A restitúciós ügyek egy jelentős csoportja az ókori műkincsekben gazdag területekről bizonyítottan vagy feltételezhetően kicsempészett műtárgyakhoz kapcsolódik.
Számos állam, így Törökország és Görögország is fokozott erőfeszítéseket tesz az utóbbi években e műtárgyak visszaszerzése érdekében. Török szakembereknek például sikerült kideríteniük, hogy az Antalya melletti Pergában 1980-ban feltárt Héraklész-márványszoborhoz tartozó fej is megvan, méghozzá a bostoni Szépművészeti Múzeum tulajdonában. A múzeum a Héraklész-fejet közlése szerint megbízható forrásból vásárolta 1981-ben.
Többéves tárgyalások után a bostoniak a szoborrész visszaadása mellett döntöttek; nyilván sokat nyomott a latba az a hasonló helyzetekben más országokban is gyakran elhangzó fenyegetés, hogy amíg a vita nem oldódik meg, a török fél nem hajlandó semmilyen műtárgy kölcsönzésére. A politika ebben az esetben is igyekezett profitálni a szakmai sikerből; nem véletlen, hogy a szobrot Erdogan török miniszterelnök személyesen vitte haza Ankarába New Yorkból, ahol az ENSZ közgyűlésén vett részt. A két szoborrészt természetesen újraegyesítik és a restaurálás után az antalyai múzeumban állítják ki. Rómában is a kormány jelentette be tavaly decemberben, hogy sikerült visszaszerezni az USA-ból két ókori szobrot; az egyik Fortuna istenasszonyt ábrázolja, a másik ihletője ismeretlen. A szobrokat, melyek eddig a louisville-i székhelyű Humana egészségbiztosító társaság igazgatósági épületét díszítették, a cég 1984-ben jóhiszeműen vásárolta egy new yorki galériában és most a tényállás ismeretében pereskedés nélkül visszaadta azokat az olasz államnak. A görög hatóságok legújabb sikere egy az időszámítás előtti 5. századból származó ritka ezüst érme visszaszerzése, melyet 2009-ben egy svájci gyűjtő vásárolt meg százezer frankért egy aukción. Az ügyet a görögök svájci bíróság elé vitték, mely a körülmények gondos mérlegelése után az érme lefoglalása, majd Görögországnak történő visszaadása mellett döntött.
A perui kormány Paracas sírokból előkerült, szőtt ruhadarabokat követel vissza egy göteborgi múzeumtól. A mintegy száz tételből álló svédországi kollekció a maga nemében az egyik legnagyobb a világon, darabjai a múlt század 30-as éveiben, azaz jóval a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló 1970-es UNESCO- egyezmény elfogadása előtt kerültek az országba. A svéd múzeum nem zárkózik el a tárgyalások elől, de egyelőre nem enged, részben a perui igény megkésettségére hivatkozva, részben arra, hogy érthetetlen, miért nem a new yorki Metropolitan Múzeumban őrzött és 1970 után az USA-ba került hasonló darabokat követeli vissza a dél-amerikai ország.
Végezetül említsünk néhány friss példát a restitúciós ügyek talán legnagyobb csoportjából, a németországi náci rezsim által elrabolt, kisajátított vagy kikényszerítetten alacsony áron megvásárolt műtárgyak köréből. A karlsruhei szövetségi bíróság néhány hete döntött úgy, hogy a Német Történelmi Múzeumnak vissza kell szolgáltatnia az eredeti tulajdonos, Hans Sachs zsidó fogorvos örököseinek azt a 4.300 plakátból álló gyűjteményt, melynek átadására annak idején a hitleri propagandaminisztérium kényszerítette a gyűjtőt. A kollekció a maga nemében egyedülálló, mai értékét 4-5 millió euróra becsülik a szakértők. A bíróság annak ellenére döntött az örökösök javára, hogy a koncentrációs tábort túlélt Sachs 1961-ben 225 ezer márka kárpótlást kapott. Az indoklás szerint a művek visszatartása a”náci jogsértés véglegessé tételét” jelentené. A múzeum elfogadta a bíróság döntését és megkezdte a tárgyalásokat az USÁ-ban élő örökösökkel. Ők most egy másik németországi múzeumban szeretnék letétbe helyezni a gyűjteményt; ahol a plakátok elsősorban nem mint történelmi dokumentumok, hanem mint műalkotások jelennek meg.
Az 1998-as osztrák restitúciós törvény alapján a kulturális minisztérium mellett létrehozott bizottság tavaly decemberben javasolta, hogy az Albertina adja vissza a neves 19. századi osztrák festő, Anton Romako hat munkáját Oskar Reichel bécsi műgyűjtő leszármazottjainak. A nácik által kisajátított gyűjteményéből származó képeket az Albertina még a 2. világháború előtt illetve nem sokkal azt követően vásárolta meg galériáktól és magángyűjtőktől. Egy másik gyűjtő, Moric Eisler utódai Anton Romako két munkáját a Leopold Múzeumtól akarták visszaszerezni, végül azonban olyan megállapodás jött létre, melynek értelmében a képek a múzeumban maradhatnak, az utódok elfogadták a cserébe felajánlott összeget, melynek nagyságát a két fél nem hozta nyilvánosságra. Az említett osztrák bizottság idén márciusban a Wiener Werkstätte archívuma illetve egy-egy Theodor von Hörmann- és Jacob van Es festmény esetében azok visszaadása ellen foglalt állást. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött archívum ügyében a bizottság az örökösökkel 1954-ben született megállapodásra hivatkozott, a festmények kapcsán pedig arra, hogy azok egykori jogellenes elvételéről nem áll rendelkezésre kellő bizonyíték.