A nemzetközi kortárs képzőművészeti szcéna jelenlegi egyik legnagyobb sztárja az idén 80. születésnapját ünneplő német festőművész, Gerhard Richter. Berlinben három kiállítás is köszöntötte a jubilánst; Londonban télen volt látható, Párizsban pedig hamarosan nyílik nagyszabású retrospektív kiállítása.
Nem csoda, hogy árai is új magasságokba szöknek; a Christie’s május 8-i New York-i aukcióján egy absztrakt kompozíciója 21,8 millió dollárra javította eddigi rekordját, és ugyanezen az estén egy 1969-es fotórealista munkájának árát is 19,3 millióra tornázták fel a licitálók. Ennyi nagy hír árnyékában csaknem észrevétlenül kerül kalapács alá május 23-án a kölni Lempertz Aukciósházban egy „mindössze” 200 ezer euróra becsült Richter-kép, mely azonban témája és története révén mégis méltó a megkülönböztetett figyelemre. Richter 1988-ban egy egész képciklust szentelt az 1970-es évek középső harmadának, amikor a hírhedt Vörös Hadsereg Frakció, a RAF aktivitása elérte a csúcspontját. A ciklus címe 1977. október 18; erre a napra virradóra ért véres véget Szomáliában az a repülőgép-rablási kísérlet, melynek célja bebörtönzött terroristák kiszabadítása lett volna, akik közül hárman a kudarc hírére önkezükkel vetettek véget életüknek. A képek azonban nem csak ennek az egy napnak az eseményeit idézik fel, hanem egy többéves időszakot fognak át, a terroristák akcióitól kezdve elfogásukig és bebörtönzésükig, többük öngyilkosságáig illetve éhhaláláig és temetéséig. A sorozat eredetileg 18, más források szerint 19 darabból állt. Valamennyi képnek egy, a sajtóban megjelent fotó volt az alapja, melyeket Richter a maga jellegzetes, a kontúrokat elmosó és a legtöbb szereplőt felismerhetetlenné tevő stílusában dolgozott át, majd teljesen jellegtelen, semmitmondó címet adott a képeknek. A művész célja nem csak és nem is elsősorban a konkrét események megörökítése volt; a komor szürke színekkel, a bizonytalan kontúrokkal azt a döbbenetet és bénultságot kívánta emlékezetbe idézni alig egy évtizeddel az események után, amit az akkor még fiatal német demokrácia elleni legsúlyosabb támadás okozott az országban.
A művész hosszas vívódás után néhány képet végül kivett a ciklusból, vélhetően nem azért, mert nem volt velük megelégedve, hanem azért, nehogy ő kerüljön a mítoszépítő szerepébe. A végleges, 15 darabból álló ciklust, mely nemcsak Richter életművében, de az egész második világháború utáni német festészetben kiemelkedő helyet foglal el, 1995-ben a New York-i MoMA vásárolta meg, de a képek Richter születésnapja alkalmából tavaly visszatértek Európába, ahol több kiállításon is bemutatják őket. A sorozatból „kiselejtezett”, de Richter által vállalt, oeuvre-számmal rendelkező három kép időközben magángyűjteményekbe került. Egyikük, a Takaró, melynek alapja a cellájában öngyilkosságot elkövetett terroristáról, Gudrun Ensslinről halála után készített fotó volt, a ciklussal együtt szerepel a mostani németországi tárlatokon. Egy másik munka a halott Andreas Baadert ábrázoló fotó átdolgozása. Jan-Carl Raspéval együtt ez a két terrorista lett öngyilkos a véresen végződött géprablási kísérlet után. A harmadik kép, amelyikre a kölni aukciósházban lehet majd licitálni, a Holger Meinst halottas ágyán ábrázoló fotó átfestésével készült és az „Absztrakt kép” címet viseli. (Meins a RAF második halottja volt, a sorozatos éhségsztrájkokban legyengült szíve még 1974 novemberében mondta fel a szolgálatot.) A Takaróhoz hasonlóan Richter ezúttal is egy – fehérben tartott – absztrakt kompozícióval festette át a fotót. A halott terroristát legfeljebb azok „láthatják bele” a képbe, akik ismerik az eredeti felvételt. A fehér festék egyfajta lepelként funkcionál, ami egyszerre a feledés és a néma döbbenet leple, de talán utalás arra is, hogy az évtizedekkel ezelőtti drámai történéseket máig sem sikerült minden részletre kiterjedően pontosan rekonstruálni.
A cikk lejjebb folytatódik.