Az osztrák festőzseni, Gustav Klimt életműve a jól feldolgozottak közé tartozik, napjainkban már igen ritkán bukkannak fel olyan alkotásai, amik hollétéről vagy akár létezéséről a szakembereknek korábban nem volt tudomásuk. De vannak még meglepetések.
Egy hollandiai magánlakásból most Tópart nyírfákkal címmel egy olyan műve került elő, amelyet először ismeretlennek tartottak, ám csakhamar kiderült, hogy a kép 1902-ben szerepelt egy bécsi kiállításon, ahol még fotó is készült róla.
Ez év tavaszán egy idős holland hölgy kereste meg Alfred Weidingert, a bécsi Belvedere igazgatóhelyettesét, mert szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a lakásában őrzött tájkép, amit felmenői a családi szájhagyomány szerint egy 1902-es düsseldorfi kiállításon vásároltak, valóban Klimt sajátkezű alkotása-e. A Klimt-szakértő Weidinger gyorsan talált az archívumban egy 1901-es keltezésű levelet, amiben Klimt készülőfélben lévő munkáiról számolt be barátnőjének, Marie Zimmermann-nak, s az egyik képleírás jól illett a Hollandiában őrzött műre. Weidinger szerette volna saját infravörös kamerájával is megvizsgálni a képet, javaslatára azonban augusztusig nem jött válasz. Ekkor viszont rögtön maga a kép érkezett meg Bécsbe, s hozzá a további vizsgálatokra vonatkozó kérés is.
A kamerával a festékréteg alatt azonnal láthatóvá vált a ceruzával készült vázlat, ami ugyan nem volt még perdöntő bizonyíték, de megerősítette a reményt, hogy valóban egy eredeti mű került elő, tekintve, hogy az ilyen ceruzavázlatok nagyon jellemzőek voltak Klimtre. Újabb bizonyítékok után kutatva Weidinger elővette azoknak az 1901–1902-es kiállításoknak a sajtóanyagát, melyeken Klimt szerepelt, ám nem talált olyan fotót, amin rajta lett volna ez a négyzet alakú, 90 x 90 centiméteres tájkép. A művészettörténész azonban nem adta fel, és előbányászta az újságokban közölt képek eredeti negatívjait is. A szerencse ekkor melléje szegődött: az egyik felvételen, ami a Wiener Secession 1902 tavaszi tárlatán készült, a triptichonszerűen elrendezett három Klimt-mű közül a jobboldali egyértelműen a most Hollandiából Bécsbe visszatért alkotás volt. A középső kép Marie Henneberg nagyméretű, akkor még félkész portréja volt, a baloldali pedig megint csak egy tájkép, méretében akkora, mint a Tópart nyírfákkal.
A korabeli sajtóban ez a felvétel azonban vágva jelent meg, ezért a jobboldali kép nem látszott rajta. Mostani felbukkanásával remény van arra, hogy a Tópart nyírfákkal újra a Henneberg-portréval együtt szerepelhessen a Belvedere októberben nyíló tárlatán, ami a Klimt 150. születésnapját köszöntő kiállítássorozat első állomása lesz. Weidinger, aki egyben a tárlat kurátora is, abban is bízik, hogy addigra talán előkerül a fotón látható párdarab, a másik tájkép is, aminek sorsa az 1902-es kiállítás óta ismeretlen. Lehet, hogy lappang valahol, de az sem kizárt, hogy Klimt később, mint ahogy ezt sokszor tette, átfestette.
A szerencsés pillanatban előkerült alkotás nem tartozik ugyan Klimt kiemelkedő művei közé, felbukkanása mégis jelentős eseménynek számít, és amellett, hogy bekerül a most készülő új oeuvre-katalógusba, bizonyára fontos szerepet kap majd az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények promóciójában is.