A neves bécsi Leopold Múzeum kényszerű eszközhöz nyúlt: elad egy festményt gyűjteményéből, hogy fedezze a restitúciós pereskedés költségeit.
A Sotheby’s május 5-én jelentette be, hogy június 22-i londoni impresszionista és modern aukcióján kalapács alá kerül Egon Schiele egyik közismert városképe, az 1914-ben festett Házak színes mosott ruhával – Külváros II. A kép Krumaut, azt a dél-csehországi kisvárost (cseh nevén Český Krumlov) örökíti meg, ahová Schiele modelljével és szeretőjével, Walburga (Wally) Neuzillel 1911-ben költözött. A műnek a keletkezése óta eltelt közel 100 év alatt mindössze két tulajdonosa volt: előbb 1914 és 1952 között Heinrich Böhler, Schiele barátja és bőkezű támogatója, majd azóta egészen napjainkig Rudolf Leopold, a neves osztrák műgyűjtő illetve az általa létrehozott alapítvány. A történet éppen ettől a ténytől válik izgalmassá.
A csak Schielétől 220 művet számláló Leopold-gyűjteményben ugyanis több olyan alkotás is van, amelyekre egykori tulajdonosaik restitúciós igényt jelentettek be. Talán a leghíresebb ezek között éppen egy olyan Schiele-portré volt, amely az említett Wally Neuzilt ábrázolja. Az 1912-ben készült festmény 1998-ban a New York-i MoMA kiállításáról nem térhetett vissza Ausztriába, mert az amerikai hatóságok helyt adtak a kép egykori tulajdonosa, Lea Bondi-Jaray örökösei által benyújtott keresetnek, akik időközben peres úton igyekeztek érvényesíteni igényüket. Több mint egy évtizedig tartó huzavona után végül is peren kívüli megegyezés született, ami a Leopold-alapítványnak összesen 18,5 millió eurójába került. A kép tavaly augusztus végén végre visszatérhetett Bécsbe.
Az említett összegből 15 milliót Bondi-Jaray örökösei kaptak, a maradék az eljárások költségeit fedezte. A pénzt a Raiffeisen Bank bocsájtotta rendelkezésre 3 éves futamidejű – hivatalosan meg nem erősített hírek szerint kamatmentes – kölcsön formájában. Az az első perctől nyilvánvaló volt, hogy ezt az összeget az alapítvány csak más műtárgyak értékesítéséből tudja előteremteni!
Képek eladását szabályzatuk nem zárja ki, de szigorú feltételekhez köti: a gyűjtemény magjához tartozó alkotások nem idegeníthetők el és az eladásból befolyó összeg csak a kollekció gyarapítására fordítható. Az eredeti elképzelés szerint Schiele tíz papírmunkáját adták volna el, ezekből azonban nem biztos, hogy befolyt volna a szükséges összeg, ráadásul néhány mű vonatkozásában nem lehetett teljes egyértelműséggel kizárni a későbbi restitúciós igények felbukkanását. Ezért esett végül a választás – természetesen fájó szívvel – a Londonban kalapács alá kerülő olajképre.
A döntés az alapítvány kuratóriuma szerint nem ellentétes az alapszabállyal, a gyűjteményben ugyanis nyolc további, hasonló kvalitású városkép található Schielétől. Az alapítvány és a Sotheby’s várakozása szerint a kép a 24,4–33,3 millió euró közötti sávban, azaz a művész számára új rekordot jelentő áron kelhet el. Az eddigi rekordot euróban a Krumaui táj című mű tartotta, ami a Sotheby’snél 2003-ban 18,2 millióért cserélt tulajdonost, dollárban pedig a Magányos házak, amit a Christie’s értékesített 2006-ban 22,4 millióért.
A Sotheby’s megerősítette, hogy a most kalapács alá kerülő képre már van elfogadható és visszavonhatatlan ajánlata, azaz vélhetően a becsérték alsó határa körüli bevétel máris garantált az alapítvány számára. Ez azt jelenti, hogy a bankkölcsön visszafizetéséhez nem lesz szükség a teljes összegre. A maradékot további esetleges restitúciós ügyek megoldására kívánják használni. Diethard Leopold, a neves gyűjtő fia apja tavalyi halála után ugyanis némileg módosított politikát hirdetett meg ebben a kérdésben, célul tűzve ki a lehetőség szerinti peren kívüli megegyezést, a vitatott műtárgyak fizikai visszaadása nélkül.
Aki egyébként a Londonban elárverezendő remekművet még egyszer szeretné látni a Leopold Múzeumban, elkésett; a festmény jelenleg már Londonban várja az aukciót. Bye-bye.