A műalkotások egyre magasabb árszínvonala világszerte növeli az érdeklődést az alternatív értékesítési formák iránt, melyek, anélkül hogy veszélyeztetnék vagy veszélyeztetni akarnák a hagyományos műkereskedelmi csatornák pozícióit, közelebb hozzák a művészetet és lehetővé teszik a vásárlást olyanok számára is, akik szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek vagy egyszerűen idegenkednek a galériák világától.
Másfelől, ezek az új formák a pályájuk elején álló művészeknek is rendszerint jó lehetőséget kínálnak a piacra jutásra, nevük ismertebbé tételére. Számukra egyetlen hátulütője lehet a dolognak: az a kockázat, hogy a kevésbé „elit” értékesítési platformokon való megjelenés „beskatulyázza” őket és megnehezíti bejutásukat a klasszikus műkereskedelmi csatornákba. Ezt a veszélyt azonban sokan vállalják – ki önként, ki kényszerből.
Az alternatív formák legismertebbjei a művészeti szupermarketek, amelyek önkiszolgáló rendszerben, legfeljebb némi plusz szolgáltatással – pl. keretezés – kiegészítve kínálják a műveket, zömmel egyedi és sokszorosított grafikákat, akvarelleket, kisméretű olaj- vagy akril festményeket. A művészeti szupermarketek általában nem egész évben tartanak nyitva, hanem csak a karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben. Aki kíváncsi működésükre, hozzánk legközelebb Bécsben találkozhat ilyen intézménnyel a téli hónapokban. Ahogy a nagy élelmiszer-láncok, ma már a művészeti szupermarketek is igyekeznek nemzetközi hálózatot kiépíteni; a legnagyobb, németországi központú lánc honlapja itt érhető el.Németországi, egészen pontosan hamburgi az a kezdeményezés is, mely követőkre ugyan még nem talált, de országos, sőt ma már nemzetközi ismertsége valószínűsíti, hogy a „Kunst Imbiss”-ek, azaz a lakókocsiból átalakított mozgó árushelyek idővel másutt is megjelennek. Az ötlet 2005-ben született, amikor a város „Művészet és kultúra a kikötői negyedben” címmel pályázatot hirdetett ideiglenes jellegű művészeti projektekre a rekonstrukció és fejlesztés alatt álló városrészben. A Kunst-Imbiss ötletgazdái azon gondolkodtak el, mi hiányozhat a leginkább az embereknek ebben a lényegében egyetlen nagy építési területként felfogható negyedben. Úgy gondolták, hogy egy mozgó büfé a válasz erre a kérdésre, ezért elhatározták, hogy egy ilyen büfének „álcázott” közösségi teret hoznak létre, ahol az arra járók találkozhatnak a művészettel, beszédbe elegyedhetnek egymással és akár vásárolhatnak is a kiállított alkotásokból. A projekt indításához a helyszín ideálisnak bizonyult, hiszen turisták, pl. a tengerjáró luxushajók utasai éppúgy megfordultak itt, mint a negyed fejlődését figyelemmel kísérő helyi lakók, hétvégi kirándulók, a rengeteg itt dolgozó munkásról nem is beszélve. Sokan persze csak a lakókocsi közvetlen közelében döbbentek rá, hogy itt bizony nem sült kolbászt, hanem grafikákat, festményeket, mini-objekteket árulnak. Ma már jóval kevesebben lepődnek meg, ha feltűnik a Kunst-Imbiss, hiszen az évek során a város számtalan pontján megfordult, így – legalábbis látásból – szinte mindenki ismeri. A működtető non-profit szervezet vezetői úttörő szerepet vállaltak a hasonló, alulról jövő kulturális kezdeményezések munkájának koordinálásában is, sőt, időközben nemzetközi kapcsolataikat is kiépítették hasonló projektekkel, például Portugáliában és Finnországban. A Kunst-Imbiss fenntartását közintézményektől és magánalapítványoktól kapott támogatás biztosítja; egy berlini kulturális rendezvénysorozat szervezőitől kapott meghívás pedig már egy vendégjátékot is lehetővé tett a német fővárosban. A projekttel együttműködő művészek köre folyamatosan bővül, és már meghaladja a százat; túlnyomó többségük művészeti egyetemet végzett, jó néhányan közülük már bel- és külföldi egyéni tárlatokon is bemutatkoztak.
A Kunst-Imbiss a város külső, esetenként „problémás” kerületeit éppúgy felkeresi, mint a belváros divatos bevásárló negyedeit. Fontos tapasztalatuk, hogy nem csak a külvárosok jelentenek „szűz terepet”; a city bevásárló utcáin shoppingolók többsége ugyanúgy nagy ívben kerüli a múzeumokat és galériákat, mint a külső kerületekben élők. A Kunst-Imbiss nem is galériaként vagy „cheap-art-project”-ként értelmezi magát; fő feladatukat nem az értékesítésben, hanem a művészetnek a közösségi térben való képviseletében látják. Az eladott alkotások csak a habot jelentik a tortán. A polcokon szereplő műveket nem egyenként válogatják ki, hanem teljes portfóliójuk figyelembevételével döntenek a művészek meghívásáról, akik, miután bekerültek a „körbe”, már maguk dönthetnek a bemutatásra és eladásra szánt alkotásokról, nem kötelezően ügyelve az eladhatósági szempontokra. A nyitvatartási idő igazodik az emberek szabad idejéhez; a Kunst-Imbiss rendszerint hétvégeken, illetve néhány hétköznapon a késő délutáni órákban várja az érdeklődőket, gyakran színesítve a programot a kiállító művészekkel való beszélgetésekkel, kis koncertekkel, performanszokkal.2011-ben jó féléves kényszerszünet szakította meg az amúgy többé-kevésbé folyamatos, menetrend szerinti működést. Júniusban egy bevásárlóközpont előtt huligánok felgyújtották a lakókocsit, ami a benne őrzött műtárgyakkal együtt porig égett. Ez a szomorú esemény végül is katalizátora lett a projekt további útjának, hiszen egyrészt széleskörű vitákat generált a művészet értékéről és a hozzá való viszonyról, másrészt szinte példa nélküli szolidaritási hullámot váltott ki. Hónapokig egymást érték azok a rendezvények, melyeknek bevétele az új lakókocsi beszerzését és áruval való feltöltését segítette. A Kunst-Imbiss tavasz óta újra rója a város utcáit.
