The show must go on. A szakma és a sajtó képviselői számára az elmaradhatatlan Preview keretében már június 1-ején, a nagyközönség számára pedig három nappal később megnyílik az 54. Velencei Képzőművészeti Biennále. Hírek és pletykák.
A részvételről való döntést, és még inkább a művészek kiválasztásának módját számos országban kísérte éles vita – ennek már hagyományai vannak a rendezvény több mint százéves történetében. A kiválasztott projektek sem mindenütt élvezték a szakma széleskörű támogatását. A bolgár kulturális kormányzat például csak az utolsó pillanatban, a művésztársadalom elementáris erejű felháborodását látva döntött a részvétel mellett; néhány hónapja még arról szóltak a hírek, hogy a bolgár művészek nem lesznek ott Velencében.
Csehországban először a Nemzeti Galéria igazgatója élt vétójogával a kiválasztást végző bizottság döntésével szemben, majd az ország kulturális minisztere bírálta felül a múzeumigazgató álláspontját. (Csehországnak és Szlovákiának egyébként mindmáig közös pavilonja van, amit felváltva használnak. Idén a cseheken a sor, ezért különösen kínos lett volna, ha a vita miatt a pavilon üresen marad.) A házigazda Olaszországban a kurátor személye váltott ki széles körben nemtetszést: Vittorio Sgarbi Berlusconi baráti köréhez tartozik és nem éppen progresszív ízléséről ismert. A 150 felkért művészből többen meg is tagadták vele az együttműködést. Beleszólt az előkészületekbe a „nagypolitika” is: az olasz kormány meglehetősen restriktív kultúrpolitikája a pénzügyi háttér biztosításában okozott gondokat, míg az arab világ egy részén végigsöprő felkelési hullám a régió több országa számára nehezítette meg vagy tette egyenesen lehetetlenné a részvételt.
Az előcsatározások hullámai azonban lassan elülnek; most már mindenki a megnyitót várja. Mennyiségi értelemben az idei Biennále minden bizonnyal rekordot dönt: a központi nemzetközi kiállítást ezúttal a 2009-es 77-el szemben 89 nemzeti pavilon egészíti ki és a városban további 37 tárlat szerepel a hivatalos programban. Andorra, Szaúd-Arábia, Banglades, India, Irak, Dél-Afrika, Zimbabwe és Haiti először lesz jelen Velencében, néhány további ország hosszabb szünet után tér vissza. Új résztvevő lett volna Bahrein is, de végül a belpolitikai feszültség miatt távol maradt.
A várható színvonalról egyelőre csak sejtéseink lehetnek, bár a kurátorok és a kiállító művészek listája már sok mindent elárul. A nagy, összesen 83 művész munkáit felvonultató, ILLUMInations című nemzetközi tárlat kurátorának a svájci Bice Curigert kérték fel, aki mindössze a második nő ebben a funkcióban. Szakmai tekintélyét többek között Polke, Kippenberger, Hirschhorn, Oppenheim és Fritsch svájci, amerikai, német-, francia- és olaszországi kiállításaival alapozta meg, de ő az egyik alapítója és főszerkesztője a Zürichben és New Yorkban megjelenő Parkett című művészeti folyóiratnak is. Mostani megbízatása pályája csúcsát jelenti. (A poszt már tavaly az első tíz közé röpítette a művészeti élet legbefolyásosabb személyiségeinek listáján.) Feladata ugyanakkor rendkívül nehéz, mert úgy kell megpróbálnia végigvinni egy koncepciót, hogy közben a fél világ a különböző irányzatok közötti arányokat figyeli árgus szemmel, sokan a földrajzi régiók közötti egyensúlyt kérik számon és mások a nemek közötti arányokba kötnek bele…
Curiger a nemzeti pavilonok kurátoraival együttműködve arra törekedett, hogy a nemzetközi kiállítás és a nemzeti bemutatók szervesebben kapcsolódjanak egymáshoz. Kiválasztottjai között szép számban vannak világsztárok – mint Polke, Fischli/Weiss, Cindy Sherman vagy Rosemarie Trockel –, de mellettük szerephez jut sok, szélesebb körben kevésbé ismert alkotó is, így például az öntörvényű amerikai performansz-művész Llyn Foulkes vagy az etióp grafikus Gedewon. Régiónkat a szlovák Roman Ondak és a lengyel Monika Sosnowska művei képviselik Curiger válogatásában. A nemzeti kurátorok egy része is a biztos nevek mellett döntött: a franciák Christian Boltanski, a németek a néhány hónapja elhunyt Christoph Schlingensief, a svájciak Thomas Hirschhorn szóló show-ját hozzák. Mások viszont nemzetközi karrierjük kezdetén álló művészeket mutatnak be. Az egyiptomi pavilon kiállítója az az Ahmed Basiony médiaművész, akit a kairói Tahrir-téri tüntetések negyedik napján, kamerával a kezében terített le a biztonsági erők golyója.
A Christie’s aukciósház egy ingyenesen letölthető iPhone applikációtkínál az érdeklődőknek, amivel a Biennále teljes programja nyomon követhető.
Magyarországot – mint ismert – a Videospace Galéria művésze, Németh Hajnal képviseli pályázati úton kiválasztott Összeomlás – Passzív interjú című installációjával. A kurátor Peternák Miklós. A multimediális projekt egyes elemeivel már találkozhatott a magyar közönség is (kritikánk a Kiscelli Múzeum-beli kiállításról itt olvasható), a teljes projektről pedig annak honlapjasegít képet alkotni.