásához még több helyre van szükség. Harmadrészt az új galéria reményei szerint segít megszilárdítani London kiemelt helyét és kreatív imázsát a nemzetközi műkereskedelemben. Az 1970-es években épült egykori raktárat, melyben a kiállítóhelységek mellett konferencia- és moziterem, archívum és egy nagy könyvesbolt is helyet kap, nem lesz gond megtölteni tartalommal; egy-egy művész várhatóan a jövőben is csak háromévenként juthat önálló kiállításhoz.
Jopling nemcsak azokra számít látogatóként az új galériában, akik meg tudják engedni maguknak a méregdrága műalkotások megvásárlását; programkínálatával igyekszik minden, a képzőművészet iránt érdeklődő, múzeumlátogató embert megcélozni. A későbbiekben tanfolyamokat, előadássorozatokat is tervez, azaz számos olyan programot, amit korábban csak nagy állami múzeumok kínáltak. E tervek mögött bevallottan pragmatikus üzleti megfontolások is meghúzódnak; a tervezett rendezvények a tulajdonos tapasztalatai szerint erősítik a galéria imázsát, hitelesebb, megbízhatóbb partnerként láttatják a céget. Az új galéria egy csoportos tárlattal nyit, amin szerepelni fognak a White Cube legdrágább és minden bizonnyal legvitatottabb művészének, Damien Hirstnek az új munkái is.
A White Cube eddig csak Londonban terjeszkedett, de jövőre már kilépnek a nemzetközi színtérre is és Hongkongban megnyitják első külföldi galériájukat. Hongkong a világ egyik legdinamikusabban fejlődő piaca, ahol tavaly az aukciós forgalom több mint a kétszeresére emelkedett, s a Christie’s idei első félévi adatai további 60%-os bővülést mutatnak. A galériának már eddig is számos vevője volt a térségből, akik többek között Hirst, Jake és Dinos Chapman műveit vásárolták. Őket a jövő évtől kezdve már helyben tudják kiszolgálni. Hongkong mellett szóló érv volt az is, hogy itt tartják a térség legfontosabb kortárs művészeti vásárát, amiben ráadásul idén többségi tulajdont szerzett az Art Baselt is rendező cég. E tény a tartós siker fontos garanciája lehet. A két kultúra eltérő gyökereiben és hagyományaiban nem látnak problémát. Nem „megtéríteni”, a nyugati kultúrára „átállítani” kívánják a kínai vásárlókat, hanem hozzájárulni a két kultúra közelítéséhez. A White Cube eddig is képviselt térségbeli művészeket, például Zhang Huant, az ő számuk a hongkongi galéria megnyitását követően várhatóan bővülni fog.