2012 Gustav Klimt éve lesz a császárvárosban. A vízcsapból is a szecesszió aranyba öltözött mestere folyik majd. A múzeumok delikát finomságokkal készülnek.
Bár Bécs igazán nem szűkölködik idegenforgalmi nevezetességekben, az idelátogatók között nem kevesen vannak, akik kifejezetten a két festőóriás, Klimt és Schiele kedvéért jönnek az osztrák fővárosba. Jövőre, születésének 150. évfordulóján Klimtre irányul majd a fő figyelem. A most nyilvánosságra hozott évfordulós programban nem kevesebb, mint nyolc bécsi kiállítás szerepel.
A bécsi múzeumok tehát igyekeznek annyi bőrt lehúzni a rókáról, amennyit csak lehet – de az vesse rájuk az első követ, aki nem ugyanezt tenné a helyükben. Az pedig kifejezetten dicséretes, hogy a múzeumok nem blockbusterekben gondolkodnak, nem a főműveket igyekeznek összelapátolni a világ minden tájáról, hanem elsősorban saját – persze rendkívül gazdag – gyűjteményükre építenek, megmaradnak a profiljuk szabta keretek között, és ezeken belül igyekeznek újat mondani a bécsi szecesszió nagymesteréről.
A Belvedere Klimt számára hazai pályának számít, hiszen itt őrzik festményeinek legnagyobb gyűjteményét. Itt a már idén október 25-én megnyíló és március elejéig látogatható Gustav Klimt/Josef Hoffmann. A modern művészet úttörői című kiállítással köszöntik az évfordulót. Hoffmann korának ismert építésze, kiállításrendezője és dizájnere volt, akivel Klimt a Wiener Secession 1897-es megalakításától kezdve egészen haláláig szorosan együttműködött. A tárlat középpontjában a Wiener Werkstätte összművészeti alkotásának, a brüsszeli Palais Stoclet-nek a részletes bemutatása áll majd, de rekonstruálják több olyan, Klimt-műveket felvonultató kiállítás néhány részletét is, amiket Hoffmann tervezett. Újra felépítik például azt a termet, ahol 1902-ben először volt látható Klimt híres Beethoven-fríze. Hoffmann tervezte azt a kiállítást is, ahol Klimt 1908-ban bemutatta talán leghíresebb képét, a Csókot; ő rendezte be a festő utolsó műtermét és ugyancsak ő készített (meg nem valósított) terveket Klimt síremlékéhez is. Ezek ugyancsak szerepelnek a tárlaton.
Természetesen nem maradhat ki a sorból a Kunsthistorisches Museum, már csak azért sem, mert lépcsőházát – több más művész mellett – Klimt falfestményei díszítik. Ezek természetesen a múzeumban tett minden látogatás során megtekinthetőek, a hozzájuk készült tanulmányrajzok azonban egy 1992-es zürichi kiállítás óta először lesznek láthatóak a február 14-én nyíló és május elejéig látogatható tárlaton. Ezek a korai munkák, amiken már érvényesül a szimbolizmus és a szecesszió hatása, fontos állomást jelentenek Klimt későbbi, érett korszaka stílusának és látásmódjának kialakulásában.
A Leopold Múzeum, ami több főmű mellett mintegy 100 Klimt-rajzot is magáénak tudhat, ezúttal a festő Európa számos országában és Ausztria különböző városaiban tett utazásait dokumentálja, az utat során, illetve azok hatására született rajzokkal és festményekkel. Mint a tárlaton ugyancsak bemutatandó, külföldön írt levelekből és feljegyzésekből kiderül, ezek az utak, amik többek között Németországba, Belgiumba, Olaszországba, Angliába és Franciaországba vezettek, nagy hatással voltak a festőre. „Arany korszakát” például a velencei és a ravennai templomok arany mozaikjai inspirálták. A Gustav Klimt. Egy (idő)utazás című kiállítás február 24-én nyílik majd meg.
