Könnyen lehet, hogy az idei aukciós szezon legdrágább tétele kerül kalapács alá a Sotheby’s május 2-ai New York-i impresszionista és modern árverésén, ahol Edvard Munch emblematikus alkotására, a Sikolyra licitálhatnak majd a legvastagabb pénztárcájú műgyűjtők.
Az alkalom egyszeri, hiszen Munch négy változatban festette ugyan meg a Sikolyt, közülük azonban három norvég közgyűjtemények tulajdona és igen valószínűtlen, hogy ezek valaha is újra felbukkannának a műkereskedelemben. A legelső, 1893-as tempera-zsírkréta változat a Norvég Nemzeti Galériában látható, az ugyanebben az évben készült pasztell és a legkésőbbi, vélhetően 1910-es tempera-olaj verzió pedig az oslói Munch Múzeumban. Az utóbbi két évtizedben a Norvég Nemzeti Galériában őrzött Sikolyt és a Munch Múzeumban kiállított későbbi képet is elrabolták, szerencsére azonban idővel mindkettő megkerült. A most árverezendő pasztell-változat 1895-ben készült és jelenleg még ugyancsak Norvégiában van, egy Petter Olsen nevű idős üzletember tulajdonában. Értékét növeli, hogy a négy változat közül ez az egyetlen, melynek keretét is a művész festette és abba beleírt egy verset is, mely inspirációként szolgált a műhöz. Ennek a képnek a leggazdagabb a színvilága és ez az egyetlen, melyen a két háttéralak egyike a korlátra könyököl. Az alkotást a mostani tulajdonos édesapja, Thomas Olsen vásárolta jó néhány egyéb kép társaságában a művésztől, akinek szomszédja, barátja, s egyben mecénása is volt. A dúsgazdag hajózási vállalkozó dinasztiához tartozó Olsen nemcsak nagyvonalú vásárlásaival játszott fontos szerepet Munch életében. Ő volt az, aki Hitler hatalomra jutása után megszervezte a festő „kegyvesztetté” vált képeinek kimenekítését Németországból. Később, amikor el kellett hagynia Norvégiát, gyűjteményét egy családi farmon rejtette el, a képek ott vészelték át a második világháborút.
„Egész életemben ezzel a művel éltem– nyilatkozta a jelenlegi tulajdonos – , most azonban megérett az idő arra, hogy mások is esélyt kapjanak e különleges remekmű birtoklására.” Petter Olsen nem csinál titkot abból, hogy mihez kezd az értékesítésből befolyó összeggel: Hvitstenben lévő, Ramme Gaard nevű, Munch egykori birtokával szomszédos farmján egy új múzeumot, képzőművészeti központot és szállodát nyit, továbbá helyrehozatja Munch házát és műtermét is. E munkák 2013-ra, Munch születésének 150. évfordulójára be is fejeződnek.
A Sotheby’s az egyetemes vizuális kultúra ikonjának nevezi a művet, és óvatosan válaszol a becsértékre vonatkozó kérdésekre, hangsúlyozva, hogy az időpont kedvezőnek tűnik az eladáshoz. Az utóbbi években több jelentős kiállítás állította újra a figyelem előterébe a norvég mester munkásságát és ez a figyelem a közeljövőben márcsak az említett 2013-as évforduló miatt sem fog lankadni. Az árverőház szerint a Sikoly ára könnyen meghaladhatja a 80 millió dollárt. Ez az összeg magasabb a tavalyi év legjobb aukciós áránál és nincs elérhetetlen távolságra az abszolút rekordártól sem, így egy heves licitcsatában akár Picasso 2010-es rekordja is megdőlhet. Bizonyosan sok múzeumi vezető foga fáj a Sikolyra, de valószínűtlen, hogy egy közgyűjtemény, akár szponzorok segítségével is, képes lenne ekkora összeg előteremtésére, így a Sikolynak ez a példánya várhatóan továbbra is magántulajdonban marad. A művet az árverés előtt Londonban is bemutatják, innen utazik majd tovább az Egyesült Államokba, ahol eddig csak egyszer járt, amikor évtizedekkel ezelőtt a Washingtoni Nemzeti Képtár egyik kiállításán szerepelt.