Egy magyar gyűjtő páratlan ötvöskincseket adományozott a Frankfurti Iparművészeti Múzeumnak.
Dr. Heller István a 16–20. századi arany- és ezüstművesség nemzetközileg számon tartott gyűjtője és kutatója, idehaza azonban kevesen ismerik a nevét. Ez nem csoda, hiszen az 1933-as születésű radiológus tanulmányai végeztével Németországban, illetve Hollandiában telepedett le. Magyarországra legfeljebb az európai, illetve a magyarországi és erdélyi aranyművességről immár Dr. István Heller néven írott, a müncheni Hirmer Kiadónál megjelent könyvei juthatnak el.
Az idős orvos, aki 2007-ben (74 éves korában!) Frankfurtban művészettörténetből is doktori címet szerzett, mostanában azért került Németországban az érdeklődés középpontjába, mert februárban a Frankfurti Iparművészeti Egyesületnek adományozta öt évszázad remekeit felölelő, 615 darabból álló kollekcióját. A gazdag anyag azóta állandó otthonra lelt az egyesület által támogatott Frankfurti Iparművészeti Múzeumhoz tartozó Metzler-villában. A kétszáz éves klasszicista épületben Maradandó értékek címmel különtermet alakítottak ki a kollekciónak, amiben a német arany- és ezüstművesség valamennyi jelentős központját, így Nürnberget, Augsburgot és Hamburgot is számos műtárgy képviseli.
A gyűjtemény további súlypontjait a Hollandiából és a történelmi Magyarország területéről származó arany- és ezüsttárgyak képezik. Heller gyűjtőként elsősorban a nem szakrális rendeltetésű tárgyakra koncentrált. Kancsók, kelyhek, kupák, poharak, tálak, evőeszközök és asztali gyertyatartók tanúskodnak az elmúlt korok, mindenekelőtt a 17–18. század színvonalas étkezési kultúrájáról. Míg ezeket a tárgyakat naponta használták a főúri háztartásokban, a parfümös flakonok, a különböző formájú és méretű szelencék már eleve inkább gyűjtői igényeket elégítettek ki. A gyűjteményben szereplő tárgyak értékét növeli, hogy provenienciájuk jól nyomon követhető, többségük egykor prominens személyek tulajdonában volt.
Heller István korábban már többször is bemutatta kollekcióját a nagyközönségnek – így Aachenben 2003-ban, majd egy évvel később Frankfurtban. Az ottani Iparművészeti Múzeum igazgatójával – aki 2003-ban még az aacheni múzeumot vezette – kialakult baráti kapcsolata vélhetően szerepet játszott abban, hogy a gyűjtemény végül a Majna-parti nagyvárosban lelt állandó otthonra. Az adománynak része a gyűjtő jelentős szakkönyvtára is, ami a jövőbeni kutatásokat hivatott szolgálni. E könyvtár gazdagításához Heller maga is több művel járult hozzá; az Európai aranyművesség 1600–1940 című legújabb kötete, ami egy háromrészes sorozat befejező része, épp gyűjteménye állandó kiállításának megnyitásához időzítve jelent meg.