Az évforduló alkalmából a gyakran blockbusterekkel előrukkoló Albertina is példás önfegyelemről tesz tanulságot és megmarad eredeti gyűjtési területénél, a grafikánál. Persze, könnyen teheti ezt, hiszen gyűjteményében 170 Klimt-rajzot számlál, amiknek legjavát más osztrák és külföldi múzeumokból kölcsönzött művekkel egészíti ki. A nagyközönség a grafikus Klimtet elsősorban erotikus női akt-tanulmányaival azonosítja; ez a tárlat igyekszik majd munkásságát a maga tematikai sokszínűségében bemutatni. Láthatók lesznek többek között a nagy allegorikus festményeihez és a portréihoz készült tanulmánysorozatok is. A Klimt – Rajzok című kiállítás március 14-től várja a látogatókat.
Még az Albertina 170 grafikai lapot számláló kollekciója is eltörpül a Wien Museum 400 lapos gyűjteménye mellett, ami csaknem a maga teljességében látható lesz a május 16-án nyíló tárlaton. Kiállítanak néhány festményt is, köztük a Klimt élettársát, Emilie Flögét ábrázoló híres portrét 1902-ből. A gazdag anyagot plakátok, fotók, Klimt halotti maszkja és Schielének a halott festőről készült rajza egészítik ki.
Az Osztrák Színházi Múzeum gyűjtési területéből adódóan nem rendelkezik gazdag Klimt-anyaggal, ám itt őrzik egyik leghíresebb művét, az 1899-ben festett Nuda Veritast, azaz a Meztelen igazságot. A kép Hermann Bahr író, színház- és irodalomkritikus hagyatékából került a múzeum birtokába. Bahr magától a művésztől vette baráti áron a festményt és aktívan részt vett a mű körül kirobbant szenvedélyes vitákban is. A május 10-től október végéig nyitva tartó kiállítás nemcsak Klimtnek a festményhez vezető útját mutatja be, hanem igyekszik rávilágítani arra is, milyen hatással volt a modern művészet első mestereire munkáik hol lelkes, hol elutasító, de mindig heves érzelmektől kísért fogadtatása.
Szinte magától értetődik, hogy a kiállítók sorából nem maradhat ki a művész életében igen fontos szerepet játszott Künstlerhaus sem. Klimt 1891–1897 között volt a művészeti egyesület tagja, itt aratta első nagy sikereit. Az egyesület szigorúan akadémikus irányultsága miatt ugyan 1897-ben kilépett, művei azonban később is sokszor visszatértek ide. 1943-as tárlata 24 ezer látogatót vonzott, ami akkor kiemelkedő eredménynek számított. Klimt munkái jelentették a csúcspontot a Künstlerhaus 1985-ös Álom és valóság című legendás tárlatán is, aminek több ezer látogatója volt Magyarországról is. A július 6-án nyíló új kiállítás a Künstlerhaus archívumából válogatva mutatja be Klimt és az intézmény kapcsolatát.
Első pillantásra talán meglepő, hogy május 25-től az évfordulóhoz kapcsolódó tárlattal jelentkezik az Osztrák Néprajzi Múzeum (Österreichisches Museum für Volkskunde) is. Érthetőbb a dolog, ha tudjuk, hogy Klimt már említett élettársa, Emilie Flöge többek között divattervező volt, akit főleg a délkelet-európai térség textíliái inspiráltak. Flöge gyűjtötte is ezeket a textíliákat, amik közül 350 darab 1998-ban a múzeum birtokába került. A gazdag anyag a mostani kiállításon kerül először a nagyközönség elé.
Az egyes kiállítások nyitvatartási ideje biztosítja, hogy senki se kaphasson „Klimt-mérgezést”; aki mind a nyolc kiállítást látni szeretné, annak legkevesebb három alkalommal kell Bécsbe utaznia.
